Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-591

591. országos ülés 1900. október 10-én, szerdán. 25 nak megszerezze, ezen idő eredménytelen elte­lésének esetében nem akadályozhatna meg mást a kutatási munkálatokban, hanem az ő részére minden időre biztosíttatnék egy megfelelő díj­jutalók vagy egyezség útján, vagy hatósági határozat alapján. A földtulajdonos tehát nem mondhatna vétót ezen idő eltelte után a bánya­vállalkozónak, hanem köteles volna vele egyez­kedni a díjjutalékra. Ha pedig megegyezni nem tudna, a hatóság állapítaná meg a díjjutalé­kot. (Élénk helyeslés a jobboldalon) Hogy. miért kell és szükséges az ásvány­szénbányászatot daczára annak a szép lendü­letnek, melyet az hazánkban vett, nemcsak intenzív, hanem extenzív irányban is fejlesz­teni, azt úgy hiszem, nem szükséges indokol­nom azok előtt, kik ismerik iparunk helyzetét, s kik az ipar létfeltételeivel tisztában vannak. De talán szükséges indokolnom egy pár szó­val azt, (Halljuk! Halljuk!) hogy miért nem szükséges ma már radikálisan hozzáfogni ezen kérdés megoldásához, de nem lehetséges is egy ilyen radikális megoldás. A kik foglalkoznak az ásványszén-bányászattal, igen jól tudják, hogy az utóbbi időben hazánkban az iparnak ez az ága igen örvendetes lendületet vett, külö­nösen az utóbbi 10 — 15 esztendő alatt. De a mi a legsajátságosabb, ez a fejlődós az ország­nak nem azon területein állott be, hol az ásványszén ma is a szabad ásványok közé tartozik, mint Erdélyben és Horvátországban, hol az ausztriai bányatörvény van ma is érvényben, hanem beállott a szoros értelemben vett Magyarország területén, tehát ott, hol az ásványszén ma le van kötve és annak kuta­tása és bányászata a földtulajdonos akaratához van kötve. Hogy a dolog így áll, azt a követ­kező pár statisztikai adat bizonyítja. A szoro­sabb értemben vett Magyarország területén köralbelűl 20 ezer hektár az ásványszén-bányá­szatra adományozott terület és ezen területen termeltetett az 1898. évben 45 millió méter­mázsát meghaladó ásványszén. Erdélyben az adományozott terület felét képezi a magyar­oszáginak és a termelés mégis alig haladta meg a 8 millió métermázsát. Horvátországban az adományozott terület nagyobb, mint az erdélyi, mert 13.000 hektárnál több és a termelt meny­nyiség mégis csak 1,200.000 métermázsa. Ha a külföld, Anglia, Amerika és Szászország pél­dái nem is bizonyítanak, ezek az itt felsorolt adatok elég világosan mutatják azt, hogy ma­gában véve az a körülmény, hogy a földbir­tokos bizonyos ingerencziával bír a kőszén ki­aknázására, nem volt képes megakadályozni ezen bányászati ágnak a fejlődésót, és habár nem szenved kétséget, hogy ugyanazon kere­seti viszonyok között, ha az ásványszón szabad KÉPVU. NAPLÓ 1896—1901. XXX. KÖTET. ásvány lett volna a múltban, mindesetre a fejlődés gyorsabb és nagyobb mérvű lett volna, azért mégis az itt elősorolt adatok kétségtele­nül bizonyítják, miszerint arra, hogy az ásvány­szén-bányászatnak lendületet adjunk, a kőszén­kérdés radikális megoldása nem okvetetlenül szükséges. Ámde nem is lehetséges. Nem lehetséges pedig azon oknál fogva,, mert az adatok, a melyeket a királyi bányakapitányságok által gyűjtettem, arra az eredményre vezettek, hogy majdnem minden ismert kőszénterület Magyar­országon szerződésileg le van foglalva és pedig, ha számításija: veszszük azon területeket is, a melyeket a földbirtokos maga tart lefoglalva ásványszón tekintetében bányászati czélból, nem kevesebb, mint 750.000 katasztrális holdra megy az a terület, a mely a földbirtokos és a bányavállalkozó között létrejött szerződések által levan foglalva, ezek tehát majdnem az egész ismert kőszónterületet magukban foglak ják és magánjogi szerződésekkel vannak biz­tosítva. Ezek a magánjogi szerződések termé­szetesen a törvényhozás által föltétlenül respek­tálandók lévén, nincs is más mód a kőszénkérdés megoldására, mint az, a melyet proponálni bátorkodtam. Nem kívánok ez alkalommal a megalko­tandó bányatörvény többi alapvető intézke­déseivel foglalkozni, csak ezt az egy pontot tartottam szükségesnek kiemelni azért, mert ez a legfontosabb kérdés és mert ennek szeren­csés megoldásához van kötve az új bánya­törvény megalkotásának sorsa ós az, hogy ez az évtizedek óta vajúdó ügy végre gyors meg­oldásra jusson. (Helyeslés a jobboldalon.) Bocsánatot kérve a t. képviselőháztól, hogy ilyen hosszú ideig veszem igénybe türel­mét, (Halljuk.' Halljuk!) még csak egyetlen elő­terjesztésem van, és ez arra vonatkozik, hogy közelebbről egy törvényjavaslatot szándékozom beterjeszteni, a melyben a kormáiry felhatal­mazást kér különböző beruházásokra, a melye­ket a költségvetés keretén kívül hoz javas­latba és • kivan végrehajtani. Hogy miért nem illesztettük be a költségvetés keretébe ezeket a beruházásokat, erre nézve csak két okot kívánok ez alkalommal felhozni; (Halljuk! Hall­juk!) először azért, mert bizonyos munkálatok sürgősek; óhajtanok, hogy azok még ez év folyamán indíttassanak meg és így nem volna czólszerű bevárni a költségvetési javaslat tör­vényerőre emelkedését, miután abban a remény­ben vagyunk, hogy ez az előterjesztendő beru­há,zási törvényjavaslat sokkal rövidebb idő alatt meg fog alkottatni. A második ok azonban már egészen kényszerítő természetű és abban áll. hogy ezeket a beruházásokat nem kölcsönpénz­4

Next

/
Oldalképek
Tartalom