Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-612

612* országos ülés 1900. .november 141-án, pénteken. 429 lottam ma a t. miniszterelnök úrnak valóban önérzetes ós állásához méltó azon kijelentését, hogy mindig tudatában van azon közjogi méltóságának, a melyet a törvény ő reá ruház. Én nem is reá vonatkoztattam, de nem is mondotton! beszédemben, hogy ő volna az, a ki ne tudná, hogy a magyar miniszterek nincsenek alá rendelve a közös minisztereknek. Csak azt akartam mondani, hogy a monarchiában jtt is, ott is talán oly felfogás kezd lábra kapni, mintha a közös miniszterek magasabb lények volnának kormányzati szempontból, ós mintha ők talán az ő kormányzati irányuk szempontjából velünk rendelkeznének. Egyébként nagy megelégedéssel vettem a t. miniszterelnök úr kijelentését. (Hdycslés) A mi végűi azt illeti, hogy én nézeteimet innen vagy onnan vettem, és hogy kikkel érintkezem, arra csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy lehet, hogy tévedtem interpelláczióm előterjesztésben, lehet hogy adataimban is tévedtem, de méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ón ebben a kérdésben, a mely figyelmemet felkeltette és a melynek felkarolását politikai ós törvéiryhozói kötelességemnek ismertem, nemcsak a panaszkodókkal érintkeztem, hanem ebben az esetben véletlenül talán olyan egyénekkel is, a kiknek ezekre a kérdésekre közvetlen befolyásuk van ós igyekeztem adataimat ós ismereteimet minden oldalról gyarapítani. (Helyeslés ) Elnök: T. ház! Következik a határozathozatal. A kérdés az: elfogadja-e a ház, a miniszterelnök úr válaszát a Visontai Soma képviselő úr által a megszállott tartományok kormányzati iránya ós ezzel összefüggő sérelmek tárgyában hozzája intézett interpellácziójára: igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, kik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (•Megtörténi!,-) A ház a miniszterelnök válaszát tudomásul vette. Következik most a miniszterelnök úr együttes válasza Pichler Győző ós Major Ferencz képviselő uraknak a bosnyák vasutak ügyében a miniszterelnökhöz ós a kereskedelemügyi miniszterhez intézett interpelláczióra. (Halljul! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Pichler Győző és Major Ferencz képviselő urak részéről egy igen fontos és nagy kérdésben intéztetett hozzám interpelláczió, a kiknek együttesen szándékozom válaszolni, mert a kérdés ixgyanazon motívumokból ered ós mindkettő ugyanazon czélt tartja szem előtt. (Halljul-! Hulljuk!) Nem akarom a kérdéseket magukat felolvasni, t. képviselőház, nem pedig azért, mert arra kérem a t. képviselőházat ós az interpelláló képviselő urakat is, hogy méltóztassanak ennek a kérdésnek ós válaszomnak megítélésénél kegyesen figyelembe venni azt, hogy más stádiumban állt a kérdés akkor, mikor az interpelláczió megtótett és más stádium van ma. És kegyeskedjenek figyelembe venni még egy másik körülményt is, azt, hogy ez a kérdés előzőleg a ház bizottságainak és azután ennek a háznak magának kimerítő ós alapos vizsgálatának, tárgyalásának és tanácskozásának fogja objektumát képezni. Nem tartanám tehát helyesnek, hogy mielőtt azon törvényjavaslat, a mely a» boszniai vasutakról szólni fog és a boszniai vasutak kérdését tárgyalja, a törvényhozás elé terjesztetnék, ez a kérdés a maga egészében itt tárgy altassák. (77. lyesh's a jobboldalon.) Nincsen érdekében sekinek sem, sem az interpelláló képviselő uraknak, sem a túloldalnak, sem senkinek, de még kevésbbó van az ügynek érdekében, hogy most előre vitatkozzunk itt pro és kontra olyan kérdés felett, a mely felett a magyar törvényhozás a maga teljességében minden viszonynak, minden argumentumnak, minden adatnak ismeretében bő alkalmat fog találni tárgyalni, határozni ós véglegesen állást foglalni. Akkor, mikor nincsen a tárgy a ház előtt, gondolom, nem volna helyes e kérdésije előre belemenni, ós ezért ón igen röviden fogok válaszolni. Igen röviden abban áll a válaszom, hogy igenis a boszniai vasutakra vonatkozólag igen fontos tárgyalás folyt az illető kormányok között. Megtörtónt a megállapodás végre ez igen hosszú értekezések és tárgyalások után abban, hogy törvényhozások elé fog terjesztetni egy javaslat, a melyben kérni fogjuk engedélyezését annak, hogy kiépíttessék elsősorban egy vasútvonal, Szerajevóból le a Limvölgybe, a határszélig, Visegrádon át Uvacz mellett, kiágazással a szerb határszélre és ezt a vasutat fogjuk kérni, úgy mint eddig, nem garanczia mellett, hanem a bosnyák jövedelmek alapján kötendő kölcsön útján. A mint ez a vasút kiépül, a melynek idejét most pontosan nem lehet megállapítani, de legalább három évbe kerül, akkor újból a törvényhozás elé fog terjesztetni egy javaslat, a melyben kérni fogják az illető kormányok. — akkor, a mikor ós azok, a kik, — hogy a törvényhozások engedélyezzék két vasútnak a kiépítését. Az egyik Samácz-Dobojon át, a mely a magyar államvasutakba viszi be a csatlakozást, a másik Bugojnó-Arsanon át, a mely Dalmácziába viszi a csatlakozást; e két vasút egyidejű kiépítését, egyidejű forgalomba helyezését fogják kérni az akkori kormányok. Ezt tartalmazza általában véve elvileg az