Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-612

420 612, országos ülés 1900, n< hogy olvasó-egyletek meg vannak engedve; magában Szerajevóban egész sora van a mindenféle egyleteknek és ezek semmiképen sincsenek gátolva működésükben. Hogy azonban egy ily országban, a mely 400 esztendeig a legnagyobb abszolutizmus alatt nyögött, nem lehet a modern intézményeket, nem lehet a jogállamot a maga ideális teljességében, formáiban és elveiben egyszere érvényesíteni, hanem csak fokozatos fejlesztést lehet szem előtt tartani, hogy a mohamedánok közé nem lehet átültetni a modern európai intézményeket a maguk egészében ; ezt, gondolom, bővebben bizonyítani nem szükséges. Még egy pár dolgot kell kiemelnem. A kormány a török uralomból fenmaradt azt a szokást is fentartotta, hogy a termények árának megállapítását — mert méltóztatik tudni, ott naturális gazdaság folyik, a tizedrendszer — mohamedán járási bizalmi férfiak közvetítik, az úgynevezett járási medsisek; azonkívül ezen járási bizalmi férfiak közvetítenek minden közigazgatási eljárást, a járási segélyalap körüli eljárást, a kölcsönök, a hitelképesség megállapítása körül. Az agrárkérdésekben, a kmet és aga közti, a földesúr és alattvaló közti kérdésekben két-négy bizalmi fórfiú van járásonként kinevezve, a ki közvetít; sőt a bagatell eljárásban a biró mellé két mohamedán ülnök van adva. Megtörtént nem egyszer, hogy a mohamedán ülnökök a birót leszavazták és az ő votumuk szerint intéztetett el az ügy. Mindebből méltóztatnak látni, hogy nyomásról, üldözésről, vagy állásfoglalásról a mohamedánok ellen elvi szempontokból, irány szempontjaitól nem lehet szó. Hogy itt-ott sérelmek és bajok előállhatnak az adminisztráczió terén, azt megengedem, de ezeknek mindegyike a maga érdeme szerint Ítélendő meg; ez nem tartozik az általános kormányzati elvnek és a kormányzati szellemnek megállapítására. Az országos vakuf-bizottság, a, mely az összes alapítványokat kezeli, kizárólag mohamedán férfiakból áll. A görög-keleti lelkészek özvegyei és árvái nyiigdíjalapjainak kezelése kizárólag görög-keletiek befolyása alatt áll. Mindez az intézkedés obyan, a mely szabadelvűség szempontjából is megállja a helyét. Az egyesületeket sem korlátozzák. Magában Szerajevóban van 24 különböző társas, olvasóstb. egylet. Talán még fontosabb az, — a mit előbb kellet volna említenem, — hogy a községi közigazgatásban is jelentékeny befolyás biztosíttatik a mohamedánoknak. Először Szerajevó kapta meg az önkormányzati, statutárius jogot, utána megkapta Mostar és most már 62 vembor l<J-án, pénteken. község kapta meg a jogot, — a többi nem, —és e 62 község közül 60-nak az élén mohamedán polgármester áll. Ezek azok, a miket a t. képviselő úrnak a kérdések ezen csoportjára van szerencsém válaszolni. A mi a rendőri bíráskodást illeti, kezemben van egy csomó adat, a melyek mind azt bizonyítják, hogy a rendőri bíráskodás nem. történik ottan sem igazságtalan, sem brutális módon, üldözésről vagy egyéneknek — a mint a lapokban olvasni lehetett a nevek felsorolásával — különösen esorbitáns büntetéséről szó sincs. Nem akarom a t. házat vele untatni, itt fel van sorolva 15, vagy 16 olyan eset, melyekben felpanaszolták, hogy egyes mohamedánokat mikép üldöznek, ezek azonban egészen más színben tüntetik fel az eljárást, mint a hogy az illető lapok ezeket az adatokat közölték. Az erdészeti rendőri kihágások, igaz, gyakoriabbak ott és természetesen a büntetések, a pénzbírságok is gyakoriabbak. De hogyne lennének ezek gyakoriak, mikor a lakosság megszokta, hogy azt a fát vágja ki, a melyik legközelebb van és a melyik neki a legjobban tetszik és az erdőkben legeltetik a kecskéket. Ha tehát az erdőket fenn akarják ott tartani, rendes, tisztességes erdőkezelési normativumokat kellett ott létesíteni. A kik azokat túllépik, természetesen erdészeti kihágásban bűnösek és meg is büntetik őket. De hogy ezek a büntetések nem olvan exorbitánsok, erre nézve felhozhatom, hogy egy járásban, a honnan sűrűn jönnek a panaszok, a novi-i járásban, igazán csekélv büntetéseket szabtak ki; 1897-ben 77, 1898- "és 1899-ben 65 forintot róttak ki pénzbírságok czímén. Ezeket kellett elmondanom, hogy a t. képviselőház méltóztassék arról meggyőződni, hogy a bosnyák kormányzat — ha előfordulnak is panaszok, a melyek mindenütt előfordulnak — nagyban és egészben feladata magaslatán áll. Hogy azonban politikai agitátorok ellen, a kik kivándorlásra biztatják a népet, a kik ott esetleg veszedelmes, sőt internaczionális szempontból is veszedelmes gyúanyagot halmoznak fel, a kik elégedetlenséget, vallási türelmetlenséget szítanak stb., hogy azok ellen erélyesen ós szigorúan jár el a kormány, az — gondolom — a dolog természetében rejlik és az ellen kifogást tenni, azt hiszem, nem lehet. Az mondatott továbbá, hogy ott nagy katholikus propaganda folyik és a mohamedánok ez alatt szenvednek, úgy, hogy ezen panaszuk igen jogosult; a t. képviselő úr beszédében talán alludált is rá. Erre vonatkozólag — mert az a memorandum is foglalkozik