Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-616

616. országos illés 1900. november 22-én, csütörtökön. f\\ kocsit és a pályát illeti, ezek semmi kívánni­valót nem hagytak fenn. Minden szakértőnek egyhangú véleménye volt ez, pedig igen szi­gorú próba alá vették, mert ugyanazzal a kocsival, a melylyel a szerencsétlenség történt, a szerencsétlenség után próbamenetet tartot­tak és konstatálták, hogy úgy a bekapcsolás, mint a, motor ós áramszedő fék minden tekin­tetben tökóleteen jól fusngál tak még a sze­rencsétlenség után is, a kocsi konstrukcziója tehát tökéletesen jó, szerkezete mindazoknaka tekinteteknek, a melyek a biztonsággal függe­nek össze, teljesen megfelelt, ebben tehát hibákat nem lehetett találni. Azonban nem tagadható, hogy más intéz­kedésekre is van szükség a forgalom bizton­sága tekintetéből. De hogy a helyzetet meg­ítélhessük, tekintetbe kell venni magát a forgalmat azon a szerencsétlen napon. Az tör­tént tudniillik, a mi még sohasem fordult elő, hogy a vonalon az aznapi forgalom 209.870 ember volt, holott az átlag 106.000 szokott lenni. Méltóztatnak látni, hogy oly óriási volt a forgalom, a mely a rendesnek több mint kétszerese. Már pedig egy közúti vasút álta­lában nem lehet ilyen forgalomra és arra beren­dezve, semmiféle forszírozott szolgálattal, hogy a közönség elhelyezése és a forgalom lebonyo­lítása körűi fennakadás elő ne forduljon, mert természetes dolog, oly mórtélvben pontencirozni a szolgálat képességét bármely vasútnak ós különösen közúti vasútnak, hogy megfeleljen az ilyen abnormális helyzetben, a müven egy esztendőben egyszer vagy kétszer fordul elő, annyd kocsiról, annyi személyzetről, annyi esz­közről gondoskodni, azt hiszem alig lehetséges. De az is természetes dolog, hogy ha a forga­lom szempontjából ilyen abnormitásoknak meg­felelni nem lehet is, iparkodni kell az életbiz­tonságról, a tömeges összenyomúlás ós az ezzel járó szerenbsótlenségek megakadályozásáról gondoskodni. E tekintetben a rendőrség és a, vasúti főfelügyelőség részéről azonnal meg is történtek a szükséges intézkedések, hogy a kocsiba felszállani, mikor még vezető nincsen, ne legyen szabad, hogy a forgalomban soron levő kocsiról a vezetőnek leszállania ne legyen szabad. Szóbajött korlátok felállítása is, ezt azonban alapos tanulmány után kénytelenek voltunk elejteni, mert a, korlátokat csak egy bizonyos hosszúságban lehet vezetni, egész végig a vonalon nem, és tudjuk a közönség szokását, hogy ilyenkor megkerülve a korlá­tokat és ott nyomulván össze, épen a, korlátok következtében könnyen még több szerencsét­lenség és még nagyobb sérülések következhet­nének be. Gondoskodás történt arról is, hogy oly napokon, melyeken a fővárosi közönség forgalma sokkal élénkebb, jegyek kiadására, felügyeletre stb. vasúti közegek, még pedig magasabb közegek is és rendőri személyzet kellő számbbn álljanak rendelkezésre. Szóval, minden megtörtént, hogy a közönségnek ve­szedelmes összetódulása megelőztessék. Kénytelen vagyok továbbá egy pár észre­vételre is kiterjeszkedni, a melyet az igen tisztelt képviselő urak tettek, mert a tárgygyal szorosan összefüggnek, és az ő motívumaikul szolgálván, viszont nekem kötelességem némely pontra nézve megvilágítani a helyzetet. Legelső sorban Olay Lajos t. képviselő úrnak vagyok köteles kijelenteni azt, hogy a közúti vasúti társulatnak a fővárossal való szerződése a forgalom biztonságával semmiféle összefüggésben nincs, mert akármilyen szerző­dése volna is annak a közúti vasúttársulatnak a fővárossal, a miniszternek, a főfelügyelőség­nek és a rendőrségnek: e három tényezőnek kötelessége gondoskodni arról, hogy a közbiz­tonságot ós az életbiztonságot a forgalom semmi tekintetben ne veszélyeztesse és minden irányban megóvja. Ebből az inczidensből, ebből az okból tehát egyáltalán nem ava.tkózhatom j ogérvénves szerződés felbontásába. Hogy ennek a társulatnak a részvényei­ben annak idején spekuláczió fejlődött ki, ez sem lehet ok arra, hogy egy miniszter bele­avatkozzék a különben is, a mint méltóztatik tudni, a kereskedelmi törvény alapján alakúit társulat szerződésébe. Az ilyen spekulácziók rendesen nem is annyira a szerződésekkel függnek össze, mint inkába a tőzsdének és némely embereknek akkori hangulatával, a mire általában sem szerződések által, sem mi­niszteri intézkedések által abszolúte semmi be­folyást sem lehet gyakorolni. A t. képviselő úr arra hivatkozott, hogy az átalakulással kap­csolatosan fejlődött volna, ki ez a spekuláczió. Ebben igaza van a. t. képviselő urnak, hogy bizonyos idő alatt, a míg a. tárgyalások foly­tak, volt a legmagasabban felcsigázva a tár­sulat részvényeinek árfolyama; akkor 937 és ős 987 között ingadozott az árfolyam; de azután az az érdekes, hogy a mint a szerződés létre­jött, 1895. deczember 31-ón, az árfolyam csök­kent 575-re, azután 1896-ban 560 volt, 1897-ben 704, most pedig, méltóztatnak tudni, még ala­csonyabban állanak a részvények. Ezt, mon­dom, csak annak illusztrálásául hoztam fel, hogy a spekulácziót azzal a szerződéssel, a, melylyel összefüggésbe hozta a képviselő úr. a mennyiben tudniillik ez által nagyobb java­dalomra és jövedelemre tett volna szert a tár- * sulat, ezt összefüggésbe hozni nem lehet, erre abból az árhullámzásból sem lehet követkéz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom