Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-629
33S <i ^ 9- országos ttlés 1900. deczember 13-án, csütörtökön. Molnár János: Ez atomizálja a társadalmat, ez kerékkötője az előhal adásnak, ez romba dönti az összes újkori vívmányokat? Hát mi mást tapasztaltunk, és azt hiszem, a t. miniszterelnök úr is és mindazok, a kik a művelt Európát ismerik, ugyanezt tapasztalták. Hiszen ugyanazok a törekvések és ugyanazok az elvek, a melyeknek mi hirdetői és bajnokai vagyunk, nem egy művelt államban, a melyeknek kultúráját ugyancsak bámulhatjuk és irigyelhetjük, nyertek és nyernek érvényesülést. Hiszen csak most néhány nappal ezelőtt Berlinbe a német birodalmi gyűlésen adtak be a czentrumpártiak egy törvényjavaslatot, a melyben olyan kívánalmak vannak, a melyek mellett a revizió egészen eltörpül; és senkinek sem jutott eszébe, hogy azt mondja, hogy az a törvényjavaslat kerékkötője a haladásnak, romba dönti a vívmányokat, s a vallásfelekezeti békének templomát lángba borítja. Förster Ottó: Arról az oldalról fogják kérni a revíziót! Molnár János: T. képviselőház! A néppártnak sem tegnap nem volt, sem ma nincs, sem holnap nem lesz az a szándóka, hogy ő a vallásfelekezeteket elnyomja. Vagy talán fél a t. miniszterelnök úr az egyház prepotencziájától? Hogyan számithatnánk mi az egyház prepotencziájára, mikor azzal kell küzdenünk, hogy tűrjenek a szabad Magyarországban? (Derültség és ellenmondás a jobboldalon. Helyeslések balfelöl.) Igenis, majd mindjárt meg fogom magyarázni: hogy tűrjenek. Mert a liberalizmus a vallásegyenlőséget, meg a vallásszabadságot úgy értelmezi, hogy egy sablon szerint kell valamennyi vallásfelekezetet igazítani. Pedig a vallásegyenlőség, a vallásszabadság elve ós törvénye az, hogy gondoskodjék az állam arról, hogy mind az egyház, mind a bevett vallásfelekezetek egyaránt jogbiztonságban, jogvédelemben részesüljenek, hogy mindegyik a saját törvényei szerint békén élhessen, a többi által el ne nyomassék, és hogy mindegyik a saját alkotmányából folyó szabadságait akadály nélkül gyakorolhassa. Mivel pedig, t. képviselőház, az egyházpolitikai törvények minket ebben gátolnak; és mivel a revizió erre, ennek megszüntetésére törekszik, azért mi az egyházpolitikai törvények részint eltörlésének, részint revíziójának, megváltoztatásának mindig hivei fogunk maradni, és a harczot e téren szerényen bár, de serényen és kitartó buzgalommal fogjuk folytatni. Az indemnity javaslatot el nem fogadom. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! A folytatólagos ülést megnyitom ! Lukáts Gyula jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. ház! A napokban figyelmemet megkapta Heródotnak egyik megjegyzése a demokrácziáról, a melyben azt mondja: a demokráczia természete az, hogy a többség magát az egésznek tekinti. Ez a több ezer esztendős megjegyzés mint valóság áll előttünk. A parlamenti rendszereknek is ez a hibájok. Egyik legnagyobb hibája a magyar alkotmányos életnek épen az, hogy a többség azt hiszi, hogy* ő az egész s hogy a többség érdeke az egésznek érdeke. Azért a többséget művelik, a többség megszerzésére gondot fordítanak, a többség erejének és akaratának kidomborítását mesteri módon eszközlik, míg magát az egészet: az államot, a nemzetet és annak egészként való megjelenését elhanyagolják és nem művelik. Magyarország, mint állam, a magyar nemzet, mint nemzet a maga egészében, mióta önrendelkezési joggal bir, ritkán jelenik meg a népek előtt ós az államok között. Sőt ez a rendszer, melyet az 1867-iki törvények megalkottak, mintegy czélúl tűzi ki, — s annak végrehajtása rendén folyton arra törekedtek leplezve és leplezetlenül, — hogy ez az állam, mint egy állam, ez a nemzet, mint egy nemzet a maga egészében ne jelenhessék meg, ne tűnhessék fel, ne eshessek bírálat, ne eshessek tisztelet tárgyává. Hiszen miként jelenhetik meg egy nemzet a többi népek között? Ha azok között képviselve van, ha annak a nemzetnek czímerét, lobogóját idegen államok fővárosaiban látják, ismerik. Magyarországnak czímere, lobogója, ámbár a közös kormány többször megígérte, többször hangoztatta, hogy elrendelte azok kitűzését, sem a követségeknél, sem a konzulátusoknál feltűzve nincs; a magyar nemzetnek pedig a maga egyénisége a külügyi képviselet által soha ki nem domboríttatik, sőt ellenkezőleg, mindig háttérbe állíttatik, ós ezért a világ minket nem is ösmer mint magyarokat, hanem ösmer mint osztrákokat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Visontai Soma: Ügy is neveznek! Ugron Gábor: S vájjon egy kis nemzet fenn tudja-e tartani a maga létét, hogyha a többi népek között mint önállóságra, mint külön életre, külön fejlődésre jogosiílt, el nem ösmertetik? S lehet-e ezt az elösmerést kivívni, ha egy nemzet nem bir azokkal a szervekkel, a melyek nemzet ós nemzet között közvetítik és lebonyolítják az úgynevezett nemzetközi érintkezést? Hiszen Magyarország
