Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-631
402 681, országos ülés 1900. december 15-én, szombaton. aláírom ón is, — az első pényzügyi bizottság már 1868-ban, hogy a főfeladatot az képezi, hogy a bevételeknek ós kiadásoknak is kell, hogy határuk legyen. És mi szab azoknak határt? A bevételeknek a teherviselő képesség és az indokolható szükséglet szabjon határt. A szükségleteknek pedig mindenkorhatárt szabjon az előre látható bevételek összege. Mert hiszen tény, és bizonyítást sem igényel, hogy ha több bevétel irányoztatik elő a törvényhozás által, a mely talán nem felel meg a valóságnak, akkor a törvényhozás a szükségletek kielégítésében merészebb lesz. Ha ellenben kevesebb bevétel irányoztatik elő, akkor a törvényhozás kielégíttetlenűl hagy nagyon sok szükségletet és tartózkodni fog nagyon sok beruházástól. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha pedig nem szükséges, vagy nem létező czímen irányoznak elő kiadásokat, az a törvényhozásnak egyszerűen félrevezetése, ós ennek eredménye először, hogy a szükséges alkotásokra nem találják meg a fedezetet, ós — a mi még nagyobb baj ennél is — ez lehetetlenné teszi a közszolgáltatások terheinek enyhítésére való gondolást. Az évről-évre való költségvetési jog ós az ellenőrzési jog követeli tehát, hogy a törvényhozás mindig tisztán lásson. Minden valótlan, minden elburkoít tétel, a mely a költségvetésben megjelenik, méltóztassék nekem elhinni, az országnak kárára van. Szükségesnek tartottam ezen alapigazságokat felhozni, mert itt ennél a fejezetnél akarom bebizonyítani példákkal, hogy fájdalom, ezen alapigazságoknak eddig még egyik kormány sem tett eleget. Sohasem akart egyik kormány sem az ő költségvetése előterjesztésében hü képet adni a helyzetről. Fájdalom, a tények bizonyítják, hogy mindig csak a látszatra dolgoztak. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Emlékezzünk vissza, hosszú éveken keresztül a 70-es ós 80-as években mi volt a törekvése a kormányoknak, kik a költségvetést előterjesztették. Az, hogy a rendes kiadások és bevételek között az egyensúly látszata bebizonyíttassók. És mi volt a második törekvése ? Az, hogy a hiányokkal szemben, melyek akkor nagy tömegben merültek fel, minél több beruházást legyenek képesek felmutatni. Tetszés szerint változtatták akkor a tóteleket, úgy, a mint czéljoknak megfelelt és a mint a legalkalmasabbnak mutatkozott arra, hogy a törvényhozás ellenőrzése elaltattassék. Példákat hozok fel eiTe. Vegyünk csak egy példát, ott voltak a vissi munkálatok kiadásai. Ezek felvétettek először a rendkívüli kiadások közé, azután félvétettek 1873-tól 1880-ig mint rendes kiadások, majd mikor nem vágott így be a törekvésbe, 1881-től kezdve ezen a kiadások már mint beruházások szerepelnek. Ott van például a földtehermentesítés, a szőlődézsmaváltság, az irtvány- és maradvány-földeknek váltsága. Ezek éveken át nem is a rendes kiadások között szerepeltek. Különösen a beruházásoknál folyt ez az eljárás, azért, hogy ha deficzitet emlegetne valaki, azzal szemben a beruházások tényével legyen valami ok a dicsekedésre. Ha valakinek kedve jönne államháztartásunk történetét ezen költségekből megírni, méltóztassék elhinni, nagyon tévútra menne, és az teljesen lehetetlen volna. Hiszen maga a költségvetés beosztása is ezen általam elmondott okokból és czélokból minduntalan változott. Más volt a beosztás 1867-től 1875-ig, más 1875-től 1879-ig, más megint 1877-től 1898-ig. Az sohasem volt megállapítva, mi képez rendes, mi képez rendkívüli kiadást vag}' beruházást, a kormánynak e részben teljesen szabad keze volt. És azt mondom, hogy ezen még a legutolsó törvényalkotás, az 1897: XX. törvényczikk sem segített. Ma sincsen meghatározva a kiadási rovatba, mi az átmeneti kiadás, és mi a beruházás, hogy mi tartozik az egyikbe, ós mi tartozik a másikba. Ennek meghatározása ma is tisztán a kormánynak belátásától függ. Ennek talán természetszerű következménye az, hogy az ugyanezen a törvény alapján összeállított költségvetésből egy olyan financzkapaczitás, mint az igen tisztelt miniszter úr, azt bizonyította, hogy az 1898-iki költségvetés, melyet ma ezen az alapon állítottunk össze, felesleggel zárult, ós ugyanakkor egy másik ópoly jeles financzkapaczitás, mint Horánszky Nándor képviselő úr, ugyanezen számcsoportokból, ugyanezeknek alapján kimutatja, hogy a. költségvetés deficzittel zárult. Annyi bizonyos, hogy még ezen törvények szerint is, a mint mondtam, tetszés szerint állapítható meg a. mérleg úgy, a hogy az nekünk tetszik. Kossuth Ferencz: Ez már igaz! Komjáthy Béla: Erős kritika talán, a mit mondok, de igazságos. Az összes expozék mindig abban exczelláltak, hog3* számcsoportosítások által a bírálatot lehetőleg megnehezítsék. Itt ezen fejezet alatt is nagyon sok oly tétel van, mely ellentétben áll azzal az őszinteséggel, a mit kell, hogy minden kormány kövessen. De ne ón beszéljek, hanem beszéljenek maguk a tények. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Az 1897 : XX. törvényczikk 42. §-a mit mond? Azt, hogy kölcsönműveletek csak a törvényhozás előzetes felhatalmazása alapján