Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-631
390 681. országos --Plé.s 1900. űeezeinber lfi-en, szombaton. azt mondottam, hogy kívánatos volna, hogy minden egyes ezrednél legyen a legénységnek megfelelő könyvtára,a hol valláserkölcsi irányra, hazaszeretetre és önfeláldozásra buzdító, alkalmas olvasmányokat találhasson, a melyből kitartást és lelkesedést merítsen a katonáskodásra. (Ügy van!.) Azt is kívántam akkor, hogy a legénységnek szabadideje ki leg3 r en töltve, adjanak alkalmas hetilapot kezükbe, a hol azután lelkesítő, erkölcsnemesítő és hazaszeretetre buzdító czikkeket olvashatnának. (Helyelés balfelől.) Eléggé meggyőződtetett bennünket a legutóbbi délafrikai hadjárat, hogy mily fontossággal bir épen a valláserkölcsi momentum egy hadsereg harczkópességére, hisz ott látjuk, hogy a katonáknak egyik kezében a fegyver, másik kezében pedig a zsoltárok vannak s így képes a túlnyomó erővel szembeszállni. Tudom jól, hog} 7- a katonaságnak elég dolga van a kiképzésnél, de azért van annyi ideje, hogy megfelelő olvasmányokkal magát nemesíthesse és harczi kedvét növelhesse. Azért, ismétlem, nagyon kívánnám, hogy minden ezrednek megfelelő könyvtára legyen a legénység számára, a hol az olvasmányokból azután hazaszeretetet, hazafiságot és önfeláldozást tanúihat az a magyar katona. Épúgy kívánatos volna,, hogy megfelelő lapja legyen a legénységnek . . . Nagy Mihály: Napilapja! Major Ferencz: Kérem ne tessék e felett ólczelődni, mert legyen meggyőződve t. képviselőtársam, hogy a katona igenis olvas azért lapot, és olvas szoczialista röpiratokat, nem pedig erkölcsnemesítő és a harczi kedvet emelő iratokat. Felszólalásom tulajdonképen arra irányúi, hogy felkérjem az államtitkár urat, legyen, szives egyetértőleg a, honvédelmi miniszter úrral odahatni, heg}?- jövőben a kimutatásokban ne csak a-puszta számok szerepeljenek, hanem méltóztassék körültekintést nyújtó statisztikával szolgálni nekünk arra oly irányban, hogy hol fordultak elő ezek az öngjdlkossági esetek, mely ezredeknél, az ezredeknek milyen az anyanyelvük, vájjon túlnyomólag a legénységnél, vagy pedig az altiszteknél, szóval méltóztassék velünk ezen körülményeket is tudatni, a mikor mindenesetre sokkal nagyobb tárgyilagossággal és sokkal nagyobb biztonsággal szólhatunk a szomorú kérdéshez és kömryebben megtaláljuk azokat az okokat, a meryekre ezen nagyszámú öngyilkosságok visszavezethetők. Ezeket óhajtottam röviden erről a kérdésről megjegyezni. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Az államtitkár úr kíván szólani! Gromon Dezső államtitkár: Igen tisztelt képviselőház! Csak néhány szóval kívánom még egy pár megjegyzésre észrevételeimet megtenni. (Halljuk! Halljuk!) Mikor báró Fejérváry Géza a törvényjavaslatot benyújtotta, nem hitte, sőt meg volt győződve, hogy az 1901. évben kiállítandó ujonczmegajánlásról szóló törvényjavaslat az igen tisztelt ellenzék részéről nem lesz elfogadva, mert pártálláspontjáhól kifolyólag már éveken keresztül ugyanazt az álláspontot foglalta el. Mi ezen meggyőződését tiszteljük ós ezért nem is vádoljuk, azonban báró Fejérváry Géza azért nyújtotta be a javaslatot, mert a törvény értelmében kötelessége a vóderőnek: a hadsereg és a honvédség fentartása czéljából okvetlenül szükséges, hogy az ujonczok az 1901. évre megszavaztassanak és mert meg volt győződve, hogy a ház többsége azt el is fogadja. (Helyeslés a jobboldalon.) Csak egy pár megjegyzést kívánok tenni, hogy ez homályba ne maradjon, Pichler Győző t. képviselő úrnak az előadására, ő ugyanis, mint már többször történt, a katonai büntetőtörvénykönyvet hozta fel és azt mondja, hogy nemcsak a közös hadügyminisztériumban, de nálunk sem akarják azt megváltoztatni, pedig az egy minden modern törvénykezéstől elütő, egyes egyéneket félelemben tartó és erőszakoskodó intézkedés. Én úgy emlékszem, hogy báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter úr már egy bizottságban elő is hozta, hogy a katonai büntető törvénykönyv tervezete készen volt és készen is van. A honvédség előadója, annak a tervezetnek egyes szakaszához mintegy 150 megjegyzést tett. (Egy hang a szélső baloldalon: Ez belehalt!) Nem, mert hála Istennek még igen jó egészségnek örvend. Most ez a törvénykönyv újra kiadatott tanulmányozásra, és hogy az eltérések tekintetében mihamarább megállapodásra jussunk, a mi előadónk Hans Kari hadbiró-tábornok jelenleg Bécsben van, hogy a tárgyalásokat szóbelileg is ne csak kezdeményezze, hanem be is fejezze. A mi azt az észrevételt illeti, hogy a becsületbíróság olyan intézmény a katonaságnál, a mety minden törvényes alap nélkül a tisztnek léte és nemléte felett dönt és a tisztikart félelemben tartja bizonyos pressziók által: megjegyzem, hogy az igen tisztelt képviselő úr talán nem különbözteti meg, hogy mi tartozik a büntetőtörvónjdíönyv hatáskörébe és mi a becsületbíróság elé ? Én azt hiszem, hogy egy becsületbeli dolgot, egy tiszt magatartására tartozó ügyet jobban már elintézni nem lehet, mintha az érdekelt tisztnek bajtársai és társai ülnek össze és vizsgálják meg azt és ők intézkednek és határoznak. Ehhez még csak
