Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-593

593. országos ülés 1900. október 12-én, pénteken. fi 3 kedés tehát, a mely innen kikerül, legyen olyan, hogy bármely osztálynak váljék valami fájdalmára, keserűségére, bármelyiknek legyen baja, hátránya valamiből, azt lehetőleg orvosolja, hogy ne szembe állíttassák egyik osztály a másikkal, hanem megértsék azt, hogy mi összetartozunk, s az összes osztályok érdekei egyek, egyek arra nézve, hogy ezt a hazát végre valahára Ausztriától különítsük el s legalább is az önálló vámterűietet teremtsük meg. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház ! Ezeknek előrebocsátása után ismételve hangsúlyozom azt, hogy bár engem ez a törvényjavaslat egyáltalában ki nem elégít — nagyon kevés az, a mi itten a szerencsétlen sorsban lévő iparososztálynak nyújtatik — kéixytelen vagyok azt két kézzel is elfogadni, mert azon biztos reményben vagyok, hogy úgy az általam, mint a következő képviselőtársaim által elmondandókat az igen tisztelt kormány megfigyeli és ráhelyezkedik arra. az egészséges, radikális álláspontra, hogy Magyarország területéről a külföldi kereskedelmi ügynököket és utazókat egyáltalán ki kell tiltani. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Majd a részleteknél javaslatokat terjesztek be különösen azon eszméknek érvényesítésére, melyeket a párt nevében most itt hangoztattam, de ismételten kijelentem, hogy a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául a párt nevében is elfogadom. {Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Barabás Béla képviselő úr mostani felszólalásában aposztrofálta a ház elnökségét; ennek következtében a következő kijelentést tartozom tenni. Az általa felhozott tények, a mint erről most meggyőződtem, tényleg igazak. Nevezetesen a házalási és vándoriparra vonatkozó törvényjavaslat 1893. november 10-én tárgyaltatott és fogadtatott el a ház által harmadszori olvasás után. Tartozom azzal a kijelentéssel is, hogy ugyanazon nap a törvényjavaslat a főrendiházhoz áttétetett és ott tényleg átvétetett. Meggyőződésem szerint a ház elnökségének további kötelezettségei ezzel megszűntek. (Ellenmondás a szélső baloldalon. Felkiáltások : Akkor a kormány felelős ezért! Nagy zaj.) Én azt hiszem, t. képviselő urak, hogy meg vannak győződve arról, hogy én csak a ház elnöksége nevében beszélhetek. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk a kormányt! Intézkedni kell!) Molnár Antal jegyző: Frey Ferencz! Frey Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Egy törvényjavaslat fekszik a t. ház asztalán, mely hivatva van az ország lakossága számottevő részének, az iparosok ós kereskedőknek anyagi boldogulását elősegíteni, a megélhetést könnyebbé tenni ós egyúttal a vidéki kisebb-nagyobb városok emelkedését is biztosítani, mindezt pedig a nélkül, hogy a. hozandó törvény életbeléptetése által az államra bárminemű megterheltetés háramlanék. Ha vannak is egyesek, kik e javaslat által érdekeiket hátrányosan érintve látják, úgy ezek száma, az ország vidéki iparosai és kereskedőinek százezreihez képest, elenyésző csekély, időleges veszteségük pedig rövidesen és könnyen lesz pótolható. Hazánkban a nagyipar ós nagykereskedelem tagadhatlan emelkedése mellett a kormány ós a törvényhozás nem vette észre kellő időben, hogy a vidéki kisiparosok és kereskedők anyagi helyzete napról-napra rosszabbodik s csak most, midőn a szó szoros értelmében a jövőjük felett kétségbe esőknek feljajdúlása a közfigyelmet magára vonja, sietünk megmentésükre, a minek elérése a jelen törvényjavaslat törvényre emelése és egyéb kilátásba helyezett törvényhozási intézkedések által remélhető is. A tisztelt kereskedelemügyi miniszter úr elismerésre méltó ügybuzgalommal dolgozik az ipar és kereskedelem felvirágoztatásán s gyakori utazásai közben a gyári vállalatok virágzása vagy pangásának tanulmányozása és észlelése mellett a kis emberek sérelmeit és bajait is meglátja. Valóban hálás feladat egy egész osztály baján segíteni, s ha jogos elismerés ós népszerűség környezi a tisztelt földmívelósügyi miniszter urat a gazdák és földbirtokosok érdekeinek hathatós előmozdításáért, nem kevósbbé jól megérdemlett osztályrésze ez a tisztelt kereskedelemügyi miniszter úrnak is. Utóbbinak helyzete tagadhatatlanul nehezebb, mert míg, ha a földmívelósügyi miniszter úr a gazdák érdekében valamely üdvös javaslattal lép elő, vagy hasznos intézkedést tesz, akkor hozsannát zeng neki, — miként ezt tegnap is láttuk — az egész ház és az ország egész lakossága,; a nagybirtokosok és kisbirtokosok, mint közvetlenül érdekelt félek, az ügyvéd, orvos, kereskedő és iparos stb., mint közvetve érdekeltek, mert a, földbirtokosok egymásra nem féltékenyek, jól tudva, hogy a javaikra szolgáló intézkedéseknek hasznát aránylag egyenlően élvezendik mindnyájan, a többi felsoroltak pedig tudják azt, hogy boldogulásuk egyik alapforrása hazánkban a, földbirtokososztály gyarapodása, vagyonosodása ; ha azonban a, kereskedelemügyi miniszter úr áll elő valameryes javaslattal, akkor — mint jelen esetben is — a kis- és nagyipar és kereskedelem között könnyen támad érdekösszeütküzés, sőt eddig még számolnia kellett az agrá-