Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-616

24 filfi. országos ülés 1900. a vízépítészeti kiállítás; ezt elismerte minden ahhoz értő ember; első helyen állott Magyarország. Minek akarjuk tehát kisebbíteni ezeket a dolgokat, a melyeket jól, helyesen végeztünk, a melyeknek ha félszázadon át keresztülvitelében igenis fordultak is elő hibák, — hogyne fordultak volna elő? hát lehet ilyen nagy ós kiterjedt, komplikált művet hibák nélkül elvégezni ? — az eredménynyel nagyon meg lehetünk elégedve. De hát a függetlenségi párt szónoka is biztosított minket, hogy akar öntöző-csatornákat, és nem is hiszem, hogy a függetlenségi párt abból indulhatna ki, hogy a magyar földmívelésnek ezen eszköz igénybevétele lehetővé ne tétessék. A kérdés tehát az, hogyan akarja ezt elérni. Vagy úgy lehetne csak elérni, hogy ezeket a csatornákat az állam építse? No ezt nem ajánlhatom senkinek sem. Egyetlen eset van rá, hogy az állam nagymérvű csatornákat létesített: Indiában. Ott is azért vált ez be, mert meghódított ós meglehetősen indolens népességgel állottak szemben. Hogy micsoda bajokba keverednék az állam, ha ő építené az öntöző csatornákat, ez igazán csak az öntözésnek későbbi stádiumában tűnnék ki, a midőn Magyarországon is előállana az, a mi mindenütt előáll, hogy tudniillik a rendelkezésre álló vízmennyiség nem elég és a- vízmeniryiséget bizonyos elvek szerint ki kell osztani az érdekeltek közt. Hogy akkor micsoda bajokba és nehézségekbe keverednék az állam, azt kifesteni is nehéz. Azt hiszem, a mi viszonyaink között lehetetlen a dolgot máskép megcsinálni, mint autonóm társulatok útján ; lehetetlen már csak azért is, mert hiszen ezek az öntöző társulatok mindenesetre bizonyos kontaktusba fognak jönni a, vízlecsapoló és ármentesítő társulatokkal is. Micsoda visszás eredményre vezetne azután az, ha egyfelől az autonóm társulatok, másfelől pedig részvénytársulatok állanának egymással szemben! Mert hiszen más nálunk nincs. És, hiszi a t. képviselő úr, hogy a részvénytársulatok ezeket a munkákat állami segélyezés nélkül fogják csinálni? Hisz az teljesen kivan zárva, mert hiszen kezdetben az ő befektetett tőkéjük semmi esetre sem fog jövedelmezni. Már most micsoda kellemetlenségek és bajok támadnának abból, ha nyerészkedő társulatokat az állam az öntözés előmozdítása czéljából állami szubvencziókban részesítene? Hiszen ezeket az állami szubvencziókat és segélyezéseket alig lehet másnak, mint autonóm társulatoknak nyújtani, úgy, hogy megvallom őszintén, ón ma Magyarországon több mint félszázados történelmi fejlődésünkkel szemben más útját a dolognak nem is látom. A t. képviselő úr nagyon kicsinyli a magyar rember 22-én, csütörtökön. autonóm társulatok működését. Hát természetes, hogy a hol — nem tudom bizonyosan a számot, de legalább 30 társaság működik . . . Papp Elek: Harminczhat! Hieronymi Károly: ... hát a hol 36 társulat működik, vannak olyan társulatok is, a melyeknek vezetése, organizácziója, személyzete kevésbbó jó; vannak olyan társulatok, a metyek a dolog természeténél fogva kedvezőtlen viszonyok közt vannak; mások azonban kedvezőbb viszonyok közt vannak. Hiszen maga az, hogy az egyik öblözet nagy, a másik öblözet kicsiny, hogy az egyik öblözetnek hosszú töltésre van szüksége, hogy aránylag kis területet védjen meg, a másik öblözet rövid töltéssel nagy területet képes megvédeni, mindez a helyzeteknek nagyon sokféleségét teremti meg. Vannak tehát okvetlenül autonóm társulatok, a melyek kevésbbé szerencsés körülmények közt, talán nem is olyan jól működnek: de az autonóm társulatok működését egészben kicsinyleni, mikor ezek több mint 130 millió forint befektetéssel a holdak milliókra menő számát ármentesítették, ezt csakugyan nem lehet. Ezek a mi autonóm társulataink egy speczifikus magyar termék, a melyekhez hasonlók nincsenek sehol a világon ; sem Olaszországban, sem Francziaországban, sem Németországban; ezek a magyar viszoiryok szerint fejlődtek lépésről-lépésre; szervezetük 1845-ben a lehető legegyszerűbb volt; különböző gyermekbetegségeken keresztül esve, lassan-lassan jutottak oda, a hol ma vannak; ezeket a magyar közélettől, a magyar felfogástól elválasztani nem lehet. És épen a függetlenségi párt, a mely quasi egy pátenst arrogál magának, beszél az autonóm társulatok ellen, a, mikor ez egy speczifikus magyar produktum . . . Komjáthy Béla: Ki beszél ellene? Hieronymi Károly: Hát t. képviselőtársam beszélt erről, . . . Komjáthy Béla: Én épen az ellenkezőt mondottam. Hieronymi Károly: . . . miután azt állította, hogy ezen autonomikus társulatok működésétől azok, a kik ármentesíttettek, ma mindnyájan fáznak s azt mondják, hogy Isten mentsen meg tőle. T. ház! Miután így gondolkozom, s miután azon meggyőződésben vagyok, hogy a mi autonóm társulataink igenis nagyon életrevaló társulatok; ennélfogva ón ebben semmi veszélyt nem látok. Egy dolog igenis be fog következni: a fejlődés lassúbb lesz. Hogyha ma a t. miniszterelnök úr azt javasolta volna a házban és a ház elfogadta volna javaslatát, hogy részvénytársaságok útján alakíttassanak ilyen csatornavállalatok, azok bizonyosan sok-