Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-622

Ii22. országos ülés 1900. november üö-áu, jióBteken. 169 igaz ok nélkül; mert hosszú kutatás után rá jöttek és kiderítették, hogy a szomszéd lakó kapcsolatot akart létesíteni a vízvezetékkel, de hibásan fúrta meg a falat és azon özönlött be a viz a szobába.* Mintha Isten ujját látnám ezekben a sorokban, a melyek megmutatják Magj-arország nyomorúságának ós bajainak kútforrását is. Az Ausztriával kötött közgazdasági kapcsolat az, a mely az önnállőság átfúrt falán ránk hozta a vizet. Itt rejlik a baj, s a míg iparosok, kereskedők, gazdák egymással szembeállanak, azalatt hosszú szenvedés és megpróbáltatások után majd rájövünk, a mint rájött Budapest fővárosa is, hogy minden bajunknak, tűrhetetlen közgazdasági, állapotainknak, iparunk ós kereskedelmünk pangásának, a munkanélküliségnek oka, mind a közös vámterületben van. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Gsak az önálló gazdasági és önálló rendelkezési jog fogja meghozni a bajok orvoslását. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Harminczhárom esztendeje, hogy hirdettük erről az oldalról, hogy Ausztria és Magyarország két külön gazdasági egészet képvisel külön irányzattal, külön érdekkel, külön viszonyokkal. Ily két külön irányzatú ós érdekű országot hogyan lehet összekapcsolni egy- vámterülettel, egy bankkal? Hisz egyik sincs kielégítve, mindkettőnek érdeke sértetik. Harminczhárom esztendeje hirdetjük, hogy Magyarország mezőgazdasági állam, Ausztria, iparos' állam, mind a kettő két különböző érdek, és ezt a két különböző érdeket csak úgy lehet kielégíteni, ha önálló rendelkezési jogunk van. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Mind megdönthetetlen igazságok ezek, de harminczhárom esztendő kellett hozzá, hogy Budapest fővárosa rájöjjön ezen igazságokra. De nemcsak ez a harminczhárom esztendő kellett hozzá, hogy a közgazdasági helyzet tűrhetetlenné váljék, hogy az ipar és kereskedelem pangása ijesztő mérveket öltsön, ós hogy az általános elszegényedés ós elkedvetlenedós bekövetkezzék. (Ügy van! Úgy van! a szélső bahldalon.) Már most mily mérveket kell öltenie ezen pangásnak ós a mezőgazdaság ezen szomorú állapotának arra, hogy nemcsak Budapest székes főváros képviselő testülete, hanem a nemzet képviselő testülete is rájöjjön ezen igazságokra ? A romlás és a rombolásnak, és a nemzeti vagyonnak mennyi pusztulása kell még ahhoz, hogy ez a törvényhozás is rájöjjön mindezen igzságokra ? És én azt hiszem, t. képviselőház, hogy a ki figyelemmel kisórte ezen törvényhozásnak harminczhárom évi működését, az lehetetlen, hogy más meggyőződésben legyen, mint abban, hogy a parlament KÉrvn. NAPLÓ. 1896^1901. XXXI. KÖTET. mai szervezetében nem is fog rájönni ezekre az igazságokra soha,. (Ig'tz! úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Thaly Ferencz: Nem szabad rájönni! (Úgy van! ! a szélső baloldalon.) Csávolszky Lajos: Ez a parlament mai szervezetében, t. képviselőház, nem alkalmas arra, hogy a nemzet sebeit gyógyítsa, a nemzet erejét fokozza ós a nemzet kívánságait teljesítse. Ez a parlament nem a nemzet elvitathatatlan jogainak és forró sóvárgásainak egyesüléséből származott gyermeke, hanem ez a parlament, az erőszak ós a korrupcziónak magzata. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez előtt a parlament előtt csak egy czél lebegett mindig : minden kormányt — képviselje ezt a kormányt bárki, legyen annak a. kormánynak törekvése bármi — támogatni minden erejével, hogy saját hatalmát is fentartsa,. (Igaz! Úgy van! a szélső b.dőld álon.) Csak az ily parlament légkörében jöhetnek elő azok a, jelenségek, a melyeket itt szemlélünk, hogy — a. mint tegnap is hallottuk, — a kéjDviselőházban ékes beszédet tartanak a hadügyi költségvetés nagysága ellen, mikor az nincs napirenden, de mikor napirendre kerül, akkor ugyan megszavazzák. (Igaz! Úgy ran! a szélső baloldalon) Künn a, folyosókon korholják a kormány eljárását, öt perez múlva bejönnek és helyeslik a- kormány eljárását. (Igaz! Ügy ran! Tetszés a szélső baloldalon.) Nagyváradon azt hirdetik, hogy a politikai rendszer nem változott semmiben sem, Jászberényben azt hirdetik, hogy megváltozott mindenben. Mikor azt látjuk, hogy itt hirdetik és elismerik azt, hogy ez és ez a nemzet önérzetét sértik, a mint hirdették a 80 millós bankadósságnál, és aztán elfogadják ; mikor hirdetik és elismerik, hogy ez ós ez a. józan ószszel ellenkezik, a mint hirdették a bosnyák okkupácziónál és aztán elfogadják; mikor hirdetik ós elismerik, hogy ez és ez a nemzet önérzetének megalázása, a mint hirdették a quóta emelésénél, ós aztán elfogadják; mikor mindezeket látjuk, akkor kétségbe esve kell kérdeznünk, hogy, ha a politikai központban, a nemzet törvényhozásában nincs elv. nincs igazság, nincs meggyőződés, hát hol van akkor? (Hosszantartó, zajos tetszés é< taps a- szélső baloldalon.) A parlamentek világtörténetében nincs ehhez fogható eset, ha csak vissza nem megyünk a hanyatló Róma régi korszakába, a hol a Paustináknak oltárt emeltek ós konzuli tisztséggel ruházták fel a lovakat. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ennek .a. parlament harminczesztendei működésének ime, előttünk van az eredménye egy vagyonában kifosztott,