Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-632

408 WH2. or«üAgo« fiiéi 1900. deezember 17-éu, hétfőn. szerhelyzetben, mely a költségvetési tótelekkel szemben elő szokott állani. A költségvetésnél a miniszter urak mindig azt hangoztatják, hogy a kölségvetés kereteit egyes felszólalások alapján megmozgatni, a megállapított egyensúlyt megingatni nem szabad, nem volna czélszerü, mert hiszen egy másik tárczánál ismét más alakban jelentkezhetik egy ilyen felszólalás, a mely ép ilyen indokolt, ép ilyen szükséges. De itt, t. ház, a fedezet alapja az államkincstári feleslegek, az állampénztári készletek, a melyekről tudjuk a t. pénzügyminiszter urnak múltkori nyilatkozatából, hogy azok készpénzben, mozgatható tőke alakjában 113 milliót tesznek. Evvel a 113 millióval már rendelkezett a t. ház, olyan alakban, hogy a beruházási kölcsön tárgyalásakor 31 milliót méltóztatott a kormánynak rendelkezésre bocsátani. Ha abban a beruházási kölcsönben kontemplált valamely czim, vagy építendő objektum egy félmillióval nagyobb fedezetet igényelt volna, semmi kétségem sincs az iránt, hogy miután a beruházási kölcsön majdnem egyhangúlag lett megszavazva, megszavazták volna azt a czímet, hogyha 32 millió lett volna is és ez nem merítette volna ki sem az állam erejét, sem nem okozta volna a pénztárkészletek elfogyását. T. képviselőház ! Ha ez úgy van, — és meg vagyok győződve róla. hogy úgy van -— akkor semmisem gátolhatja a t. miniszter urat és a t. házat, abban, hogy ezen nagy szükségletek fedezetére az előírám

T

zott 400.000 koronát, mint a kezdő lépéshez vezető anyagot is 600,000 koronára méltóztassék felemelni. Ezen kérés előterjesztése mellett egyébként a javaslathoz hozzájárulok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Lukáts Gyula jegyző: Buzáth Ferencz ! Buzáth Ferencz : T. képviselőház! A magam részéről is elfogadom ezt a törvényjavaslatot, a melyet a felvidéki vármegyék ínséges helyzetének enyhítése végett a. t. kereskedelemügyi miniszter úr benyújtott. Valóban, a ki ismeri annak a népnek nyomorát, nagyon is indokoltnak fogja találni, hogjdia a kormányzás is gondol arra, hogy ennek a, népnek megélhetését legalább a téli időben lehetővé tegye. Nem is akarok ón ezen törvényjavaslat szükségességére nézve itt bővebb indokokat felsorolni, mert hiszen, mint beszédem elején is jeleztem, magam is örömmel fogadom el e törvényjavaslatot. Csakis arra kérem az igen tisztelt kereskedelemügyi miniszter urat, hogy lehetőleg igyekezzék azon, hogyha már csakugyan az a czél, hogy ennek a népnek nyom órán segítsen, a közmunka vagyis a munkaerő azon vidékről használtassák ki. Ezt röviden meg is fogom egy pár szóval indokolni. Az igen tisztelt kormány már több ízben jött annak a népnek segítségére úgy. hogy ínséges utak kiépítését rendelte el. Azonban a munkaerőt a mérnöki kar nem tartotta elég olcsónak és jutányosnak, mert az a nép az erősebb táplálóktól teljesen elszokott és ennek következtében az erősebb munkának végzésére teljesen képtelen és így természetesen oly lassú tempóban végezi a munkát, hogy az Alföldről hozott egy kubikos munkás képes egymagában annyi munkát végezni egy nap, mint azon vidékről négy munkaerő. Ennek az lett a vége, hogy az azon nép nyomorának enyhítésére engedélyezett utak nem azon nép munkájának kihasználásával készíttettek el, hanem a mérnöki kar az Alföldről hozatott munkásokat és ezekkel végeztette el ezen utak kiépítését. Így ennek a népnek nyomorán segítve nincs. Az igaz, magam is elismerem, hogy ha az állam az ottani munkaerőt fogja

i ezen utak kiépítésére használni, akkor sokkal többe fog kerülni, mintha az Alföldről fogja a kubikosokat hozatni; de ha az a czél, t. képviselőház, hogy azon a népen segítsünk, akkor a kormány és a kereskedelemügyi miniszter úr ne nézze ennél a munkánál a felmerülő előnyös differencziákat, tekintsen el ettől,hanem tényleg csakugyan annak a népnek munkaerejét használja ki ezeknek az utaknak kiépítésére. Én tehát csakis azt vagyok bátor a t. kereskedelemügymi miniszter úrnak szives figyelmébe ajánlani, hogy utasítaná a mérnöki kart, hogy tényleg azzal a néppel végeztesse el azt a, munkát, mert ha az Alföldről fogják hozatni a munkásokat, akkor a czélt nem fogjuk elérni,' és annak a népnek nyomorán segítve egyátalán nem lesz. Különben ón a magam részéről elfogadom a törvényjavaslatot, és mivel Barta Ödön t. képviselő úr indítványa a dotáczió felemelését indítványozza, én ahhoz is szívesen hozzájárulok. (Helyeslés balfelöl.) Lukáts Gyula jegyző: Gróf Benyovszky Sándor! \ Gp. Benyovszky Sándor; T. képviselőház! Én ^r örömmel fogadom el az előttünk fekvő törvényjavaslatot ós egyszersmind örömömet fejezem ki a felett, hogy végre a tizenkettedik órában a t. kormány is kezdi belátni, hogy bizony országunk nagy részében valóban nyomorúságos ós ínséges viszonyok vannak. A mi különben magát a törvényjavaslatot illeti, nekem csak az a kifogásom, hogy na.gyon csekélynek találom a 400.000 koronát, ós ópúgy mint Barta Ödön t. képviselőtársam, annak 600.000 koronára való felemelósót határozottan ajánlom és javaslom. 400.000 ko-