Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-630

deczember 14 én, pénteken. 366 080. országos ülés 1900. mányzat. A közös hadügyminisztérium soha nem terjeszt elő a maga mőködéséről jelentést a delegáczióknak. A delegáczió tehát nem bir az ő működéséről pragmatikus összeállításban semminemű értesítéssel, úgy a hogy azt a honvédelmi minisztérium megteszi, mert az alkotmányos ellenőrzés ezt megkívánta és megkívánja, és erre reá szorította. Miért van tehát az, hogy a közös hadügyminiszter a maga működéséről soha részletes jelentést nem terjeszt elő a delegáczióknak és ez által a magyar törvényhozásnak ? Ennek oka az, hogy a költségvetést sohasem tartja meg, póthiteleket kér, azoknak egész tömegével meglepetésszerűleg áll elő. A póthiteleket, a melyeket megkap, részben felhasználja, részben nem használja fel, pedig azokat mint sürgőseket kapta meg és azután később kéri, hogy engedtessék meg azokat más czélra felhasználni. A delegácziók hoznak határozatokat a magyar intézmények érdekében, határozatokat tudniillik, hogy ezután a közös hadsereg jelentőségesebb intézményei ne mind az osztrák tartományokban állíttassanak fel, és mégis az összes arzenálok, úgy a tengerészeti, mint a szárazföldi hadseregre nézve az osztrák tartományokban állíttattak fel. A mikor újabb intézményeket kell csinálni, például a szekerészét vagy a tüzérség részére, nincs arra eset, hogy azok itt Magyarországon állíttassanak fel, hanem mind az osztrák tartományokban állíttatnak fel. ígéretet tesznek ugyan ünnepélyesen, hogy ha a katonai akadémia nem lesz elegendő a tisztképzésre, akkor Magyarországon fognak katonai akadémiát felállítani; ha aztán bebizonyul, hogy az csakugyan nem elégséges, akkor kibővítik; ha a kibővítés nem elégséges, kadét-iskolákban nevelnek katonatiszteket a közös hadseregnek; mikor kisül, hogy a kadétiskolákban se lehet elegendő tisztet nevelni, újból kibővítik a katonai akadémiát, de itt Magyarországon nem állítják fel. Megígérték, hogy állítanak katonai iskolákat például a Székelyföldre. Miután az igéret meg volt, hog)^ legközelebb katonai iskola fog felállíttatni Magyarországon, mi történt? Az, hogy a Szókehíföldön soha katonai iskolát fel nem állítottak, mert a vármegyéktől az állam és a közös hadügyminisztérium annyi százezer forintot követelt és azokkal szemben annyi igényekkel lépett fel, hogy egyetlen székely törvényhatóság sem volt képes azokat teljesíteni. A mikor azt mondta a hadügyminiszter, hogyha ezután akár akadémia, akár katonai iskola fog létesíttetni, az Magyarországon fog felállíttatni, nagy helyesléssel fogadta ezt az országgyűlés kiküldött bizottsága; mikor pedig a miniszter megtagadta ezt, azt is helyesléssel fogadta, a pénzt pedig továbbra is megszavazta. Azok csak ígéretek. De kétségbevonhatatlanul igaz az, hogy az utóbbi időben a közös hadügyminisztériumban Magyarországgal szemben mind ridegebben járnak el a magyar nemzet azon jogaira nézve, hogy a magyar nyelv a közös hadseregben minél inkább érvényesüljön, hogy a magyar hatóságokkal magyarul levelezzenek, hogy a katonai iskolákban a magyar nyelvet nagyobb mértékben tanítsák, hogy a magyar ifjúság a katonai iskolákba bejuthasson, a katonai rangokban helyet foglalhasson; minden erre való törekvésünk hajótörést szenved. Kikeresik a magyarországi illetőségűek közül a legnagyobb gondossággal azokat, a kiknek anyanyelve nem magyar; kikeresik a nemzetiségieket, a horvátokat és mint magyarokat ezeket helyezik el a katonai intézetekben, pedig mi hordjuk büszkén a költségeket. Az ország ifjúsága egyik ajtótól a másikhoz megy, egyik kilincset a másik után nyitogatja, hogy állást, pályát szerezhessen. A közös hadsereg tiszti állomásaira, bár a magyar ifjúságnak is joga van azokra, minél kevesebb magyar ifjút fogadnak be. Hasztalan harmincz év óta e nemzet minden törekvése, mert soha erélyesen nem mert sarkára állni, hogy elérje azt, hogy szűnjék meg a bizalmatlanság, és hogy a magyar ifjúságnak is jusson hely, hogy a tiszti állásokat elfoglalhassa és a hadsereg körében megmaradhasson. Az utóbbi időben már azt látjuk, hogy a közös hadsereg tisztjei, ha összejönnek, sehol még magyarul sem beszélnek, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert rendelet van kiadva, hogy minden nyilvános helyen németül beszéljenek. Hiszen a római légiók, mikor a hispánokkal ós gallokkal éreztetni akarták, hogy ők megszállott tartományok népei, ezekkel szemben nem viselkedhettek különben, mint azon osztrák hadsereg tagjai viselkednek mivelünk szemben, a kik mindig németül beszélnek, mindent németül intéznek, mindent németül tesznek, ós arrakéi^szerítenekmindenkit, hogy velük szemben németül járjon el ós németül beszéljen. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezek nem mai, ezek százados panaszok, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és azt mutatják, hogy ez egy rendszer, a melyet a magyar nembánomság, a magyar kishitűség ós gyávaság nem tudott összetörni. (Igaz! Úgy vwi! a szélső baloldalon.) Hiszen ha felnyitjuk a magyar törvénykönyvet, szégyenkezve kell