Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-630

(530, országos illés 1000, deczember 14-óu, pénteken. 371 törvényeket nern tartják meg. Ez a törvényjavaslat azt kívánja, hogy az országgyűlés szavazza meg az ujonczjutalékot a monarchia két államára nézve, tehát nemcsak a, magyar ujonczjutalékot, hanem az osztrák ujonczjutalékot is. Ellenben az 1867 : XII. törvényczikk XII. §-a mit mond ? Azt mondja, hogy a magyar országgyűlés csak a magyar hadseregnek van hivatva megszavazni az ujonczjutalékot ós egy szóval sem mondja azt, hogy nemcsak a magyar hadseregnek, hanem az osztrák hadseregnek is. A törvény rendeletének e világos mellőzése évek óta ismétlődik s az ujonezjutalókról szóló törvényjavaslatok évek óta így terjesztetnek a ház elé. T. ház! Nekem erős meggyőződésem az. hogy Magyarország életének csak két védAmra van: az egyik a létező törvények szigorú megtartása, addig, míg a nemzet akaratából megnem változtatnak, a másik a közszellem ébersége. A mai világban ez a két vódvár le van rombolva, mert nem tartják tiszteletben teljes egészükben a magyar törvényeket, a mi pedig a közszellemet illeti, az fájdalom, teljesen el van altatva. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ha törvényeinket meg akarjuk tartani, ne palástoljuk el önmagunk előtt a tényt, hogy már Ausztriában teljes alkotmánj'osság nincsen, legfeljebb egy lappangó alkotmányosság van, de a mely oly rútul lappang, hogy valahányszor összeül a népképviselet, mindannyiszor teljesen képtelennek bizonyul arra, hogy bármely népképviseleti funkeziót végezzen. Ha pedig ez így van, akkor lehetetlen azt állítani, hogy Ausztriában az alkotmányosság oly helyzetben van, mint a milyent a magyar törvény előír. Ezt akartam megjegyezni az igen tisztelt miniszterelnök úr fejtegetésére vonatkozólag. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) A mi pedig az igen tisztelt államtitkár úr érveit és fejtegetéseit illeti, szerény véleményem szerint azért hagyják ott a magyar tisztek a közös hadsereget hamarább, mint a hogy kellene, mert sokáig nem bírják kiállni azt, hogy a, közös hadsereg szelleme nem magyar. Más magyarázatot erre nézve nem találok, mert senkisem állíthatja azt, hogy a magyar ne volna harczias nép, ós hogy a magyar ne szeretné a katonai szolgálatot. Magyarország egész múltja az ellenkezőt bizonyítja, az én állításomnak tehát igaznak kell lennie. A mi pedig azt illeti, hogy nincsen rendelet arra, hogy a tisztek németül beszéljenek, azt hiszem, mindenki tudja, hogy sokkal szivesebben veszik a közöshadsereg vezérei, ha a tisztek magántársalgásúkban is németül beszélnek. Ez köztudomású tény, a melyet letagadni nem lehet. Minden odamutat, hogy Magyarországnak csak akkor lesz magyar tisztekkel bőven ellátott magyarul beszélő hadserege, a mikor a» magyar hadsereg, a mint azt az 1867 : XII. törvényczikk 12. §-a megkívánná, önálló magyar hadsereg lesz ; addig pedig a közös hadsereg nem annyira közös, mint osztrák hadsereg lesz mindig. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Pulszky Ágost! Pulszky Ágost: T. képviselőház! Tökéletesen egyetértek Kossuth Ferencz igen tisztelt képviselőtársammal abban, hogy az országboldogulásának főkellékei a törvény valódi szellemének szigorú megtartása ós a közszellem ébersége; de csodálkozom, hogy épen ő, épen a mikor ez .megtörténik és a mikor ennek következményei épen arra az álláspontra vonatkozólag, a melyet a t. képviselő urak képviselnek, csakis kedvező lehet, kifogásolja a kormány ós törvényhozás ily irányú működését. A túloldalról ma felhangzott kifogások általában két csoportra oszthatók. Az egyik vonatkozik a t, szélső ellenzék azon kedvencz prog-rammpontjának fentartására, a melyet a külön hadsereg kifejezésében szokott a közvélemény elé juttatni, ós ezzel kapcsolatban egyszersmind ezen törvényjavaslat kifogásolására ; a, másik —• és erre különösen Ugron Gábor képviselő úr helyezett súlyt — a kormány katonai politikája ellen fordul általánosságban. A mi az elsőt illeti, megvallom, némileg meglepett az, hogy épen ma, midőn a törvény szigorú szigorú szavának megtartásával tényleg ott állunk, hogy a hadsereg létszámára vonatkozólag évről-évre kell a törvényt megújítani, a. midőn tehát igen közel állunk ahhoz a. radikális ideához, a melyet épen a t. szélsőbal is szem előtt tart, közel állunk az angol állapotokhoz, a melyek szerint a »MutinyAeU-et szintén óvenkint kell megújítani és évenkint kell a hadsereg alapját megadni : akkor épen az erre vonatkozó törvényjavaslatot diffikultálják, épen ebben találnak nehézséget és azt mondják: szerves, nagy törvényjavaslatot kell megalkotnunk. Hiszen — úgy mondják — már az 1869-iki ós 1889-iki törvények értelmében tízévenkint szerves, nagy törvényalkotás előtt kell államink, a midőn a monaehia túlsó államának törvényhozásával érintkezve, kell újra megállapítani a véderőtörvóny elvét. Lényegileg ez Tóth János igen tisztelt barátom argumentácziója. Engedelmet kérek, de ezt az okoskodást, ezt a kifogásolást nagyon érteném máshonnan: 47*