Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.
Ülésnapok - 1896-612
4^4 612 * orSi! ágos ülés 1900. helyes volt-e, vagy sem ? Ezt a másodfokú Ítélet fogja kellő világításba helyezni, a melyet szuperrevízió alá veszek, hogyha az ügy mint harmadik instaneziához hozzám kerül. Ezt vagyok bátor a t. képviselő úrnak interpellácziójára válaszolni, kérve őt is, ós a házat is, hogy méltóztassék válaszomba belenyugodni ós azt tudomásul venni, hogy a megindított és folyamatban lévő eljárás eredményéhez képest fogok intézkedni ezen bonyolult, de nem egészen úgy álló dologban, mint a hogy azt a t. képviselő úr mondotta; mert a mint többször említettem, a mostani adatok alapján okmányhamisítás esete fenforogni nem látszik. De lehet, hogy rendetlenség fordult elő. (Helyes 1 én) Zmeskál Zoltán: T. képviselőház! Egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy az igen tisztelt miniszterelnök úr abbeli kívánságát, hogy a. képviselőház esküdtszéke — különösen midőn visszavetési joggal nem élhetett — interpellácziómra adott válaszát tudomásul vegye, szívesen fogja teljesíteni. Ez esetben azonban tudomásul fogom venni a miniszteri választ én is azon egyszerű okból, mert az igen tisztelt miniszter úr a még folyamatban lévő vizsgálat befejezése után a végleges választ kilátásba helyezni szíveskedik. T. képviselőház! A mi magát a t. miniszterelnök úrnak interpellácziómra adott ideiglenes válaszát illeti, kijelentem, hogy nincsen semmi kifogásom az ellen, hogy a válasz merituma későbbre halasztassók. sőt nemcsak, hogy nincsen ellene kifogásom, de ki kell jelentenem azt is, hogy nagyon kellemesen lepett meg a miniszterelnök úrnak az az eljárása, a melyet mi, legalább én hiába vártam az előző kormányoktól, mert azok elrendelhették ugyan a vizsgálatot, de az vagy egyátalán nem, vagy csak felületesen intéztetett. A mostam miniszterelnök úrnál örömmel konstatálom, hogy ezeket a dolgokat nem veszi olyan könnyen, hanem szigorúan akar eljárni azokkal szemben, a kik esetleg bűnt követtek el. Mondom, az ilyen választ kénytelen vagyok ideiglenesen tudomásul venni addig, a míg a miniszterelnök úr a vizsgálat eredményét nem mutatja be a háznak, a mikor azután természetesen én a magam részéről szintén fentartóm a jogot, hogy a miniszterelnök úr válaszával szemben viszonválaszomat kifejthessem. De méltóztassanak nekem megengedni, miszerint a miniszterelnök úrnak kijelentsem, hogy nekem interpelláczióm megtétele alkalmával eszem ágában sem volt a miniszterelnök urat azzal vádolni, mintha nem akarná folyivenilier lft-An, pénteken. tatni — ezt méltóztatott kiemelni — az illető körjegyző ellen a fegyelmi eljárást. Méltóztassék a naplóba betekinteni, s abból látni fogja a miniszterelnök úr, hogy interpelláczióm megokolása alkalmával ilyen formában nem állítottam fel a kérdést. Ezt határozottan vissza kell utasítanom, mert ilyesmit én a miniszterelnök úrnak soha nem akartam ós nem akarok imputámi. Örülök, hogy az igen tisztelt miniszterelnök úr a tárgyat még befejezettnek nem találja, mert ezzel alkalom adatik nekem, miszerint a következő kóróst intézhessem újból hozzá: A miniszterelnök úr valószínűleg a következő eljárást fogja ebben az ügyben követni : Leír Trencsén vármegye főispánjához. Mellesleg megjegyzem, hogy nekem Trencsén vármegye jelenlegi főispánjának személye ellen semmi kifogásom nincsen, sőt egyike vagyok legnagyobb tisztelőinek és barátainak. De ne méltóztassék figyelmen kivűl hagyni, hogy Trencsén vármegye jelenlegi főispánja kineveztetése előtt még soha nem szolgált, s így mint tapasztalatlan fiatal ember kerülvén a miniszterelnök úr bizalma, folytán a főispáni székbe, ebben a fatális ügyben, mint ilyen dolgokbari nem eléggé verzirt ember, az alispán urat fogja utasítani, hogy a saját hatáskörében ő ejtse meg a vizsgálatot az illető körjegyző ellen. Már most, t. képviselőház, a ki a trencséni állapotokat a, múltból ismeri, és tudja azt, hogy ezen szerencsétlen, sokat zaklatott, máig is szenvedő megye adminisztrácziója élén a jelenlegi alispán állott akkor is, mikor a legnagyobb atroczitások ós visszaélések követtettek el, úgy a választók összeírása alkalmával, mint a képviselőválasztások alkalmával, annak okvetlenül kell, hogy kételye támadjon a felett, miszerint ez az alispán egészen indiferensen járhatna el ebben a vizsgálatban; legalább nekem azok után, a miket Trencsónben tapasztaltunk s állandóan tapasztalunk, megvan a gyanúokom arra nézve, hogy ez a szerencsétlen körjegyző, a ki egyéb bajokban is leledzik, magasabb instrukeziók következtében járt el. O nem mert volna ilyen cselekedetet elkövetni és nem mertek volna mások sem, ha erre nézve nincs felsőbb helyről utasításuk. Hol az a felsőbb hely? Az alispán. Az alispán xitasítja a főszolgabírót, megadván egyúttal neki az instrukeziót is. A főszolgabíró már tudja, hogy ebben az összes tényezők egyetértenek abban, hogy a vizsgálat ne kompromittálja a szerencsétlen, csak eszköznek használt körjegyzőt. S mi lesz most az eredmény? Az, hogy a Tisza-korszak s később a Wekerle- és Bánffy korszakok szokásához híven, az illető alispán jelentése a belügyminiszterhez nem lesz más.
