Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-621

142 ö21. országos ülés 1900, november 29>én, csütörtökön. a t. házat a kellő forradalmi hangulatba hozta a miniszterelnök úr ellen, (Derültség bal felől.) vádat emelt ellene beszéde vége felé, igen nagyon súlyos vádat; ráfogta, hogy a magyar államiság iránt nincs érzéke. Ezt teszi a t. néppártMagyarország miniszterelnökével szemben. Én kijelentem, hogy a t. néppártot ily vád emelésére nem egy miniszterelnök, hanem egyáltalában bármely jó hazafival szemben kompetensnek nem tartom . . . Major Ferencz: Ohó! Csakhogy ez iránt nincs érzéke! (Halljuk! Halljuk!) Mandel Pál: Még tovább megyek, t. ház ; én azt a vádat, a melyet a képviselő úr a miniszterelnök úr ellen emelt, miután pártján lévén, szolidaritásban vagyok a miniszterelnök úrral, nemcsak visszautasítom, hanem visszafordítom a t. néppárt ellen. Major Ferencz: Állunk elébe! Mandel Pál: Nincs a t. néppártnak érzéke az államiság iránt azért, mert államjogi szempontból egyáltalában nem is bir létjogosultsággal. Általános államjogi szempontból egyáltalában nincs létjogosultsága, de nincs létjogosultsága a magyar állami érdekek szempontjából sem. Méltóztassék türelemmel megengedni, hogy ezt államjogi és történeti adatokkal igazoljam. (Halljuk! Halljuk!) Major Ferencz: Nehéz lesz ezt bizonyítani ! (Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Kérem Major Ferencz képviselő urat, hogy kicsit csillapítsa az idegeit ; ne legyen olyan nyugtalan; hisz ez nem párbeszéd, hanem Mandel Pál képviselő úr szól most. (Halljuk! Halljuk!) Mandel Pál: Általános államjogi szempontból csak azon programm birhat jogosultsággal, a mely nem ellenkezik az állameszmével, az állam czéljaival. Az állam czólja egyesíteni, egy családdá összeolvasztani a lakosságot, a nemzet összes fiait. Ez okból tehát csak az a programm birhat jogosultsággal, a mely hozzáférhető minden alattvalóra nézve; a néppárt azonban csak egyetlen felekezetből toborozhatja hiveit. (Élénk ellenmondások balfelöl.) Buzáth Ferencz: Rám zsidók is szavaztak! (Zaj. Elnök csenget.) Öt zsidó szavazott rám! Mandel Pál: Hát »exceptio coronat regulám*. Ha a t. néppárt czélt ér, ha azt a hitfelekezeteket, a melyből párthívei toborozza egy kalap alá hozza, egy párttá alakítja: mi lenne ennek végeredménye? Nem lenne más, mint hogy az egyik oldalon lenne az egyik hitfelekezet, a másik oldalon pedig az összes hitfelekezetek együtt, vagy talán egymás ellenében állnának az összes hitfelekezetek, a vallások közti örökös ellentétek, a vallásos rajongásnak megörökítésével. Azon czélját pedig, hogy a haza összes lakosait egy"* családdá olvassza össze, az állam az egyenlőség elvének alkalmazásával éri el, az egyéni és politikai jogok biztosítékainak megalkotásával, egyenlő felosztásával osztály és hitfelekezeti különbség nélkül. Ezen közös czél felé törekedve az ország lakosai különböző eszközöket használhatnak a szerint, a mint a közös czélt lassú, gyors vagy rohamos léptekkel akarják elérni. Alakíthatnak konzervatív pártot, szabadelvű pártot, radikális pártot, de sohasem néppártot. (Ellenmondások balfelöl) Hazánkban a szabadelvű eszme már régóta gyökeret vert. A XVIII. század vége felé mártírokat is növelt. A XIX. század második negyedében a szabadelvű párt már kezdett alakot ölteni, az alkotmány helyreállítása óta pedig hatalmas nagy párttá nőtte ki magát. A szahadelvűek táborában látjuk (Nagy zaj lalfelöl.) hazánk legjobbjait, a mártír Martinovicstól kezdve Kazinczyt, Beöthy Ödönt, (Egy hang balfelöl: A bankelnököket!) Nagy Pált, Deák Ferenczet, Széchenyit ós Kossuth Lajost. Polónyi Géza: Kossuth Lajos csak nem volt tagja a szabadelvű pártnak? Mandel Pál: A szabadelvűek táborában állott, azt mondtam! És hogyan gondolkoztak e férfiak a szabadelvűsógről, arra nézve méltóztassék megengedni nekem, hogy Szentkirályi Mórnak egy rövid mondatát idézetképen felolvassam. (Derültség balfelöl. Olvassa): »A szabadelvűség végczélja az, hogy egy családban egyesítse a polgári társaságot, módot ós alkalmat szolgáltasson reá, hogy minden egyes tagja e nagy családnak erejét, melyet magában érez, boldogságának és jólétének előmozdítására használhassa.« A legújabb időben, ez évben (Halljuk! Halljuk!) január elsején Széll Kálmán miniszterelnök úr, a szabadelvű párt líjóvi üdvözletére adott válaszában, szintén nyilatkozik a szabadelvűség hivatásáról Magyarországban és a következőt mondja (olvassa) : »Magyarországot erőssé,^nagygyá ós gazdaggá tenni és magyarnak, a mit mindannyian akarunk, megtartani csak úgy lehet és arra csak az a politika képes, a mely a nemzet összes rétegeinek minden érdekét és minden ügyét egyaránt szivén viseli, felöleli és harmonikus, összeegyeztethető ápolásban, gondozásban ós fejlesztésben részesíti.* Nagyon jó volna a t. néppártnak e gyönyörű szép szavakon okulnia. * Magyarország fejlődésének, haladásának életfeltétele a jövőben is az lesz, ami a múltban volt: az igazi