Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-626
626. országos ülés 1900. deczeniber 10-én, hétfőn. 267 pénztári készletekből könnyen és simán fedezhetünk, ez is mutatja, hogy az államháztartás teljesen konszolidálva van, és hogy képes előkészíteni az utat a közgazdasági helyzet jobbrafordultához, a melytől talán nem is vagyunk már olyan nagyon messze. Ezeket előrebocsátva, kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés jobb felöl) Lukáts Gyula jegyző: Komjáthy Béla! | Komjáthy Béla: T. ház! (Ed'juhi Ralijuk.') Pártom megbízásából és nevében emelek szót. A függetlenségi párt ezt a törvényjavaslatot beható tárgyalás alá vette, úgy államháztartási, mint pénzügyi ós közgazdászati szempontból igyekezett azt megbírálni. Azok az érvek, melyeket igen tisztelt barátom, az előadó úr, most felhőzni szíves volt, a párt tanácskozásaiban elhangzottak, és mégis, ezen érdek daczára a párt határozata az volt, hogy ezt a javaslatot már elvi szempontból is kötelessége visszautasítani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Engem bízott meg a párt, az én kötelességemmé tette azt, hogy azon indokokat, a melyek elhatározásának alapjául szolgáltak, itt a házban elmondjam. (Halljuk! Halljuk!) Ennek a kötelességnek a teljesítését akarom most megkezdeni. (Halljuk! Hulljuk!) T. képviselőház! Ezen javaslat bírálatánál elsősorban ós főképen azt kell és azt óhajtom tisztába hozni, a mit az igen tisztelt előadó úr is beszédében már megpendített s a mire már kiterjeszkedett, és ez az a kérdés, hogy mi a feladata voltaképen az állami költségvetésnek. Áz-e, a mit én hiszek s a mit ez a párt hisz, hogy tudniillik az állam költségvetése az állam általános politikai irányának, közgazdászati állapotának ós pénzügyi helyzetének hű és igaz képe legj^en ? Az-e a feladata, hogy az anyagi erőknek nyílt ós őszinte feltárásával s a szükségletek helyes felismerésével necsak az irány, de a korlát is megtalálható legyen, a mely azután határt szab, illetőleg vezetheti a nemzet áldozatkészségét és általában véve a jövőnek alkotását? Igaz, hogy a költségvetésnek ezt a feladatát az igen tisztelt kormány, a mint látszik, nem ismeri el és nem fogadja el. Bocsánatot kérek az erős kifejezésért, de úgy látszik, az a felfogás érvényesül itt e hazában a költségvetések megalkotásánál, hogy az voltaképen csak egy olyan parlamentáris czafrang, a melyet meg kell csinálni, de a melynek czélja nem az, hogy a helyzetről az ország felvilágosíttassék, hanem hogy inkább félre legyen vezetve ; (Úgy van! a szélső baloldalon) hogy ne lásson tisztán az a nemzet, a melynek terhét képezi az a költségvetés; hogy ne ismerje a helyzetet, és hogy az egész nemzet továbbra is a mindenkori kormányok járszalagán haladjon. (Úgy ián! Úgy van! a szé'ső baloldalon.) En kimondom, bár fájdalmasan esik kimondanom, hogy összes költségvetéseink hosszú éveken keresztül ennek az iránynak hódoltak, (Úgy van ! Úgy van! a szélső baloldalon) Igaz ugyan, hogy törvén3 r eink másképen szólnak, mert van törvényünk, a mely meghatározza, mik ép kell a költségvetést összeállítani. Törvényeink megmutatják az irányt, amelyet a költség vetés összeállításánál tiszteletben kell tartani, azonban úgy ennél, mint minden más törvénynél, azt tapasztaljuk, — ha őszintén meg akarjuk vallani, — hogy Magyarországon a törvényeket nem azért szokták hozni, hogy megtartassanak ; (Úgy van! a szélső baloldalon.) Magyarországon a törvényeket — számos példával tudnám bizonyítani — nagy részben azért hozzák, hogy megalkotásuk idejében a meglevő és talán ébredni készülő nyugtalanságokat így-úgy eloszlassák. (Úgy van! a szélső baloldalon) Hiszen a legutóbbi idők példáit is felhozhatnám erre nézve, de nem teszem, csak rámutatok arra a hosszú időn át tartott tényre, hogy a létező törvényeknek szövege indító oka és czélja alig volt összhangzásban a mindenkori kormányzattal, kivéve, ha az a törvény alkalmas volt a hatalom kiterjesztésére és esetleg a nép jogainak csorbítására. (Ügy van! a szélső baloldalon.) A mint mondottam, a költségvetés összeállítására vonatkozólag nekünk határozott törvényünk van. Hivatkozott már erre a t. előadó úr is. Az 1897 : XX. törvényczikk az, mely nekünk ezt a kötelességet előírja. Nézzük csak egy kissé mélyebben, hogy mit is mond ez a törvény ; vájjon azt-e, a mit igen tisztelt barátom, az előadó rír felhozott, vagy pedig annak az ellenkezőjét. Ezen törvény azt mondja : »A rendes kezelésnél köteles a kormány úgy a normál budgetet, mint mindazon tételeket, melyek szükségletét ismeri, — összegét azonban csak hozzávetőleg képes meghatározni, — a költségvetésben összeállítani.* Mondja továbbá az a törvény azt, »A rendkívüli kezelésnél minden olyan kiadást és bevételt előirányzatba kell venni, a melyek nem is képezik az államháztartás rendes folyományát.« Én azt hiszem, hogy már csak ezen két tételnek itt felhozása elégséges czáfolat a t. előadó lírral szemben, a ki az mondta, hogy ezen törvényjavaslatnak előterjesztése nem ütközik az 1897. évi államszámviteli törvénybe. De tovább megyek, még többet is mond ez a törvény, mert azt mondja, és pedig inperative mondja, hogy az állami építkezéseknél csak azon összeg vehető fel a költségve34*
