Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-621
134 621. országos ülés 1900. uoremljer 29-éii, csütörtökön. Az a hivatalos védelem, melyet az igen tisztelt előadó úr tegnap az előadói széken kifejtett pénzügyi és közgazdasági politikánk védelmének érdekében, nem nyugtathatott meg engem, nem nyugtathatta^ meg, úgy hiszem, ezt a pártot, de meggyőződésem, hogy nem nyugtatta meg még önmagát az előadó urat sem. Mert egész beszédén, mint annak tenorja, mindig áthallatszott a sújtó kritika a, múltra és az aggodalom a jövőre nézve. Elhallga.tta ugyan az okokat, a melyek előidézték ezeket az állapotokat, de konstatálja a közgazdasági helyzetnek súlyos voltát. Ha figyelemmel kísértük, mint kísértein ón azt a beszédet, sőt utána el is olvastam: bármily óvatos, bármily körültekintő volt az. kiérezhette belőle mindenki az aggodalmakat. Hiszen csak méltóztassék úgy elburkolva tett beismeréseit venni. Azt mondja.: államháztartásunkat fényűzően rendeztük be, az államhatalom mód nélkül való kiterjesztése világos, az állami alkalmazottak szertelen szaporítása veszedelembe hozhatja az országot, a belkorniányzat bonyolódott és az alkotási mánia egyeseknél milliókat követel ettől az államtól. Szeretnék, t. ház, mindezekkel az igaz tételekkel, annak mintegy méltatáskópen foglalkozni ; azonban most, t. ház, nem akarok beszédemben a pénzügyi és közgazdászat! kérdésekre kiterjeszkedni, csak így általában ós nagyjában mutattam rá, hogy mi a nézetem. Fentartom magamnak, hogy majd a költségvetés tárgyalásánál ezen téren is részletesen el fogom mondani nézetemet, s indokolni fogom elfoglalt álláspontomat. (Halljuk! Halljuk!) Most, t. ház, kizárólag s főképen egy kérdéssel akarok foglalkozni, egy olyan kérdéssel, n melyet hazaírni kötelessége e nemzet minden igaz tagjának, pártkülönbség' nélkül, napirenden és ébrenlétben tartani, (Halljuk! Halljuk!) a melyről hallgatni is hazaellenes bűn. Egy olyan kérdéssel akarok foglalkozni, a melynek helytelen kezeléséből még az esetben is, hogyha egy közjogi alapon állanék a kormánynyal; még azon esetben is, ha a közgazdászati helyzetet akképen nézném, mint a hogy a minisztérium feltüntetni igyekszik: még akkor is jogot tudnók meríteni arra nézve, hogy a kormánynak az eszközöket a további kormányzatra megtagadjam. (TJgy van ! a szélső baloldalon.) Igen, t. ház, igaz. hogy én ezt a kérdést minden körülmények között ide hoztam volna, de mégis annak egyik impulzusát képezi az a beszéd, a melyet az igen tisztelt miniszterelnök lir a budapesti kereskedelmies iparkamara jubileumának bankettjón elmondott. Ebből a beszédből egy pontot olvasok fél, mert voltaképen ez a beszéd tette nekem kötelességemmé, hogy most itt beszédemet elmondjam. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a miniszterelnök úr: (olvassa) : »En előttem lebeg valami ; lebeg egy kép káprázatos színekben, csodás, csillogó körvonalakban; előttem lebeg egy épület képe*. És utána később így folytatja : »Ennek a nagy épületnek, a mely szemem előtt lebeg, homlokzatára ez van felírva: Az egységes magyar nemzeti állam kiépítése*. Szép szavak; áldja meg az Isten mind a két kezével azt, a ki e szavakat valósággal tudja csinálni ezen országban. Ennem először beszólek most itt e házban a nemzetiségi kérdésekről. A legutóbb a pénzügyi bizottság egyik ülésén, gondolom akkor, midőn a miniszterelnöki költségvetést tárgyaltuk, rámutattam azon komoly jelenségekre, a melyekkel a nemzetiségi kérdés terén s az utóbbi időben is oly gyakran találkozttmk. Emlékezhetik rá az igen tisztelt miniszterelnök úr és a bizottságnak minden tagja, hogy birálat tárgyává tettem, aggodalmaimat fejeztem ki az iránt, vájjon helyes-e, vájjon megfelel-e a magyar állam nemzeti érdekeinek az a módszer, a, melvlyel az igen tisztelt kormány és a miniszterelnök úr ezt a kórdóst kezeli. Felvettem a kérdést, vájjon az a módszer a kitűzött czólnak lehet-e eszköze. Fájdalom, én bírálatomban, okoskodásomnak végén kedvező eredményre nem jutottam. A miniszterelnök úr ottani felszólamlásomra azt mondotta, hogy az én beszédem, a mely a. különböző jelenségekből van összeállítva, egy bokréta, a mely színes virágokkal telve, tetszetős is. de még hiányzik belőle az illat: a tárgyi igazság, a tárgyi ok; nélkülözi a tárgyi alapot. És ugyanakkor azt mondta a miniszterelnök úr, hogy konkrét esetekkel álljak elő; ne csak jelenségekre mutassak rá. Felszólított, hogy igenis mondjam meg, hogy az ő működésében van-e eset, a mikor ő megtorlás nélkül hagyott bár esak egy kísérletet is, hogyha valaki törvényeink, vagy az állam integritása ellen bármi lépést tett. Oda tendált a miniszterelnök xír ezen felszólalása, hogy emeljek vádat vele szemben, konkrét esetekből kifolyólag. Bizonyítsam be egyes esetekből elhatározásánál az erólytelenséget, mutassam meg, hogy elnéző volt a jogtalan törekvésekkel szemben. Én ennek a felhívásnak nem fogok eleget tenni, nem teszek pedig azért, mert ha ón arra a térre mennék, akkor ón annak a kérdésnek a nagyságát, a mely törekvéseink zászlajára van írva, devalválnám. De különben is azok az esetek, melyek a, kormányzat körében elintézést nyertek, előttem vannak elrejtve, ismeretlenek. Sőt tovább megyék, ha még mások emelnének is vádat a t. miniszterelnök
