Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-631

leczember lS-én, szombaton. 394 «81. országos ülés 1900. í tárgyává teszem a magyar királyi udvartartást, a felelősséget viseli érte a t. kormány. (Hall­juk ! Halljuk!) Mielőtt azonban a magyar udvartartásról szólanék, megpendítek két vele összefüggő kér­dést. (Halljuk! Halljuk!) A Ferencz Ferdinánd trónörökös házassága ügyében kiadott nyilat­kozat beczikkelyezóséről szóló törvényjavas­latnál az igazságügyi bizottság egy jelentést terjesztett be, a mely jelentést az egész ház szó nélkül elfogadta s a mely jelentésben azt mondta ki a ház, hogy a trónöröklés kérdését rendező törvény önálló, teljesen független ma­gyar törvény, a mely az Ausztriában megho­zott ós a trónöröklést rendező törvénynyel ós kérdésekkel semmi összefüggésben nincsen. Ezt az álláspontot a képviselőház elfogadta. Ez most már a trónöröklési kérdések magyarázata. Ebből következik azonban, hogy a törvénynek végrehajtásáról is kell gondoskodni, inert ha önálló az a magyar törvény, a mely a trón­öröklést rendezi, akkor Magyarországban kell lenni azoknak a biztosítékoknak is, a melyek ezen törvény megtartását lehetővé teszik, vagyis rendezik azt, hogy a három ágon belül a Habs­burg-házban kik jogosítottak a trónöröklésre, személyenként megnevezve, hogy kik azok, és hogy a trónlemondások ós nyilatkozatok hogyan történnek. Ezt a kérdést nem tarthatják nyil­ván többé Bécsben esetleg a házi szabályok által, hanem ezeket nyilván kell tartani egy közjogilag rendezett magyar hatóság által Magyarországon. Mert most valljuk meg őszin­tén, hogy arra a kérdésre, hogy kik jogosí­tottak Magyarországon a trónöröklésre, mi egyéb felvilágosítást, mint a mi a naptárban van, nem találunk. Meg kell pendítenem ennél a kérdésnél a trónörökös neveltetését is. Mi hoztunk képe­sítő vagy minősítő törvényeket, a melyekben meghatároztuk, hogy minden közjogi állásra, minden tisztviselői hivatalra képesítésnek kell lenni, csak egyedül a királyságra nem kell képesítés, arra születnek. (Derültség jobbról.) Nem egészen komikus ez a megjegyzésem, t. kép­viselőház. Nagyon elhiszem, hogy a trónörökös az irás és olvasás tudományába be lesz vezetve, de hogy a magyar alkotmányt, a magyar tör­vényeket, a magyar nemzet történetét, vágyait, fájdalmát és óhajtásait ismerje, arra nézve semmi biztosíték nincsen. Már pedig egy ki­rályfi neveltetésének kérdése, a kinek kezébe idők múltán milliók sorsa és a magyar korona és a magyar trón lesz adva, igenis érdekelhet bennünket, és mindenesetre a t. kormánynak kötelessége gondoskodni arról, hogy ez a kér­dés hogyan legyen megoldva és szadályozva! (Helyeslés a szélső baloldalon.) És most áttérek az udvartartás kérdé­sére. Semmisem jellemzi jobban a helyzetet, mint a kiadott költségvetés és az ennél a kérdésnél ott lévő fehér lap. Azon a fehér lapon egész indokolás annyi, hogy tavaly is ennyi volt az udvartartás költsége. Ebben a fehér lapban, ebben a hallgatásban igen sok beszéd van benne. Én azt otvasom ki belőle, hogy ezt a kérdést a magyar parlamentben a magyar kormányok még mindig nem tud­ják megindokolni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert nézzünk a kérdésnek egy kissé a szemébe. Miért adunk mi a magyar királynak udvartartásra 4,650.000 forintot? Mit akar vele a magyar törvényhozás ? A meg­élhetés gondjaitól megmenteni a királyt? Azt hiszem, ismerve az ő egyszerű életmódját, arra kevesebb összeg is elég lett volna. Tehát nem a megélhetést akarta biztosítani, hanem a magyar udvartartást. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És vegyük csak fel azt a törvényt, melyet a t. többség az ő bibliájá­nak nevez. És most fordulok azokhoz a nagy jogászokhoz, a kik a múltkor a trónörökös házassági kérdésében amryira meg tudták vé­delmezni nem a nemzetnek jogait, hanem a királyi családnak jogait, ki tudtak hozni abból a törvényből oly magyarázatot, a mely nincs benne, hogy most szíveskedjenek nekem segít­ségemre lenni egy törvény magyarázatánál, mely szintén magyar. Igaz, hogy ezen magya­rázatot a nemzet javára akarom és ez talán súlyosító körülmény. Ez a. törvény, mely az 1867 : XII. törvényczikk, a szent biblia, azt mondja : A pragmatika szánkczió szerint közös ugyan az uralkodó, a mennyiben Magj^aror­szág koronája is ugyanazon fejedelmet illeti, a ki a többi országokon is uralkodik ; de még ez nem teszi szükségessé, hogy a fejedelmi udvartartásnak költségei is közösen állapíttas­sanak meg. Ily közös megállapodást a prag­matika szankczióban kitűzött czól nem igényel; Magyarország alkotmányos önállóságával pedig, a magyar király fejedelmi magas tekintélyével sokkal inkább megegyez, ha a magyar ország­gyűlés a magyar minisztérium előterjesztésére külön szavazza meg a magyar királyi udvar­tartásnak költségeit. Lehet-e félremagyarázni, t. ház? Nem az-e az értelme ennek a törvénynek, hogy legyen magyar udvartartás? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Vájjon van-e ma magyar királyi udvartartás? Ha a királyi udvartartás csak abban áll. hogy legyen egy palota, a mely megszálló hely, a mely palo­tában magyarosan mondva : csak ideiglenesen ég a tűz, ez a királyi udvartartás fogalmának ós gondolatának nem felel meg. A magyar

Next

/
Oldalképek
Tartalom