Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-616

20 filfi. országos üWs 1800. november 22-éu. csütörtökön. hozakodni, melyeknek ura egészben nem vagyok — ele olvasmányaim között meggyőződtem arról, — hivatkozhatnék több adatra, — hogy a külön, a nagy tervezettől elválasztva, ön­magában csinált ilyen öntözési csatornázás egyáltalában véve sehol a világon be nem vált. Ezenkívül még* tekintetbe kell venni, hogyha nem vált be a külföldön, hol a tőke még feles­leges is, hol a közlekedési szervek egészen ki vannak építve, hol az értékesítési viszonyok államosítva ós biztosítva vannak, vájjon mikép hiszi a t. miniszter úr, hogy az Alföldön be­váljon, mikor fájdalom, minden tekintetben tőkeszegény ország vagyunk, mikor a terep és vizrajzi viszonyok ezen munkálat keresztül­vitelét nálunk sokkal nehezebbé teszik, mint bármely külországban. Az ón ós pártom nézete ebben a kérdés­ben az, hogy a mennyiben mi csakugyan tőke­szegények vagyunk úgy szellemileg, mint anya­gilag, minálunk oda kell törekedni, hogy a divergáló erőket konczentráljuk, nem pedig, hogy azokat szótvonjuk. Ebben a dologban ón merek hivatkozni a volt költségvetési tárgyalás alkalmával az igen tisztelt miniszter úr kollégája, a keres­kedelemügyi miniszter úr által elmondott, álta­lunk is elfogadott és helyeselt egynehány állás­foglalásra. Azt mondja Hegedüs Sándor minisz­ter úr: »Magam is azon nézetben vagyok, hogy a csatornahálózatnak kiépítése nélkül sem bei­termésünket, sem versenyképességünket arra a fokra nem tudjuk emelni, amelyre szükség van«. A t. kereskedelemügyi miniszter úr akkori nyilatkozatát osztatlanul és pártkülönbség' nél­kül mindenki helyeselte ebben a. házban. Már most kérdem, hogyha helyeselte ós ha igaz az a thózis, a melyet felállított, vájjon ilyen mellékes kis dolognak előállításával lehet-e a a mi beltermelósünk értékesítését előmozdítani és beltermelésünket megteremteni. Engedje meg a t. miniszter úr, bármennyire is jóindulat­tal vagyok tőre kvéseinek nemessége, intencziói­nak helyessége iránt, én ezt elfogadhatónak nem tartom. De gyerünk tovább. Ugyanezen költségvetési vita alkalmával még többet is mondott a kereskedelemügyi miniszter úr és pedig ugyancsak ezen ház minden tagjának he­lyeslése közt, pártkülönbség nélkül, azt mondta : »Ne méltóztassék feledni, hogy bizonyos konczentráczióra és együttműködésre van szük­ség némely nagyszabású dolgoknál, mert bizo­nyos dolgoknál, ha egyik megelőzi a másikat, ép azon ezólok veszélyeztetnek, melyeket épen elérni akarunk.* Azt hiszem, hogy én és ez a párt, nem keveredik rossz társaságba, legalább az igen tisztelt miniszter úr szemében, ha azt mond­juk, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr ezen kijelentését helyeseljük, magunkóvá tesz­szük ós azon a csapáson igyekszünk ós akarunk haladni. (UelysUs a szélső baloldalon.) Annyival inkább ragaszkodunk pedig a kereskedelemügyi miniszter ű.rnak ezen helyes kijelentéséhez, mert ugyanakkor, —- emlékeznek rá a t. képviselő­ház tagjai, — kijelentette a miniszter úr, hogy a viziútak fejlesztésére, a hajózható csatornák létesítésére a munkálatok folynak, ós hogy nem akar a meddő tervezgetés terén maradni ezen­túl, hanem igyekszik ezeket a dolgokat a meg­valósítás felé vezetni. Már most kérdem egész nyíltan az igen tisztelt miniszter úrtól, vájjon helyes-e az, vájjon összeegyeztethető-e az az ország ós & lakosság érdekével, hogy egyrészről a föld­művelésügyi miniszter úr. másrészről a keres­kedelemügyi miniszter űr külön-külön terveket dolgoznak ki ugyanazon czélból, mert hogy a czél egy és ugyanaz: ezt, azt hiszem, ebben a házban seki kétségbe nem vonja. De ha talán van a tervezgetések közt valami különb­ség, ez csak az lehet, hogy még a kereske­delemügyi miniszter úr tervezgetóse eo ipso meg­oldja azt a kérdést is, a melyet a fölclmívelós­ügyi miniszter úr itt megoldani, igyekszik, addig a földinívelésügyi miniszter úr tervez­getóse hitem és meggyőződésem szerint telje­sen alkalmas arra, hogy azt az eszmét, a melyért mindannyian lelkesültünk ebben az országban, népszerűtlenné, hitelvesztetté tegye. Én azt hiszem, hogy a törvónyjavasla/tnak olyan kontemplálása, mint a milyent a minisz­ter úr most itt akar, nem mondom, egy pár nagyobb birtokosnak talán — odateszem azt is, hogy »talán« — jogos idényeit, óhajtását, törekvését ki nem elégítheti, de a kis egzisz­tencziáknak, a törpe birtoknak az érdekét ez a törvényjavaslat nem elégíti ki, sőt azt nagy­részben veszélyezteti. Nem akarok profótaságra vállalkozni, nincs is rá hivatásom, adja Isten, hogy ne is legyek próféta, de méltóztassék itt tudomásul venni azon meggyőződésemet, hogy ha ebből a javaslatból törvény lesz, hogyha, ennek a végrehajtása bekövetkezik, a nép alsó rétegeiben ennek a törvénynek végrehajtása esetlegesen még ellentállásra, fog vezetni, mert az a szegény nép már most is roskadozik azon teher alatt, a melyet jóakaratból, a nép meg­élhetése szempontjából meggondolatlanul vál­lára raktak. Nagyon nem szeretném ón, ós tiltako­zom ezen párt nevében az ellen, hogy va­laki ezen felszólalásomat akképen magya­rázza, mintha alkalmat ós érveket keresnék arra, hogy a miniszter úr törekvésének útját álljuk. Higyje meg a t. miniszter úr, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom