Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-621
«81. országos ülés 1900. november 29-éu, csütörtökön. 129 adót fizeti és mégis ezen ország gazdasági, politikai, társadalmi ós kulturális viszonyai igen sok kívánnivalót hagynak hátra, A mit nekünk ki kellene mutatnunk, nem abban áll, hogy a kiadásokból egy-egy lakosra mennyi esik, mint inkább az, hogy az ország kiadásai emelkedése és az ország általános jólétének emelkedése között milyen arány létezik. Hogy Magyarországon a kiadások nem emelkedtek rohamosabban, mint más országokban, az kitűnik a következő táblázatból, ha az utolsó 20 esztendő kiadási emelkedését hasonlítjuk össze. A kiadások emelkedtek Angolországban 16°/o-kal, Ausztriában 25°/o-kal, Olaszországban 32°/o-kal, Németországban 82°/okal, Poroszországban 103°/ -kai, Oroszországban 52°/o-kal és Magyarországon 40°/o-kal. Csak Francziaországban emelkedtek az utolsó 20 év alatt a kiadások csupán mintegy 5°/o-kal; de ez onnan van, mert Francziaországban az 1870-iki franczia-nómet háború után 1870-től 1880-ig a kiadások rohamosan, majdnem egy milliárddal emelkedtek, ós így a, kiadások emelkedése 1880-tól 1900-ig már sokkal kisebb. Igaz ugyan, hogy a betegnek igen kevés vigasztalást nyújt az a tudat, hogy szomszédja is- beteg, és igaz az is, hogy a mi bajainkat a szomszéd bajaival gyógyítani nem lehet; de kétségtelen, hogy nálunk egy politikai és történeti okok miatt czívilizácziójában hátramaradt nemzet fejlődéséről volt szó, tény az, hogy nálunk a múlt hibái, tévedései ós mulasztásai helyrepótlásáról volt szó, és így természetes dolog, hogy a mi kiadásaink rohamosan emelkedtek, de ezen emelkedési arány az utolsó öt esztendőben lényegesen csökkent. Mert ha az 1895-iki kiadásait tartjuk szem előtt, látjuk, hogy kiadásaink összege akkor egymilliárd 31 millió koronát tett ki. az előttünk fekvő költségvetésben pedig egy miliárd 56 millió koronára emelkedett ez összeg, tehát, mint látni méltóztatnak, a kiadások emelkedési aránya lényegesen csökkent, mert a kiadások emelkedésének aránya az utolsó években csak 24°/o volt. Ez onnan származik, mert a t. ház minden alkalommal, különösen pedig a költségvetésnek minden évben való tárgyalása alkalmával ezen kiadások lényeges emelkedésére reámutatott; de onnan is van, mert a kormány is meg volt győződve arról, hogy a kiadások emelkedésének lépést kell tartania a jövedelmek fokozásának lehetőségével (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Molnár János t. képviselőtársam tegnapi beszédében a közgazdasági állapotok szomorúságáról nyilatkozott és ez állítását az ország gazdasági ós társadalmi életéből vett példákkal illusztrálta. Valamely ország közgazdasági I KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXI. KÖTET. állapotának hátramaradottsága ós gazdasági válsága közt igen nagy a különbség. Mert ha t. képviselőtársam a jelenlegi válságos viszonyokat az utolsó esztekdőkben tapasztalt rossz terméseknek tulajdonítja, ha a. gazdasági válságot az ipar, kereskedelem és mezőgazdaság terén tapasztalt pangásnak tulajdonítja, abban tökéletesen igaza van. Ámde akkor nem szabad figyelmen kivűl hagynia azt a. nagy kulturális ós gazdásági fejlődést sem, melyet az ország az utolsó 25 esztendőben, vagy mondjuk, az alkotmány helyreállítása óta felmutat. (Ügy van ! Úgy van! jobbfelől.) Valamely ország gazdasági válsága különböző okokra vezethető vissza, a melyek közt egy mezőgazdasági államban, mint a milyen mi vagyunk, a leggyakoribb, mint említem, az utolsó években tapasztalt rossz termés következtében beállt szegénység, a nagy tőkének a távol világrészekben a-ngazsált háborúk következtében félénk és tartózkodó magatartása, a tőke drágasága. De ily en gazdasági válságok, a. melyek súlya alatt nem csak mi, hanem nálunk sokkal fejlettebb gazdasági élettel biró nemzetek hasonlóan szenvednek, nem szoktak hosszú tartalmiak lenni; mert az ok megszűntével rendesen jobb és szerencsésebb viszonyoknak. engednek helyet. Ily gazdasági válságok életerős és törekvő nemzet életében a. gazdasági fejlődóst nem akasztják meg. És ha t. képviselőtársam az ország gazdasági ós kulturális életéből adatokat hozott fel annak bebizonyítására, hogy az ország gazdasági fejlődésének alapja mennyire fel van zavarva, méltóztassanak nekem is megengedni, hogy ugyanabból a forrásból, az ország gazdasági ós kulturális életéből azokat a fényesebb momentumokat soroljam fel. a melyekkel bizonyítani lehet, hogy a gazdasági válság daczára gazdasági fejlődésünk nem stagnál. Ezt mutatja, az ország hitelintézeteiben, ideértve a bankokat ós takarékpénztárakat is, a takarékbetétek forgalma. De nehogy valaki azt mondja, hogy a gazdasági fellendülés időszakát választottam adataimhoz, én csak az utolsó öt esztendő adatait vagyok bátor felsorolni, azon időszakét, a mikor mindnyájan tudjuk, hogy^ a gazdasági depresszió a legnagyobb volt. És akkor azt tapasztaljuk, hogy a takarókbetétek összege 1894ben Magyarországon kitett 1,350.000.000 koronát, öt évvel később, 1899-ben 1,772.000.000 koronát. Tehát az emelkedés 422 millió volt. Igaz, hogy a tőkék összhalmozása a bankokban, takarékpénztárakba,n nem mindig a gazdasági fejlődés szimptomája. Pichler Győző: Épen ellenkezőleg! Arányi Miksa: Mert fel lehet tenni., hogy 17
