Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-622

154 822. országos ülés Í9O0. november 80-án, pénteken. ran hallottuk a közelmúltban azt a csodálkozó panaszt, hogy ebben az országban, a hol még nem régen mindenki liberális akart lenni, a szabadelvűség tért veszített és a retrográd irányok hatalmasodtak el a tömegek felett és hallottuk ezt tulajdonítani valami misztikus külföldi befolyásnak: mégis felmerül az a kérdés, hogy nem tulajdonítandó-e ez azoknak, a kik a szabadelvűség nevében a visszaélések szabadságát követelték és nem akkor hódítja-e vissza a szabadelvűségnek a népet a kormány, a midőn azt mondja, — a mint most mondja, -— hogy a szabadéivűséget a visszaélésekkel identifikálni nem engedjük. Sajnos, t. ház, hogy daczára annak, hogy egy tízéves felekezeti harcz ekkora pusztítást okozott és ennyire visszalökött bennünket a fejlődésben, és daczára annak, hogy ma már talán egyértelműséggel konstatálni lehet, hogy senkinek sem okozhat annyi örömet, sem osztálynak, sem felekezetnek, sem vezérférfiúnak, sem közlegénynek, hogy százszorta, több keserűséget ne okozott volna, sajnos, hogy ilyen körülmények között még mindig vannak, a kik ezen felekezeti harcz megújítására és új szenvedólylyel való fellobbantására igyekeznek a nemzetet tüzelni, abba a nemzetet bele akarják lovalni ós nemcsak katholikus oldalról a néppárt, hanem a tettekkel tényezővé lenni igyekvő más néppártok is. Ezzel szemben, t. ház, helyesnek tartom azt, hogy a kormány a túlzókat hagyja magukra, a túlzókat jobbról ós balról, akár egymást akarják megenni, akár, a mint azt közelebbről itten fenyegetésképen kilátásba helyezték, egyesíteni akarják akcziójukat, szövetségre a mostani kormány ellen. Mert még akkor is, t. ház, ha egy meglevő közösségben együtt törekednének azon kormányzati politikának diszkreditálására, a melyet bizalommal és fellélegzéssel fogadott az ország, egy szabad ország szabad kormányának, mely az érzelmek és gondolatok szabadság respektálja és az alkotmányos jogokat nem korlátozni, hanem respektálni és fokozatosan kitágítani akarja, egy ilyen kormány politikája a túlzókkal szemben sem léphet a jogtalan erőszak és az üldözés terére, hanem bízva abban, hogy a nemzeti érdeket képviseli, a saját érdekeinek megvédését bátran a nemzetre bízhatja. Helyesen teszi tehát az ilyen kormány, ha maga sra emelve a mérséklet zászlóját, maga körűi csoportosítja, minden osztályból és minden felekezetből a mérsékelt elemek nagy többségét, a melyek elérkezettnek látják a felekezeti harczok és viszályok megszüntetésére a, 12.ik órát, hogy az ország a normális és békés fejlődés útjára térjen. És mivel tiz esztendőnek letelte után ezen kormánynak vállaira szakadtak a nagy feladatok: a vallási béke helyreállítása, a mely nélkül nagy alkotásra képesek nem vagyunk, a valuta rendezése, a közigazgatási reform, az adórendszer reformja és mindazon társadalmi, politikai ós közgazdasági reformok, a melyeknek hosszas és végzetes elmulasztása folytán válságba jutott immár minden kereseti ág, a mely egymásra uszítja az osztályokat és kikergeti az országból a népet a kivándorlás rítjára; ós mivel e kormányban nemcsak a jóakaratot látjuk erre — a mi szép, de kevés, — hanem látjuk a politikai belátást ós bölcs mérsékletet, és feltételezzük róla azt a tetterőt is: azért tartjuk kötelességünknek, hogy ezen kormányt kövessük bizalommal, e bizalomnál fogva alárendeljük magunkat ezen nagy regeneratív átalakulás időrendjét, egymásutánját illetőleg. De azt mondják t. szomszédaink, a kik a, revíziót sürgetik, hogy az ón beszédemben van egy nagy falláczia és egy nagy űr. (Felkiáltások a baloldalon: Nem mondta senki! Derültség halról.) Mindjárt rájövünk, hogy mondják : az tudniillik, hogy magam is konstatálom, hogy a vallási béke helyreállítása nélkül nagy alkotásra képesek nem vagyunk. A t. urak pedig azt mondják, hogy vallási béke pedig nem lesz, nem is lehet, mert a kormány kategorieze visszautasítja a revíziót, a melyet ők követelnek, ezt méltóztatnak mondani. (Úgy van! jobbfelől.) Ezen kérdés elől sem kívánok kitérni. Elismerem azt, t. ház, hogy vannak olyan jelenségek, a melyek bátorítólag és biztatólag hathatnak a t. néppárti képviselőtársaimra abban az irányban, hogy a revízió követelésében kitartók legyenek és annak sikerét reméljék. Mert igaz az, hogy soha olyan egyhangú, olyan folytonos, annyira uniszono panaszok gróf Thun Leó ideje óta, nem hangzottak a protestáns egyházi ós felekezeti gyülekezetekben, mint az egyházpolitikai törvények óta. Mindenki hallhatja, a ki hallani akarja, hogy az egyházpolitikai törvények nem ártottak a katholiczizmusnak, mert ellenkezőleg, a katholiczizmust felrázták abból a mély indiferentizmusból, melyben elaludt; hogy azon prémium megszűnte, a mely a, katholikus hitnek elhagyására a házasság felbontásával volt kitűzve; hogy a reverziálisoknak bizonyos értelemben törvényesítése hasznára volt a katholiczizmusnak, de ezek és a felekezetnélküliséggel együtt nagy ártalmára lettek volna a protestantizmusnak. Talán még egy hathatósabb tényezőre is számíthat a t. néppárt, mert közelebbről