Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-622

172 622. országos ülés 1900. november 30 án, pénteken. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Mire használták fel az alkalmat 33 esztendő óta? Magyarország belügyeinek rendezésére alkalmasabb idő nem volt, mint ez a 33 esztendő. Mit csináltak? (Egy hang: A rármegye!) A vármegye ! Ezt a nyomorúságos közigazgatási rendszert sem tudták megcsinálni. Hiszen épen tegnap hozottt fel Molnár János t. képviselőtársam eseteket, a melyhez hasonlókat lehet felhozni, és az olyan esetek, a melyeket felhozott, minden komoly ember ereiben megfagyasztják a vért. A szegény ember ki van szolgáltatva a közigazgatási hatóságok kézegei brutalitásának és gazságainak. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon)Nincsen azaz igazságtalanság, a mely megtorlást nyerne, ha szegény emberrel történik, ós nincsen az a jajkiáltás, a melyet a hatóság meghalljon, ha a szegény ember ajkáról jön. És ha. felhozzák ezen hajmeresztő eseteket, a kormánypárton még nevetnek. Paraszt! Egy-két parasztemberrel több, vagy kevesebb! Mintha annak a szegény embernek az az igazságtalanság nem égetné ópúgy a lelkét, mint nekünk, és mintha annak a szegény embernek fájdalma és szenvedése nem volna époly irtózatos, mint a mienk? És még azt kívánják ezen elhagyatott szegényektől, hogy jó honfiak és békés, hű polgárok legyenek. Mit ér az államnak minden hatalma, minden dicsősége, minden kincse annak a szegéiry embernek, a. kit mi agyonkinozunk, a kit igazságtalanságokkal tönkre teszünk és a kétségbeesésbe kergetünk ! Helyesen jegyezte meg tehát itt t. képviselőtársam, hogy még közigazgatási rendszerünket sem birtuk javítani. Nem emelkedett ki ennek a 33 évi működésnek a korából semmi. Ea'vet mondhatnak a t, miniszterelnök mak, hogy sikerűit: Magyarországon az ellenzéki férfiaknak elnyomása, zaklatása és a hatalomtól való távoltart Minden működésüket ez jellemzi: hogy az ellenzéket, a magyar leghazafiasabb ellenzéket üldözték, mintha az ellenzéki tábor csupa hazaárulóból állana Polónyi Géza: Vagy rászedték! Csávolszky Lajos: A nemzetiségi agitátoroknak, az osztrák izgatóknak szabad terük volt; de a magyar hazafias ellenzéket üldözték, mintha^ mi volnánk a. haza. ellensége, s nem azok. És el is érték czéljukat, mert azok szaporodtak, növekedtek, mi pedig gyengülünk és fogytunk. Széll Kálmán miniszterelnök: Hát akkor kiben van a hiba? Polónyi Géza: önökben! Csávolszky Lajos: De azért, t. képviselőház, a jóságos isteni gondviselés él és őrködik a. népek sorsa felett- csak egy pillanat kell ós milliók imája teljesül: mi bizunk és bizva várjuk, hogy elkövetkezik az a pillanat, a mikor ennek a rendszernek buknia kell ós feltámad az új Magyarország. Nem fogadom el a költségvetést. (Hosszantartó, zajos helyeslés, éljenzés és taps a szélső baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr óhajt szólani! Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: T. ház! (Élénk fel kiállások a szélső baloldalon. Éljen Csávolszky! Felkiáltások jobbfelől : Halljuk! Halljuk!) Csávolszky Lajos t. képviselő úr egy, tárczámat illető adatot hozott fel s ahhoz teljesen téves következtetéseket fűzött, miért is azt hiszem, kötelességet teljesítek, ha azonnal rektifikálom a dolgot. (Halljuk!) A t. képviselő úr tudniillik azt állította, hogy »200.000 forint adatott ki levelezőlapok előállítására ós a 200.000 forint értékű levelezőlapokból értékesíttetett 40.000 forint értékű; tehát 160.000 forint értékűt nem birt értékesíteni, ezt egyszerűen meg kellett semmisíteni és most a kormán}- efőáll. hogy ezen 160.000 forintra adjunk fedezetet. Nen birta értékesíteni a 160.000 forint értékű levelezőlapot azért, mert a kormány meggondolatlanul osztrák értékű levelezőlapokat állíttatott elő ós mikor most az új, koronaórtókű levéljegyek forgalomba jöttek, a 160.000 forint értékű levelezőlapot nem lehetett a közönség közé bocsátani. Nem így van, t. ház. Csávolszky Lajos: Tessék elővenni és elolvasni a zárszámadást! Akkor nem szólok semmit! Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: A zárszámadást is ismerem és fel akarom világosítani a t. képviselő urat ós a t. képviselőházat. (Halljuk! Halljuk!) A millennáris kiállítás alkalmával képes levelezőlapokat csináltunk ós ezt készpénzképen a kiállítási bizottságnak elszámolták 200.000 forint értékben. Ott bevóteleztetett ez, mint fedezet. Minthogy azonban a 200.000 forint árú — tehát külön figurával ellátott millennáris képes levelezőlap — nem volt értékesíthető, csak 40.000 forint értékű... Csávolszky Lajos: Nohát! Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter : Csakhogy kérem, ez nem osztrák levelezőlap, ez tisztán a kiállítási ünnepély alkalmából készült; sok ilyen intézkedés történt tisztán az ünnepély emelése és a nemzeti érzés fokozása szempontjából. Tehát, mondom, ebből a 200.000 forint árú levelezőlapból, a mely fedezetkópen elszámoltatott, csak 40,000 forint ára értékesíttetvén, a kiállításnak a fedezetéből 160.000 forint hiányzik.. Igen természetes