Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-620

620. országos ülés 1900, november 28-án, ^üerdáa. 109 ne történhessék, egy sas alakú sárkányt röpí­tenek a légbe; és ettől a foglyok nagyon meg­ijednek, meglapulnak és meghúzzák magukat, egész közelre bevárván a vadászt, vagyis lő­távolba esnek. Arra figyelmeztet azonban az a sportlap, hogy ezt a praktikát, ezt a manő­vert, nem sokáig, esak két-három napig lehet egy terepen folytatni; mert mihelyt a foglyok észreveszik, hogy az az alak csak ide-oda leng, de le nem csap soha, elvesztik félelmüket és messze-messze felrebbennek a vadász előtt, vagyis újra megközelíthetetlenek. Midőn a t. miniszterelnök úr a kormányra lépett, az egész ország azt hitte, hogy egy nagy, hatalmas arányú szárnyakkal ékeskedő sas szállt politikai egünknek horizintjára, ós a foglyok, azok az apró orv-madarak, a me­lyek olyan ádáz dühhel rontottak le és nyo­morgatták a népet, kivált a néppártiakat, csakugyan meghúzódtak, meglapultak ós ilyen állapotban várták megérdemlett sorsukat. Azon­ban napok, sőt hónapok mentek, de cl S cl S le nem csapott közéjök. Mi volt tehát természe­tesebb, minthogy ébredezni kezdtek, sőt han­got is adtak, még pedig »Magyar Szót.* és nemsokára vigan felrepültek, felrebbentek, mert látták, hogy az az alak nem veszedelmes sas, hanem szelid galamb, a ki ide is, oda is turbékol ós legfeljebb csak akkor berzengeti a tollait, ha akár itt, akár a főrendiházban a néppárt kerül eléje. (Derültség.) Hogy ne hasonlatban szóljak, hanem prózában : mióta csak a. magyar parla­ment áll, talán még soha olyan kedvező auspi­cziumok között miniszterelnök nem lépett kormányra, mint a jelenlegi. Barát és ellenfél egyképen és szívből üdvözölte őt, mert azt hitte, hogy a törvényt, jogot és igazságot, a melyet ő hirdetett, meg is valósítja. Azt hit­tük mindnyájan, hogy azt, a miért elődje alatt azt az ádáz harczot küzdöttük ós azt a dicső­séges győzelmet arattuk, el is fogjuk érni, tudniillik a közigazgatás epurálását ós a válasz­tások tisztaságát. De mit kellett tapasztalnunk? Azt, hogy a t. miniszterelnök urnak sajátságos fogalmai vannak a jog, törvény ós az igazság termé­szetéről. Mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy a jog törvény és igazság alkotó elemét és mellőzhetetlen kellókét képezi a megtorlás. És midőn mi azt kívántuk az igen tisztelt mi­niszterelnök úrtól, hogy a közigazgatásnak és választásoknak rémeit távolítsa el, mit felelt? Azt mondta, hogy ő nem akar vindiktát gya­korolni, hogy ő nem űz boszúpolitikát, hogy ő nem tekint a múltba, hanem csak a jövőbe, és hogy ő várni fog, várni arra, hogy vájjon közegei tudják-e és akarják-e megérteni a jog, törvény és igazság követelményeit? És csak akkor, ha ezt tenni vagy nem tudják, vagy nem akarják, akkor fog ő kérlelhetetlen szi­gorral ellenük fellépni. Hát azt hiszem, hűsé­gesen czitáltam itt a miniszterelnök úr sza­vait. Hát mi, t. ház, nem kívántuk azt a miniszterelnök úrtól ós ma sem kívánjuk, hogy ő boszúpolitikát kövessen, mert a boszú nem­telen szenvedély. De a boszú ós a megtorlás között, legalább a mi felfogásunk szerint, nagy különbség van. Míg a boszú, ismétlem, nem­telen szenvedély, addig a megtorlás szigorú ós elengedhetetlen kötelesség azok részéről, a kik a hatalmat gyakorolják; mert ha nincs megtorlás a múltra nézve, akkor garanczia sincs a jövőre azon atroczitások ellenében, melyek a múltban a megtorlást provokolták. (Úgy vau! ügy van! hal felől.) És hiába akarunk új rendszert inaugurálni, ha azt a régi kezekre bízzuk, mert hogyan képzelhető az, hogy a kik még pár nap előtt a jogot, törvényt ós igazságot kigúnyolták és lábbal tiporták, azok pár nap múlva a jog, törvény és igazság elveiért lelkesedni tudjanak és azokat érvényesítsék? Nem a rendszer teszi az embert, hanem az em­berek teszik a rendszert mindenütt, de kivált Magyarországon. (Élénk helyeslés Úgy van! Ugy van! bal felől.) És ezt a miniszterelnök urnak eddig való kormányzata fényesen igazolja. íme a közigaz­gatás terén az új éra alatt is maradt minden a régiben. A. csendőrök, a községi jegyzők, a szol­gabirák, a főbirák, az alispánok, a főispánok nem egy helyütt épúgy basáskodnak, épúgy nyomorgatják a. szegény embert, mint azelőtt. (Ügy van! Ugy van ! ba!felöl.) Épúgy játszszák ki a, törvényt és cselekednek a törvény látszata alatt törvénytelenségeket, mint azelőtt. Vagy apadt-e ezen panaszoknak és feljelentéseknek száma az új éra alatt, a melyeket a régi éra alatt sikkasztás, katonaszabadítás, hamis bizo­nyítványok kiállítása, bűnpalástolás, hivatalos hatalommal való visszaélés stb. stb. révén emel­tek a tisztviselők ellen? Ezt a két statisztikát ha összeállítanék, úgy vélem, nagyon egyforma számok kerülnének ki. De hát. hogy a miniszter­elnök úr ne mondhassa felőlem azt, a mit egy­szer előde mondott, hogy tudniillik csak általá­nosságokban beszélek, konkrét esetekkel is szol­gálok, csak egy párral; mert ha ma elkezdeném, ós mához egy hétig folyton beszélek is, akkor sem meríteném ki az esetek számát. És ez nem költői auxezis, hanem nagyon is reális dolog. íme, Rákóczy István rétsági főszolgabíró ellen fegyelmi vizsgálatot indítottak, ennek követ­keztében tanúkihallgatásokat eszközöltek. Azok a tanúk rettentő és hajmeresztő dolgokat mon­dottak el róla. Kezdték a kihallgatást Rupnik

Next

/
Oldalképek
Tartalom