Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-630

<S30. országos ülés 1900, fenn. Azt mondja a törvény, hogy az alkotmányosság lépjen életbe. Hát erre először is az a megjegyzésem, hogy Ausztriában nem az az alkotmány áll fenn, a mely 1867 előtt létezett. 1867 előtt volt egy oktroyált alkotmány; 1867-ben azt az alkotmányt az rígynevezett Staatsgrundgesetz-ékben korona ós törvényhozás alkotmányos úton, törvényesen megállapította. Ez hát nem az. De az 1867 : XII. törvényczikk sem ad igazat a t. képviselő úrnak, mert az 1867 : XII. törvónyczikknek nemcsak 24., de van 5. §-a is, a mely azt mondja, hogy »miután ő Felsége az osztrák tartományokat alkotmánynyal felruházta*:. Tehát azt a tényt, azt az alkotmányt, a melyet ők 1867-ben élveztek, már az 1867 : XII. törvényczikk alkotmánynak nevezi. Ennek a törvénynek ez a rendelkezése a mellett szól tehát, a mit én mondottam, a, mellett szól, hogy ott az alkotmányos állapotok fenforognak. habár időlegesen nem fungálnak is úgy, a mint kívánatos volna. Már hogy az az alkotmány azoknak a parlamenti felfogásoknak, elveknek, igényeknek, nézeteknek, a melyeket mi vallunk, egészen megfelel-e, az más kérdés. De a felett kritikát gyakorolni, hogy ott a miniszterek mikóp nyilatkoztak, mondják-e ők magukat a parlamenti többség kifolyásának, a. minisztérium miként reprezentálja a többséget, mikép fogja fel hiva/tását: annak a bírálata nem reánk tartozik, az az ő dolguk, és abba ne menjünk bele, mert ez veszedelmes terrénum, a melyre való téréstől a t. képviselő urat ós a t. képviselőházat óvom. (Helyeslés jobbfelöl.) Már most a t. képviselő úr azt mondja, hogy a világ végóig vigyük-e ezt az állapotot? Nem. Remélem, hogy ezek ideiglenes, átmeneti állapotok ós addig, a míg fenforognak, az ő viszonyaikat a mi viszonyaink mértékével mérni ne méltóztassék. Addig igenis azt tartom, hogy az egész politikai nagy szituáczió, a köztünk ós Ausztria között fenforgó dolgok elintézése, az ország igen nagy vitális érdekének és a monarchia érdekei elintézésének kérdésében, annak, a sok politikai, gazdasági és pénzügyi kérdésnek elintézésében nyugodtan és mérséklettel kell eljárnunk ós kell a helyzetet megítélnünk. És ha ott bajok vannak, — reméljük és remény is van arra, hogy idővel szanálhatok lesznek, — azokból ne következtessük azt, hogy most lomtárba dobjunk mindent, a minek alapján 30 évig működtünk, hanem következtessük azt, hogy, nyugalommal ós csendességgel jogaink ós érdekeink teljes megóvása mellett várjuk be az időt, mikor ott az állapotok szanáldeczember lít-éii, pénteken. 375 tatnak, (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) ha ez Magyarország részéről jogfeladás nélkül és érdekfeladás nélkül történik. És a míg én az ország jogalt és érdekeit megóvhatőnak tartom, ha nem is oly intézkedésekkel, a melyek abszolúte normálisak, a melyek megfelelnek a közkívánság abszolút mértékének, annak is, a mit én kívánok: addig én meg vagyok elégedve és nem fogom a zavart, a mely ott fennáll, azzal.is tetőzni, hogy itt is teljesen bizonytalan állapotokat létesítsünk és a szakításnak kalandor politikájára lépjünk át. (Helyeslés jobb felől.) Ezeket voltam bátor csak röviden elmondani, mert elmondanom szükséges volt. (Helyeslés jobbfelöl.) A mit a t. képviselő úr határozati javaslatának indokolására nézve felhozott, arra nézve Pulszky Ágoston t. képviselő úr most az imént, gondolom, alaposan megadta a választ ós ón arra épen ezért nem terjeszkedem ki. Csak azt kell még hozzá tennem, hogy úgy a tisztek alkalmazásánál, mint a magyar nyelv használatánál, az alkotmányos szellem ós a magyar állam követeléseinek respektálásánál, ha nincs is minden ós nem is lehetett minden úgy, mint a hogy remélni lehetett az alkotmányos érának első éveiben, akkor, mikor azt a nagy testet, a védelmi erőt beillesztettük az alkotmányba, ha rögtön mind az nem történhetett itt meg és lépcsőzetesen, fokozatosan kellett, hogy megtörténjék: de ma nemcsak a haladásnak, hanem kívánalmaink teljesülésének oly mértékével számolhatunk be úgy, a tisztek kinevezésének kérdésében, mint egyéb kérdésekben, hogy a t. képviselő úr ezen panaszai, gondolom, ebben a mértéken semmiesetre sem, de általában sem indokolvák. A ki ma magyarul ir a hadsereg bármely intézetébe, magyarul kell, hogy megkapja a választ. Vannak kimutatások, melyekből meg tudnám mondani, — azokon kivül, a miket Pulszky Ágost képviselő úr a legfőbb képzésre vonatkozólag mondott, — hogy inkább arról van szó ós az a, panasz, hogy nem jelentkezik elég magyar ifjú, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Be, Miért? Nem akarják kivetlwztetm magukat magyarságukból!) nem hogy arról volna szó, hogy a magyar ifjakat el nem fogadják. Ezért nemcsak túllőnének a czélon, ha a t. képviselő úr határozati javaslatát elfogadnék, de oly dolgot teljesítenénk, a mi egészen felesleges. Én feleslegesnek tartom utasítani a kormányt arra, hogy törvényeket hajtson végre. Ez a kormánynak kötelessége és az az 1791-iki és 1806-iki illető törvónyczikkek, a mennyiben az 1868-iki és az óta keletkezett véderőtörvónyek keretébe beilleszthetők, igenis végre-