Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.
Ülésnapok - 1896-592
592. országos ülés 1900. október 11-én, csütörtökön. 49 Elnök: Ennélfogva a törvényjavaslat részleteiben is elfogadtatván, harmadszori olvasása a legközelebbi ülés napirendjére fog kitűzetni. Az ülést öt perezre felfüggesztem. -• (Szünet után.) Elnök: T. ház! az ülést újból megnyitom. Következik az 1884. XVII. törvényozikk 50. §-ának a megrendelések gyűjtésére vonatkozó rendelkezési módosításáról szóló törvényjavaslat (írom. 836, 844, 880). Rosenberg Gyula, a közgazdasági bizottság előadója: T. képviselőház! A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat az e téren tarthatatlan állapotokat korlátoló intézkedéseivel egyaránt kívánja szolgálni a vidéki városi ipar és kereskedelem, mint nemkülönben a fogyasztó közönség érdekeit. Az országot megrendelések gyűjtése czéljáből elárasztó ügynökök egyik legnagyobb akadályát képezik a vidéki városi ipar- ós kereskedelem fejlődósének és másrészt nagyon gyakran kútforrásai ós eszközei a közönség sokirányú és nagymérvű megkárosításának. (Úgy van! jobbfelöl.) Ha valahol szükséges, hogy a vidéki városi polgári elem érdekeit a leghatározottabban védjük ós istápoljuk, nálunk szükséges ez, a a hol ez a polgári elem olyan gyenge és fejletlen, hogy azon nagy feladatokat, melyek az ország kulturális és gazdasági fejlődése tekintetében ezen polgári elemre hárulnak, teljesíteni egyáltalában nem képes. Európa más államaiban, hol pedig egészen más helyzetben van a vidéki városi polgári elem, szintén hoztak be az ilyen megrendelések gyűjtésével foglalkozó ügynökök működését korlátozó intézkedéseket, mint például Németországban ós Ausztriában ; pedig köztudomású dolog, hogy ott a. vidéki városi elem sokkal erősebb ós fejlettebb és jobban tud ellentállani ez ügynökök gazdaságilag nem kívánatos versenyének. Azt hiszem, itt a t. házban nem szükséges bizonyítani azt, hogy vidéki városaink forgalma egyáltalában tesped, abszolúte nem mutat haladást; ennek okát elsősorban épen ezen utazó ügynökök működésében lehet keresni. Hiszen a t. ház minden tagja, a- ki vidéken él, a saját tapasztalásából tudhatja, hogy különösen bizonyos szükségleti időszakokban alig múlik el nap, hogy egyik vagy másik külföldi, csak elvétve, a legritkább esetben hazai fővárosi czégnek az ügynöke fel ne keresse a vidéket ós árúczikkót ott ne kínálja. Nagy ellenállási képessége legyen annak, a ki minden megrendelés nélkül meg tudjon szabadulni az ilyen ügynököktől. A ponj^vától kezdve a persa szőnyegig, a kapától a cséplőgépig, a, KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1900. XXX. KÖTET, kocsikenőcstől kezdve a király-olajig nincs olyan czikk, a melyet ne ajánlanának ezen utazó ügynökök. Pedig a helyes gazdasági rendszer nem az, hogy az ilyen utazó ügynököktől szerezzék be az ilyen czikkeket, hanem, hogy a fogyasztó közönség az egyes vidékek góczpontjait képező városok kereskedőinél szerezze meg szükségletét; ezáltal egyrészt a forgalom fejlődésót mozdítja elő, másrészt a saját érdekeit is jobban megvédi, mert sokkal kevésbbé van kitéve a megtévesztésnek és károsodásnak. Nem utolsó dolog az sem, hogy mint volt szerencsém említeni, az utazó ügynökök túlnyomó része külföldi, pláne az utazó és árúikat kináltató czégek nagyon csekély kivétellel majdnem valamennyien külföldiek ; ós így nem is magyar czégek azok, a melyek a vidéki városok iparának és kereskedelmének fejlődését megakasztják a vidéki városokban, hanem külföldiek, a kik teleppel sem bírnak az országban, adót sem fizetnek, és kikkel szemben, ha megkárosítás fordul elő, a jogvédelem tekintetében sokkal is rosszabb helyzetbe jut a fogyasztó, mert jogainak megvédése tekintetében rendszerint, külföldi bíróságok támogatására szorul. Ily viszonyok közt a törvényjavaslatban kontemplált korlátozó intézkedésekre nézetem szerint feltétlenül és határozottan szükség van, ós nem változtatja meg a nézetemet az a tudat sem, hogy azok mellett, a kiket a törvényjavaslattal találni akarunk, esetlég lesznek elenyésző számban olyanok, a kiknek üzletköre talán némi jogosultsággal tényleg az utazó ügynökük működésére van bazirozva. De e visszás helyzet is orvoslást talál a törvényjavaslat 3. §-ában, a mely megadja a kereskedelemügyi miniszternek azt a ,jogot, hogy az ipari és kereskedelmi kamarák meghallgatásával egyes czikkekre nézve a tilalom alól való felmentést engedélyezhessen. Ezáltal meg van adva a mód arra, hogy oly jogosult üzletkör érdekében, a mely tényleg természeténél, vagy viszonyainál fogva rászorult arra, hogy utazó ügynökök által láttassák el, a miniszter kivételt engedélyezzen, a miről azután a törvényjavaslat 3. §-a értelmében a költségvetési tárgyalás alkalmával ide a házhoz jelentést tartozik tenni. Érintetlenül hagyja azonkívül a törvényjavaslat az ügynöki megrendelések gyűjtésének jogosultságát azoknál, a kik maguk az árú tovább-eladásával, vagy feldolgozásával foglalkoznak, tehát a detailkereskedőknél ós iparosoknál. Azoknál tehát e törvényjavaslat értelmében is gyűjthetik az ügynökök a megrendeléseket. Ez jogosult érdeke nemcsak a nagyiparosnak, de a nagykereskedőnek is, egyszersmind a vidéki kiskereskedőnek és kisiparosnak is, és 7
