Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-616

29 616. országos tilos 19U0. i mentesített nép most már vár valamit, és emiek következtében valami megfoghatót is kell neki adni. Ezzel a mostani tervvel azonban ezt a czélt elérni nem fogjuk. Ebből, t. miniszter úr, nem olyan tartányokat kapni; tartány lesz ott, ha a nagy hajózási csatorna meglesz, ezzel alkotunk valamit, a mi üdvös ós hasznos ós ha önök ezt kezdeményezik, akkor áldani fogja önöket az utókor. (Helyeslés a szélső baloldalon ) Csatlakozom az előttem szóló kívánságához. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani? Molnár Antal jegyző: Hieronymi Károly! Hieronymi Károly: T. képviselőház! Az előttem felszólalt mindkét t. képviselőtársam arra kérte a földművelésügyi miniszter urat, hogy ezt a törvényjavaslatot vegye le a napirendről, ós a. főiiidok mindkét t. képviselőtársamnál az volt, hogy nézetük szerint nem helyes az öntözőcsatornák kérdését a hajózási csatornák létesítésének kérdésétől elválasztani. Mindketten abból indultak ki, hogy egy helyes csatornaépítés csak akkor lesz elérhető, hogy ha az lágy a hajózási, mint az öntözési czélokat egyaránt szolgálja. T. képviselőház ! Mielőtt azokra a részletes argumentumokra áttérnék, a melyeket a javaslat ellen Komjáthy Béla t. barátom felhozott, ezzel az általános szemponttal szeretnék foglalkozni, (Halljuk! Haljuk!) mert azt magamóvá egyáltalában nem teszem, és nagyon kell kérnem a t. képviselőházat, hogy azt szintén ne tegye magáévá. Mert az egész csatornaépítés kérdése, úgy a hajózási csatornák, valamint az öntözési csatornák építése a magyar közvéleményben egy egészen helytelen irányba, egy egészen helytelen mederbe tereltetik, hogyha a közvélyemónj^ elfogadja azt az álláspontot, hogy a csatrornáknak mindkét czélt egyszerre ós együttesen kell szolgálniok. Nem lehet ugj^an azt mondani, ós helytelen volna, azt állítani, t. képviselőház, hogy soha semmi esetben sem lehet mind a két czélt valamely csatorna építésénél egybekapcsolni. Lehetnek és vannak hazánkban is ily csatornák, a melyek szolgálják a hajózási czólokat és egyúttal kitűnően szolgálnak öntözési czólokat is. De ez mindig a körülményeknek és viszonyoknak rendkívül kedvező összeesése. Hanem akkor, -a mikor egy hajózási csatornahálózatot, vagy a mikor öntöző csatornákat akarunk létesíteni, a priori postulátumként felállítani azt a tételt, hogy a csatornának mind a két czélt egyaránt kell szolgálnia, az oda vezet, hogy sem jó hajózási, sem jó öntözési csatornánk nem lenne. T. képviselőház! Könnyű lesz ezt indorember 22-én, csütörtökön. kölni először is egészen általános indokokkal, de könnyű lesz indokolni különösen Magyarországon, a hol ezen indokokat még egészen specziális körülmények is támogatják. (Halljuk ! Halljuk 1) A legelső az, t. képviselőház, hogy míg a hajózási csatornánál az a kívánalom, hogy abban a víz folyása lehető csendes legyen, — a legelőnyösebb az, hogyha körülbelül fél láb sebességgel folyik a viz másodperczenkónt a hajózási csatornában, mert akkor okoz a vizén felfelé és lefelé menve a viz esése legkevesebb akadályt a hajózásnak —- ily körülmények közt azonban a csatorna nem képes az öntözésre szükséges vízmennyiséget szolgáltatni. Mert hiszen az a vízmennyiség, melyet a csatorna szolgáltat, a csatorna keresztmetszetétől ós a csatornában folyó viz sebességétől függ. Ha tehát annyi vizet akarok a csatornába másodperczenkint vezetni, a mennyi az öntözés czéljaira szükséges, akkor ebben a csatornában bizonyos vizsebessógre van szükségem, mely- a hajózás czóljainak épen nemcsak, hogy nem felel meg, hanem annak akadályul szolgál. Hazánkban egészen speczialiter ezek a körülmények még más körülmények által is fokozva vannak. A mi folyóink csaknem mind északnyugotról dél-, kelet félé folynak, holott összes közlekedési érdekeink tényleg az ellenkező, tudniillik nyugati irányban vannak. Magyarország csatornahálózatának főbb vonásait roppant könnyű megállapítani. Nálunk elsősorban is szükség van egy tisza-dunai csatornára, még pedig kívánatos, hogy az a lehető legrövidebb vonalon vezettessék, lehetőleg a közép Tiszát kösse össze Budapesttel, ós szükségünk van még egy más csatornára, a, mely körülbelül Szatmártól a Szamosból kiindulva a Tiszáig, körülbelül Szolnok felé vezettessék. Thaly Kálmán: A duna-oderai csatornára van szükség! Hieronymi Károly: Mi az Oderára nem mehetünk Magyarország határain belül; teljesen egyetértek t. képviselőtársammal, de azt nem mi csinálhatjuk meg, hanem Ausztriának kell megcsinálnia. Ez volna Magyarország csatornahálózatának fővázlata, a melyet könnyen ki lehet egészíteni azzal, hogy a Dunát összekötjük a Balatonnal hajózható csatornával, úgy, hogy egy közvetlen hajózási út rendelkezésünkre álljon Szatmártól Keszthelyig. De ez a csatornahálózat öntözésre fel nem használható, mert minden olyan csatorna, mely a Dunát lehetőleg a közép Tiszával összeköti, az egész föld színének konfiguráeziójánál fogva olyan mély átmetszésekbe kell, hogy menjen, hogy