Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-622

/• 622. országos ülés 1900. n dőn itt a házban 139 szavazatból állott az egyházpolitikai ellenzék, és midőn ez az egyházpolitikai ellenzék egy sútyos, igen nehéz harczban állott egy erélyes, egy elszánt és és kitűnően vezetett többséggel szemben, midőn ez az egyházpolitikai ellenzék, a mely itt a házban 139 tagból állott, váratlanul és meglepő módon kereszttűzbe vétetett egy felekezeti pártalakítás nevében ós a katholiczizmus nevében: daczára annak, hogy már akkor elveszettnek tartottam a csatát ós elveszettnek tartottam a hadjáratot, ón igenis folytatandónak tartottam a harczot, és folytattam azokkal, a kik folytatni akarták. Nem akartam letenni a fegyvert egy olyan kormányzattal szemben, a melyről az volt a bitem és meggyőződésem, hogy azzal és alatta a békét helyreállítani úgysem lehet. Az egész egyházpolitikai küzdelem folyamán kezdettől fogva, a mikor még a t. urak sokáig a politikai pelenkákban feküdtek, (Élénk derültség.) én exponáltam a vallásos érdekekért usque ad extremum, (Mozgás és derültség bal felöl. Halljuk! Halljuk!) de már, t. ház, ezt a felelősséget — és itt válaszolok Justh Gyula t. képviselőtársamnak, — hogy egy kormányzattal szemben, a mely a békére irányúi, a mely a vallásos érdekeket nemcsak respektálja, de ápolni is akarja, a mely — a mint igen helyesen hivatkozott Molnár János képviselő úr a kereskedelemügyi miniszter úr egy nyilatkozatára — a vallásos érzelmek becset a társada-. lomban ós az álladalomban felismeri és elismeri; hogy akkor, midőn igenis lehetőnek tartom a béke helyreállítását az állam ós az egyház között, a melyeknek egyike az én hazám, másika az én hittvallásom : folytassuk azt a harczot, csupán csak azért, mivel a kormány nem akar a revízió terére lépni, a mi iránt, hogyha csak kétértelmű állást is foglalna el, hogyha csak platonikus szinpathiákat tanúsítana is, mindjárt, ós azonnal kitörne újra, fokozottabb erővel az a harcz, a melynek befejezését az ország nemzeti közszükségnek érzi, mert tiz éven át politikai, társadalmi ós nemzeti szempontból igen nagy sebeket ejtett; és midőn úgy sem volna annak semmi eredménye, mert ettől a nemzeti közszüksógtől ós ettől a nemzeti közérzülettől át van hatva az ország katholikus lakosságának ekrazans többsége is: hogy én tehát, t. uraim, a kotholikus érdekek nevében folytassam ezt a harczot, a nemzeti közszüksóg és a nemzeti közérzület félre nem érthető módon való megnyilatkozásával szemben, hogy' szembeállítsam a nemzeti közérzülettel ós a közszükség érzésével a katholikus érdekeket, és pedig oly módon, hogy azokat nem is diadalra, hanem újabb rember 30-án, pénteken, 15 7 kompromisszióra vezessem, és hogy ezt tegyem akkor, mikor meg vagyok győződve, hogy épen a magyar katholiczizmuson ejtett minden sebek gyógyíthatók revízió nélkül is a magyar katholikusoknak fokozott hitbuzgalmával — és elismerem, hogy a néppártnak vezórférfiai ezen a téren igen nagy tevékenységet fejtenek ki, és csak azt ajánlanám kegyes megfontolásukra, hogy nem voltna-e ennek nagyobb hatása és eredménye, hogyha nem volna kapcsolatba hozva pártérdekkel és pártpolitikával, — és midőn én üidom azt, hogy csak a katholikus egyház ellenségei fogják rá, de nem áll az, hogy a katholikus egyház bárkitől követelje, hogy hazájának ós nemzetének érdekeivel ellentétbe helyezze magát, ós hogy amazokat elmellőzze, mert ellenkezőleg, a katholikus egyház tanítja, parancsolja: és követeli, hogy mindenki teljesítse mindazon kötelezettségeket, a- melyek az Istentől neki rendelt állásából folynak, tehát teljesítse a haza iránti kötelességét is, és hogy tehát szerencsétlen formula, ós helytelen volt katholikus szempontból is azt mondani, hogy előbb vagyok katholikus, mint magyar, mert a magyar katholikusnak nem az a feladata, hogy a vallása és hazája iránti kötelességeit egymással szemben mérlegelje és azokban válogason, hanem, hogy mind a kettőt egyesítse és teljesítse: ennélfogva én azt a felelősséget nem vállalom, mert nem vállalhatom, sem mint katholikus, sem mint magyar. A költségvetést úgy tartalmánál, valamint az abban nyilvánuló politikánál és a jelenlegi kormány iránti bizalomnál fogva elfogadom. (Helyeslés a jobioldalon ) Nyegre László jegyző: Buzáth Ferencz! Buzáth Ferencz: T. képviselőház! Hogy politikai erkölcseink mennyire sülyedtek, semmisem bizonyítja jobban, mint beszéd, a meby előttem elhangzott. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha egy képviselő elvi programút alapján választatik meg és megváltoztatja programún ját, elveit, akkor kötelessége a parlamenti tisztesség érdekében vagy hallgatni, vagy pedig a mandátumról leköszönni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Kubik Béla : Megcsalja a választókat! Buzáth Ferencz: Hanem, hogy egy képviselő azon jarogramm ellen forduljon, a mely programúi alapján a választóktól bizalmat nyert, ezt egyszerűen a politikai tisztességgel összefórhetőnek nem tartom. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, Asbót János képviselő úr beszédére azért sem válaszolok, mert meg vagyok győződve, hogy ő a szabadelvű párton csak téli szálláson van, (Derültség balról.) ós mikorra ki fog tavaszodni,