Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.
Ülésnapok - 1896-609
|]74 ,í09- országos ttlés 1900. november 12-én, hétfőn. ugyanazon fiörököse, a ki az trőnrend szerint következik az uralkodásban, következzék a magyar trónon is. És így az egyéni trónörök lési jog kellékeit ugyanazon értelemben vette, a mely értelemmel az bírt az ausztriai házban, és ennélfogva az ausztriai jogban. Ennek kikerülhetetlen következménye, hogy miután ott szukczesszor ós archidux csak is egyenrangú házasságból születhetett, elfogadták az egyenrangú házasság intézményeit és annak jogi következményét is. Csak felvilágosításul kérdem, hogy úgy-e, t. képviselőtársam, elfogadja azt, hogy »legitim házasságból született*., úgy-e, hogy benne van ez a törvényben, annak rendelkezéseiben ? Rakovszky István: Igen! Szilágyi Dezső: De nincs benne kifejezett szavakkal. (Derültség.) Mi van benne? Az, hogy »legitinius descendens ••. Rakovszky István : És római katholikus! Szilágyi Dezső: Más nem születhetik legitim házasságból? Rakovszky István: De lehet! Szilágyi Dezső*. Ha annyira szivén fekszik ez, senkisem vonja kétségbe, benne van az is, hogy római katholikus legyen, ismétlem, mindenki elismeri, örüljön neki csendesen. (Derültség.) De . . . (Zaj. Halljuk! Halijuk!) Polónyi Géza*. Méltóztatik lenyelni a végét! Szilágyi Dezső: Tessék közelebb jönni! A törvényben az van világos szavakkal, hogy »legitimus descendens* egyik kelléke a trónöröklésnek. Mi következik ebből? Kikerülhetetlenül, visszautasíthatatlanúl, hogy legitim házasságból születettnek kell lenni. Nincs világos szavakkal a törvényben, de mert a legifcimus descendens benne van, következik ebből, hogy a legitim házasság is benne van a törvény értelmében. Rakovszky István: És római katholikus! Szilágyi Dezső : Miután archidux ós szukczesszor nem lehetett más, csak az, ki eg3renrangú házasságból született, miután a trónöröklés ugyanazonossága nem magyarázható meg, nem tartható fenn máskép, csak az egyenrangú házasság intézményének itt is való elfogadásával: époly szükségszerű következménye az egyenrangú házasság annak, a mi a törvényben meg van állapítva, mint a legitim házasság következménye annak, a mi a törvényben ki van fejezve, hogy a trónörökösnek legitim leszármazónak kell lenni. (Helyeslés a •jobboldalon.) Már most az utolsó érvről beszélek, arról, mikor a képviselő úr már nem érvel, hanem retorizál. Azt mondja: lehetetlen, hogy az a nemesség — a nemesség alatt érti a főrendeket is, helyesen — a mely 1723-ban a diétán együtt volt, ós határozott, elfogadta volna az egyenrangú házasságot és ezáltal, mint ennek ellentétét, a morganatikus házasság intézményét. Miért lehetetlen ? Mert a főrendi nemesség és a köznemesség közt gyökerében nem volt különbség, eadem est nobilitas ; mert ennek a nemességnek minden tagja királyválasztó, minden tagját királynak lehetett megválasztani, mert a, király primus, inter pares, — ezt már bánja, hogy mondta, — (Derültség a jobboldalon.) továbbá, mert megvolt a nobilitas communicata, s ha a nemes nem nemes asszonyt vett el, ezzel azt megnemesítette és a, gyermekek a nemes rendhez tartoztak, nem pedig a gyengébb fél alsóbb állásához. Ez mind igaz. Akkor egy kicsit lelkesítőbb hangon azt mondta: kérem, képzelhető-e az, hogy elfogadta az egyenrangú házasság intézménye által a morganatikus házasságot az a nemesség, a melynél megvolt a fiúsítás — mellékesen mondom, hogy a fiúsítás czélja nem a gyengébb nem védelme, hanem a család folytatása volt, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) ezért voltak ennek oly szigorú feltételei. Lehetetlen — úgy mondja a képviselő úr — hogy az a nemesség, melynek ily jogintézményei voltak, elfogadta volna., a morganatikus házasság intézményét, mely az apai ós emberi érzelmek megtagadása, lealacsonyítása a törvényes nemzedéknek, Ós egyéb rémületes dolog. (Derültség a jobbo'dalon.) T. képviselő úr. azért mondtam, hogy ez retorizálás és nem jogi érvelés, mert nem is fogadta el a nemesség. Nem fogadta el, még ha minden úgy állana is, a mint a t. képviselő úr állítja,, még ha — megint a retorizálás kedvéért — nem volna egypár közjogi és magánjogi tévedés benne. Például egyet felhozok. Akkortájban, 1723-ban, már nem volt királyválasztó minden nemes ember. Az csak addig volt, míg az országgyűlésen minden nemes ember megjelenhetett. Akkor már követeket küldtek és követek által vettek részt a választáson. Abban az értelemben voltak ők királyválasztók, a- mint például, ha ma fordulna elő az eset, minden magyarországi választópolgár királyválasztó is volna, mert ezek is küldenének képviselőket és ha az országgyűlés választ, a választópolgárok épen azon módon vennének részt, tudniillik közvetve, a királyválasztásban, mint akkor a nemesek. Talán arra se tessék, ha csak nem szónoki lendület kedvéért, nagy súlyt helyezni, hogy minden nemes embert királynak lehetett választani. Mert hiszen, in thesi meg lehetett választani az idegent is, meg lehetett választani olyat is, a ki nem magyar, a ki nem is nemes. Hát
