Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-631

631. országos ülés 1900. deozember 15-én, szoiubatou. 387 a félelem a büntetéstől. Elérkeztünk már ahhoz az .időhöz, midőn az összes európai modern államokban a katonai büntető törvénykönyvet mindenütt vagy revideálták, vagy azzal foglalkoztak, vagy már meg is hozták az új törvényt. Csak egy ország van, a hol valamint az udvarnál a spanyol etikettet, úgy a katonaságnál a régi katonai büntető törvénykönyvet a legnagyobb vaskalapossággal tartják fenn. (Ugy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És fentartják országunk törvényei ellen. Mert 1869ben Deák Ferencz maga indítványozta, hogy ideiglenesen fenmarad a katonai büntető törvénykönyv, de azon igéret mellett, hogy rövid idő alatt a modern igényeknek megfelelőleg lesz az megváltoztatva. És ezt az ígéretet ünnepélyesen Horvát Boldizsár tette a képviselőházban egy felszólalása alkalmával. Horvát Boldizsár hantjai rég porladoznak már, emlékezete csak a politikai életben él még. És valamint e nagy államfórfiúnak az emléke hamar elmúlt, ép úgy örökké elmúlt annak szüksége, hogy a katonai büntető törvénykönyv változtattassók meg. (Ugy vau! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hanem azért 1878-ban, valamint utána az 1889-iki védtörvényben kimondták azt, hogy a tényleges katonai szolgálatban álló egyének a katonai büntető bíróságok uralma alá helyeztessenek. Nohát ez a törvény, melyet 1855-ben hoztak a mi beleszólásunk nélkül, többé nem maradhat meg; mert derogál az 1867-iki törvényeknek, derogál a modern felfogásnak, a józan észnek és a katonai érdekeknek. (Úgy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) 1873-ban egy rendeletet bocsátott ki a legfőbb hadúr és e rendelettel szervezte ós honosította meg a becsületbiróságot ós annak eszméjét a katonaságnál, pedig azt a, becsületbíróságot, a mely esetleg félszeg, hibás felfogása folytán állás, tekintély, becsület felett döntőleg és megváltozatlanúl határoz; azt a becsületbiróságot, a mely kezében tartja a hadseregünk tisztikarának életét; azt a becsületbiróságot, a mely intézményében még rettenetesebb, mint a büntető törvénykönyv, hiába keressük itt a magyar büntető törvénykönyvben, mert az nincs sehol. Még is önkényesen intézkedik élet és halál, vagyon és tisztesség felett a nélkül, hogy e nemzetnek beleszólása lenne. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ily hadsereggel szemben nemcsak azon elvi okoknál fogva, a melyeknek dogmatikailag kell mindig vezetniök e pártot, kell megtagadnom a hozzájárulást az ujonczjutalókhoz, hanem meg kell tagadnom azért is, mert nem szabad a magyar nép ezreit és millióit, nem szabad a magyar ifjúság százait és százait, mint tiszteket, kiszolgáltatni ily önmagában élhetetlen, ósdi, elítélendő szervezettel és igazságszolgáltatással biró hadseregnek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezek után csak néhány szóval bátorkodom még kiterjeszkedni az áthelyezésre és az önkéntesi vizsgákra vonatkozólag. (Haljuk! a szélső baloldalon.) Hogy engem nem vezet sem ódium, sem gyűlölség, azt azzal jelzem, hogy őszinte örömmel veszem tudomásul az önkéntesi vizsgákról szóló jelentést, azért, mert abban feltűnő javulás észlelhető, és mert a benne lévő számadatok jelei annak, hogy nem igaz mit évtizedeken át akartak elhitetni, hogy a magyar ifjiíság nem képes letenni azt a tiszti vizsgát, hogy gyűlölködés vezette a hadsereg egyes részét a magyar ifjúság ellen, a mikor nehézzé tette a feladatot. Azonban esak egyrészt veszem örömmel tudomásul ezt a jelentést, mert másrészt aggódva tekintek arra a törekvésre, a melyet az utóbbi időben tapasztalunk, hogy a hadseregben minden módon és minden eszközökkel iparkodnak a tiszti létszámot emelni, amennyiben azon bizalmatlanság folytán, a melyet száz és száz esemény tesz jogosulta, még ezt a jó törekvést sem fogadhatjuk el őszintének és igaznak, hanem ezt csak annak előhírnökéül tekintjük, hogy újólag a hadsereg létszámát szaporítani fogják és a tisztikar kontingensét már előre is iparkodnak beszerezni. Ezek után röviden csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy ezen törvény] latot, a mely nem felel meg a nemzeti érzületnek, nemzeti létünknek ós pártunk elveinek, a melyek nemzeti létünket és nemzetünk j ö vőj é nek reményével össze vannak forrva, nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Széll Kálmán miniszterelnök: T ház! Csak pár szóval óhajtok azon nézetemnek kifejezést adni, hogy a t. képviselő úr előadása engem annak az álláspontnak a. helyességén)], a melyet ő foglal el, és annak a helytelenségéről, a melyet ón a. magaménak vallok, de nemcsak most, hanem vallok 33 év, vagyis a 67-iki kiegyezés létesítése óta, — meg nem győzött. Én természetesnek tartom, hogy a mint eddig is törtónt 1867. óta, a t. túldal szónokai az ujonczozási törvénynél a maguk programmjából kifolyólag felvetik az önálló hadsereg kórdósét és követelik azt, mint programmiúknak kiegészítő részét. Én ezt nem is diffikultálom, hiszen ez annak az önállóságnak ós ez önök programmjának természetes folyománya. De hogy viszont mi, a kik az 1867-iki kiegyezés alapján állunk, a. kik a védelem közösségét, mint a mely az 1723 : I. és II. törvónyczikkből folyik, elismerjük és vi49"