Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-620

112 «20. országos ülés 1ÍWO. lanból 1500 forint értékűt, ismét törvényhatósági engedély nélkül. A költségvetésben azonban a házvétel árának törlesztésére 140 s egynéhány forint ott szerepel a pótadóban, mint teher, szintén törvényhatósági engedély nélkül. Behajtják szépen ezt a törvénytelen adót, azonban az 1500 forintnak sehol sincs nyoma a költségvetésben. Ebben az ügyben már nem egyszer fordultak a belügyminiszterhez ; tavaly, körülbelül májusban, magam is jártam a belügyminisztériumban és könyörögtem, hogy intézzék el ezt az ügyet; és ma úgy áll a dolog, hogy még csak vizsgái ci ti sem történt ebben az ügjdjen, mikor azt a nyomorult községet, a melynek sokszor még a dologi kiadásra sincsen fedezete, 3000 forintal nyomorítják meg. De ez még semmi ahhoz képest, a mit most fogok elmondani. Nagy-Károlyban, Szatmár vármegyében állatvizsgálat volt. Mint állatvizsgálatnál szokás, vagy 50—60 ember összegyűlt ós ott ácsorgott. Egyszer jön egy úr, ós azt mondja az ott álló embereknek: Hát itt az urnak nem szoktak köszönni? Az egyik, egy szerencsétlen furulyás, valami Kaiser András, szaniszlói lakos, azt mondja annak az ismeretlen úrnak: Kérem, itt az a szokás, hogy az köszön, a ki jön, ós nem az, a ki áll. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Erre azt mondja az úr: Hát a főszolgabírónak sem köszönnek itt? Akkor az a szegény Kaiser András nagy alázatossággal levette kalapját és azt mondta : Kérem én nem tudtam, hogy az úr a főszolgabíró. Nohát majd megismerkedünk, mondotta a főbíró, és gúnyosan megczirőgatta az állát annak a, szegéixy Kaiser Andrásnak. Az ismerkedés pedig ebből állt: Néhány nap múlva Kaiser Andrásnak szaniszlói vityillójában, házacskájában, megjelent két csendőr, és ott házvizsgálatott tartott. Iszonyú, égbekiáltó gonoszságokat fedeztek fel; tudniillik, hogy Kaiser Andrásnak vagy két hét óta nem volt kitisztítva a kéménye, (Derültség balfelöl.) meg aztán, hogy két apró széna- és szalmakazla nem volt negyven méternyire a háztól, a mint azt a belügyminiszteri rendelet elrendeli ; végűi képzelhető, hog}

7 milyen marhaállománya van ennek a szegény embernek: hát azután a trágya nem volt kivivé az udvarból. Ezt találván ott a csendőrök, beczitálta a főszolgabíró Domahidy Elemér úr azt a szegény Kaisert, tárgyalást tartott vele és a következőleg itélt (olvassa) : »A nagykárolyi járás főszolgabírója a következőképen itélt; Kaiser András 38 éves, római katholikus napszámos, csekély vagyonú, Szaniszló közsógbeli lakos, azért, mert szénanovember 28«áai, szpnlán. ós szalmakazlát saját éa a szomszéd lakóházához 40 méternél közelebbről helyezte el . . . Szalay Károly: Valószínűleg 20 méter széles volt az udvara! (Derültség a szélső baloldalon.) Molnár János: ... a Szaniszló községben szervezendő tűzoltó-alapra 50 forint; mert kéményének meghatározott időben történő tisztántartását elmulasztotta, 200 forint; és végre, mert az udvarában felhalmozódott trágyáját ki nem hordatta: 20 forint, összesen tehát 270 forint pénzbirságra Ítéltetik.« (Élénk mozgás a baloldalon. Felkiáltások! Ez hallatlan!) Ezt a szegény nyomorult embert tehát, a kinek hat, élő gyermeke van, a kinek összes vagyona talán nem ér 270 forintot, ilyen apróságért, ilyen semmiségórt 270 forintra Ítélte a főszolgabíró! Major Ferencz: Választáskor ez mindennapi dolog! Molnár János: És ennek, t. képviselőház, csak egy pendantját ismerem és pedig Oroszországban, hol a szívtelen, gonosz kozákok azon mulatnak és azon vetélkednek, hogy melyik birja a szegény Szibériába deportáltaknak csonttá fagyott orrát tovább peczkelni. De talán még a kozákok is ezivihzálódtak már;- csak Magyarországon nem czivilizálódott a főszolgabíró, sőt még az alispán sem. A szegény Kaiser ugj^anis felebbezte a dolgát, (Halljuk! Halljuk!) — itt van közjegyzőileg hitelesítve minden okmány, hogy senkise vádolhasson és ne gyanúsíthasson engem, — mondom, felebezte a dolgát a megye alispánjához, ós az alispán 1899. márczius 28-ánDomahidy Elemér főszolgabírónak általam említett ós felolvasott ítéletét »indokainál fogva helyben hagyta«. (Élénk mozgás a szélső baloldalon.) De ez még nem elég, t. képviselőház; (Halljuk! Halljuk!) május 10-ón behivatja Domahidy Elemér a szegény Kaiser Andrást és azt mondja neki, hogy miután ő szegény ember, és a 270 forintot nem tudja megfizetni, hát a büntetést 27 napi fogságra változtatja át ós megengedi, hogy mivel most nagy munkaidő van, tudniilik május közepe volt, büntetését október 20-ától kezdve ülhesse le. (Derültség a szélső baloldalon.) Kaiser András, bár nem volt benne mit köszönni, mégis szépen megköszönte a főszolgabíró eljárását és elment haza. Egy hétre rá azonban május 17-én Domahidy Elemér ismét behivatta Kaiser Andrást és tudtára adta neki, hogy miután ő rosszul értelmezte azt a miniszteri rendeletet, a mely szerint joga van a büntetést elnapolni, úgy tehát nincsen pardon, hanem menjen be az áristomba. A szegény Kaiser akár akart, akár nem, kénytelen volt bemenni az áristomba, útközben azonban találkozott öcscsével és azt mondta neki : Kedves öcsém, menj el a tisz-