Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-631

390 681. országos --Plé.s 1900. űeezeinber lfi-en, szombaton. azt mondottam, hogy kívánatos volna, hogy minden egyes ezrednél legyen a legénységnek megfelelő könyvtára,a hol valláserkölcsi irányra, hazaszeretetre és önfeláldozásra buzdító, alkal­mas olvasmányokat találhasson, a melyből kitar­tást és lelkesedést merítsen a katonáskodásra. (Ügy van!.) Azt is kívántam akkor, hogy a le­génységnek szabadideje ki leg3 r en töltve, ad­janak alkalmas hetilapot kezükbe, a hol azu­tán lelkesítő, erkölcsnemesítő és hazaszeretetre buzdító czikkeket olvashatnának. (Helyelés bal­felől.) Eléggé meggyőződtetett bennünket a legutóbbi délafrikai hadjárat, hogy mily fon­tossággal bir épen a valláserkölcsi momentum egy hadsereg harczkópességére, hisz ott lát­juk, hogy a katonáknak egyik kezében a fegy­ver, másik kezében pedig a zsoltárok vannak s így képes a túlnyomó erővel szembeszállni. Tudom jól, hog} 7- a katonaságnak elég dolga van a kiképzésnél, de azért van annyi ideje, hogy megfelelő olvasmányokkal magát nemesíthesse és harczi kedvét növelhesse. Azért, ismétlem, nagyon kívánnám, hogy minden ez­rednek megfelelő könyvtára legyen a legény­ség számára, a hol az olvasmányokból azután hazaszeretetet, hazafiságot és önfeláldozást ta­núihat az a magyar katona. Épúgy kívána­tos volna,, hogy megfelelő lapja legyen a le­génységnek . . . Nagy Mihály: Napilapja! Major Ferencz: Kérem ne tessék e fe­lett ólczelődni, mert legyen meggyőződve t. képviselőtársam, hogy a katona igenis olvas azért lapot, és olvas szoczialista röpiratokat, nem pedig erkölcsnemesítő és a harczi ked­vet emelő iratokat. Felszólalásom tulajdonképen arra irányúi, hogy felkérjem az államtitkár urat, legyen, szives egyetértőleg a, honvédelmi miniszter úrral odahatni, heg}?- jövőben a kimutatások­ban ne csak a-puszta számok szerepeljenek, hanem méltóztassék körültekintést nyújtó sta­tisztikával szolgálni nekünk arra oly irány­ban, hogy hol fordultak elő ezek az öngjdlkossági esetek, mely ezredeknél, az ez­redeknek milyen az anyanyelvük, vájjon túl­nyomólag a legénységnél, vagy pedig az al­tiszteknél, szóval méltóztassék velünk ezen körülményeket is tudatni, a mikor minden­esetre sokkal nagyobb tárgyilagossággal és sokkal nagyobb biztonsággal szólhatunk a szomorú kérdéshez és kömryebben megtalál­juk azokat az okokat, a meryekre ezen nagy­számú öngyilkosságok visszavezethetők. Ezeket óhajtottam röviden erről a kér­désről megjegyezni. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Az államtitkár úr kíván szólani! Gromon Dezső államtitkár: Igen tisztelt képviselőház! Csak néhány szóval kívánom még egy pár megjegyzésre észrevételeimet meg­tenni. (Halljuk! Halljuk!) Mikor báró Fejérváry Géza a törvény­javaslatot benyújtotta, nem hitte, sőt meg volt győződve, hogy az 1901. évben kiállítandó ujonczmegajánlásról szóló törvényjavaslat az igen tisztelt ellenzék részéről nem lesz elfo­gadva, mert pártálláspontjáhól kifolyólag már éveken keresztül ugyanazt az álláspontot fog­lalta el. Mi ezen meggyőződését tiszteljük ós ezért nem is vádoljuk, azonban báró Fejér­váry Géza azért nyújtotta be a javaslatot, mert a törvény értelmében kötelessége a vód­erőnek: a hadsereg és a honvédség fentartása czéljából okvetlenül szükséges, hogy az ujon­czok az 1901. évre megszavaztassanak és mert meg volt győződve, hogy a ház többsége azt el is fogadja. (Helyeslés a jobboldalon.) Csak egy pár megjegyzést kívánok tenni, hogy ez ho­mályba ne maradjon, Pichler Győző t. kép­viselő úrnak az előadására, ő ugyanis, mint már többször történt, a katonai büntetőtörvény­könyvet hozta fel és azt mondja, hogy nem­csak a közös hadügyminisztériumban, de ná­lunk sem akarják azt megváltoztatni, pedig az egy minden modern törvénykezéstől elütő, egyes egyéneket félelemben tartó és erőszakos­kodó intézkedés. Én úgy emlékszem, hogy báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter úr már egy bizottságban elő is hozta, hogy a katonai büntető törvénykönyv tervezete készen volt és készen is van. A honvédség előadója, annak a tervezetnek egyes szakaszához mintegy 150 megjegyzést tett. (Egy hang a szélső bal­oldalon: Ez belehalt!) Nem, mert hála Istennek még igen jó egészségnek örvend. Most ez a törvénykönyv újra kiadatott tanulmányozásra, és hogy az eltérések tekintetében mihamarább megállapodásra jussunk, a mi előadónk Hans Kari hadbiró-tábornok jelenleg Bécsben van, hogy a tárgyalásokat szóbelileg is ne csak kezdeményezze, hanem be is fejezze. A mi azt az észrevételt illeti, hogy a becsületbíróság olyan intézmény a katonaság­nál, a mety minden törvényes alap nélkül a tisztnek léte és nemléte felett dönt és a tiszti­kart félelemben tartja bizonyos pressziók által: megjegyzem, hogy az igen tisztelt képviselő úr talán nem különbözteti meg, hogy mi tar­tozik a büntetőtörvónjdíönyv hatáskörébe és mi a becsületbíróság elé ? Én azt hiszem, hogy egy becsületbeli dolgot, egy tiszt magatartá­sára tartozó ügyet jobban már elintézni nem lehet, mintha az érdekelt tisztnek bajtársai és társai ülnek össze és vizsgálják meg azt és ők intézkednek és határoznak. Ehhez még csak

Next

/
Oldalképek
Tartalom