Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-632

428 <;32, országos ülés 1900. lieczomber 17-én, hétfőn. Egészen őszintén mondom, Hogy én hiszem és remélem, hogy nem sok idő múlva a kérdést oly mederbe lehet vezetni, — evvel a szóval élek, —• a mely az én elvi álláspontomnak, a mely, gondolom, azonos a magyar államnak, a magyar törvényhozás egységének ós szuverenitásának álláspontjával, (Helyeslés jobbfelöl.) megóvása mellett ós a fiumei jogos ós legitim érdekek megóvása mellett a kérdés tisztázására ós megoldására vezetni alkalmas. Én elmondtam a múlt évben a fiumei kérdésben mindazt, a mit a kérdés megismertetésére és az ón elvi álláspontom kifejtésére szükségesnek tartottam; kimerítően és világosan nyilatkoztam. Fenfartom mindazt. Ennek alapján állok ma is és ennek a múlt évi beszédnek alapján, az abban fölállított tekintetek alapján akarom a kérdést rendezni. És ezen alapon lehet is. Most már a mi a felvetett dolgokat illeti, egyébként nem megyek bele konkrét kérdéseklje, de annyit mondok, hogy én mindenkit meghallgattam, a ki eddig hozzám közeledett a fiumei kérdésben, meghallgattam igenis a különböző pártok embereit, de bocsánatot kérek, én sem alkudni, sem feltóteleket magam elé irni nem hagyok (Helyeslés jobbfelöl.) ós nem is fogok, hanem fogok a magyar kormány teljes önállóságának és az intézkedési jog teljes fentartásának hatáskörében ós alapján intézkedni egészen úgy, a mint meggyőződésem előírja és beszámolok ennek a háznak. Én a magyar országgyűlésnek, a magyar képviselőháznak ós a magyar kormánynak intézkedési és rendelkezési jogkörét csorbítani nem engedem. (Helyeslés jobbfelöl.) Én nem ismerek semmit, akármi néven nevezzék, a mi különbséget akarna tenni törvény és törvény közt. Minden törvény, a mit ez a ház és a másik háza a törvényhozásnak a korona szentesítése mellett meghoz, minden törvény, a mely a törvényhozás részéről megkozatik ekkópen, az ennek az egységes Magyarországnak a törvénye, az érvényes Fiúméban minden ellenvetés ós szó nélkül. (Élénk helyeslés.) A másik az, hogy a t. képviselőház emlékezni fog, hogy ón a múlt esztendőben azon beszédben, melyre a t. képviselő úr hivatkozott és a, melyet a fiumeiekhez válaszúi intéztem, kijelentettem, hogy én semmitsem engedek, abszolúte semmit, a mi a kérdésnek közjogi vonatkozásaiban bármi tekintetben közjogilag alterálhatná a magyar állam szuverenitását, (Helyeslés jobbfelöl.) ós előleges alkut, előleges paktumot, ós előleges kijelölését annak, hogy mi érvényes ós mi nem érvényes ott, nem engedek. Nem admittálom árnyékát sem annak, — ós most a t. képviselő úr méltóztassék jól megfontolni ós kérem szóba nem jöhetnek, ily elvi ellentétek nem lehetnek és nincsenek. Itt arról van szó, — ós egyébről nincs és nem is lehet, — hogy Fiúmé nek, magának a városnak ügyei, Fiume autonóm ügyei, Fiume törvényes állása, a mely fájdalom, sajnos, évek óta fel van függesztve, törvényes keretek közé jöjjön. (Igaz! ügy van! a jobb- és baloldalon.) Bocsánatot kérek, a t. kéjyviselő úr nem veszi tőlem rossz néven, abban, a mint szavait végezte, elfeledkezett arról, hogy előbb mást mondott. Mert azt kérem nem fogadhatom el jogosultnak, hogy a t. képviselő úr helyesli, ha fiumeiek nem viseltetnek bizalommal, mert nem tudják és nincsenek biztosítva az iránt, hogy nem fognak-e csufúl járni. Ez nem lehet így. Ezt nem hiszem el, aziránt biztosíthatom a t. képviselő inat ós Fiumét ós mindenkit, a ki érdeklődik e kérdés iránt, biztosíthatom, hogy ilyen feltevés ki van zárva.. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Soha senki, sem fiumeiek, sem senki más. a ki velem ebben a kórdósben vagy más kérdésben érintkezett és tárgyalt, nem volt, nincs és nem lesz jogosítva azt feltenni, vagy azt mondani, a mit a t. képviselő úr lehetségesnek tart. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én olyan értelemben ós oly módon cselekszem ós intézem a konkrét kérdéseket el, a mint az általam felállított elveknek szoros alkalmazása követeli, tényekkel mutatom ezt be mindennap ; küldöttségileg jönnek hozzám s számosan egyes képAdselőkkel vagy a nélkül, panaszosok járulnak hozzám a házon kivűl az ország minden részéből tömegesen. Azokat állítom tanukul, hog}^ tényleg nem azt teszem-e, a. mit hirdetek ós^a mit Ígérek mindenegyes konkrét esetben. Álljon elő, a ki az ellenkezőt bizonyíthatja! Még olyan ember nem akadt. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Hogy lehet akkor jogosultnak tartani azt a bizalmatlanságot, ha lenne, — de azt hiszem, nincs, hogy a fiumeiek azért nem tudnak velem rendezkedni, — mert attól félnek, hogy csúful járnak. Ne féljenek! És azt hiszem, hogy nem helyes, hogy így megvádolja őket a t. képviselő úr előttem. Hiszem, hogy a t. képviselő úr nem így értette. A t. képviselő úr úgy akarta érteni, hogy addig, míg Fiume aziránt megnyugtatva nincs, hogy eredményesek lesznek a lépések, a melyek a kölcsönös egyetértésre vezetnek, nem mert közeledni. Azt gondolom, így értette a t. képviselő úr, és ebben az értelemben véve felveszem a diszkusszió fonalát; de csak ily értelemben, mert a másik értelmezés oly álláspont, a melynek alapján még vitatkozni se akarok és tudok. (Helyeslés.)