Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-626

266 026. országos ülés 1900. deczemfeer 10-én, hétfőn. szerűen hamis képet állítanánk az ország elé, mikor azt a véleményt keltenők fel, hogy költségvetésünkben az egyensúly megzavartatott, akkor, mikor, hála Istennek, az államháztartás egyensúlya legtávolabbról sincs érintve. De szolgálatot tennénk ezzel talán az országnak ? Bizonyara neki sem, mert semmiféle képzelhető ok nem szól a mellett, hogy a világgal elhitessük, hogy államháztartásunk egyensúlya nem nyugszik szilárd alapokon. Avagy szolgálatot tettünk volna ezzel a közönségnek, a privát vállalkozásnak, vagy a magyar magánhitelnek? Ezt szintén nem állíthatja senki. Épen ellenkezőleg : igen nagy sebet ejtettünk volna a magyar magánhitelen, és akkor ejtettük volna rajta ezt a sebet, mikor leginkább van szüksége arra, hogy igazságos és elfogulatlan megítélésben részesüljön. Bátor vagyok itt újra hangsúlyozni azt, a mire már a költségvetés általános vitájának elején hivatkoztam, hogy tudniillik nálunk a magánhitel mindig, jó ós rossz időkben egyaránt, az állami hitel után formálódik. Az teljességgel ki van zárva, hogy az állami hitel hanyatlanék, ellenben a magánhitel kedvező képet mutasson. Már most bizonyos, hogyha azt a hitet keltenők, hogy az államháztartásban zavar van, ez elsősorban visszahatna az állam hitelére, de másodsorban, ós talán még fokozottabb mértékben sújtaná a magánhitelt. Ha valaha féltenünk kellene államháztartásunknak egyensúlyát, akkor kötelessége volna a pénzügyi bizottságnak, hogy a házat erre tartózkodás nélkül és idejekorán figyelmeztesse. De viszont hibát követnénk el, ha oly időben, mikor különben is a közgazdaság rendkívül érzékeny ós mikor a közfelfogás könnyen irritálható, ha akkor egy doktrína kedvéért megzavarnék azt a kedvező ítéletet, a mely a való tényeknek megfelelően világszerte uralkodik államunk háztartásának biztos egyensúlyáról és.jól megérdemelt hiteléről. Ezek nem az összes okok, de a legfőbb okok közül némelyek, melyek miatt a fedezetnek azt a formáját, a melyet a kormány javasolt, a pénzügyi bizottság magáévá tette ós a t. háznak elfogadás végett ajánlja. T. ház! A javasolt beruházásokról részletesen nem szólok. Azoknak mindegyike a törvónyjavaslat megokoló részében igen bőven van ismertetve. Mindamellett egész általánosságban mondhatom, hogy a beruházásoknak egy része, például az iskolai építkezések bizonyára a háznak egyhangú és rokonszenves helyeslésére számíthatnak. A többi beruházások közül azok, a melyek az államvasutakon végrehajtandók, olyanok, a melyek voltaképen már régebbi törvényekkel lettek elhatározva, és legfeljebb az a kérdés, vájjon gyorsabb vagy lassúbb tempóban vitetnek-e keresztül. Egy másik része a beruházásoknak ismét azzal a hatással lesz, hogy az illető tárczák költségvetésében jövőre bizonyos kiadási tételek felszabadulnak. Mert ha teszem a postát vagy a törvényszéket az állam saját épületében helyezzük el, magától értetődik, hogy ezzel az eddig fizetett bérösszeg elesik, úgy, hogy a most igénybe vett összeg új megterheltetésnek voltaképen nem is mondható. Végül itt van a mezőgazdasági múzeum. Nem állíthatjuk, hogy ezzel valami költségvetésileg megállapítható megtakarítás járna. Itt azonban két más szempont vezette a kormányt és a pénzügyi bizottságot. Az egyik szempont az, hogyha a mezőgazdasági múzeumot abban a stílben építjük fel, melyet az ezredéves kiállításkor és a párisi kiállításon is mindenki méltán megbámult, akkor ez Budapestet egy ritka és becses attrakczióval fogja gyarapítani. Ez az oka annak, hogy a főváros maga is kész a múzeum létesítéséért a telek adományozásával áldozatot hozni. A második szempont pedig az, hogy az ország mezőgazdasági előhaladása itt a fővárosban állandóan egységes ós vonzó képben lesz feltüntethető, valamint hogy az új épület mindenrendű kiállításokra alkalmas helyiségül fog szolgálni. (Helyeslés a johbo'dalon.) Még egy

7 körülményre kell utalnom, t. ház, nem ugyan a t. házra való tekintettel, mert hiszen ennek a háznak tagjai valamennyien ismerik az előttünk levő javaslatot, hanem a közvéleményre ós a nagyközönségre való tekintettel, a melynek körében azzal a félreértéssel találkozunk, mintha ez a javaslat új kölcsönt tartalmazna. Ez egyáltalában nem áll. A t. ház a folyó évnek első felében egy 120 millió koronát kitevő kölcsönt határozott el, a mely kölcsön azóta fel is vétetett, az ügy most már teljesen le van bonyolítva, és a pénzügyminiszter köteles lesz róla, a törvény értelmében, a háznak külön jelentést tenni. Ebből a 120 millióból refundáltuk a pénztári készletekbe azokat az összegeket, a melyeket régebben onnan fedeztünk, de a melyeknek kölcsön útján való fedezésére a kormány az 1897 : XXX. törvény czikkben nyert felhatalmazást. Bizonyos részben tehát az idei kölcsön helyébe lép az 1897-ben elhatározott kölcsön. Mind a két kölcsönnek ügye most már végleg el van intézve, megszűnt az egyik, megszűnt a másik is. A most javasolt kiadásokat pedig a költségvetés keretén kivűl, de minden újabb kölcsön nélkül fogjuk eszközölni, kizárólag a pénztári készletekből, a melyek ezt az összeget egészen könnyen bocsáthatják rendelkezésre. Hogy ekkora összeget kölcsön nélkül és tisztán a