Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-591

591. országos ülés 1900. október 10-én, szerdán. L5 állapítva, e tekintetben már most képesek vagyunk a, szükséglet összegét pontosan meg­állapítani. Kisebb a szükséglet a pénzverés és a fémbeváltás rendes kiadásainál 1,044.000 koronával, i a mennyiben egyrészről kevesebb fómbeváltás remélhető, másrészről pedig az ötkoronások veretése a folyó évben befejez­tetvén, a jövő évben ez a kiadás elesik. Apasz­tottam továbbá a vasművek kiadásait 5,856.000 koronával, miután tekintettel a kedvezőtlen gazdasági helyzetre, a bevételek is jelentéke­nyen csökkenvén, a kiadások megszorítása is lehetővé vált. (Zaj bálfelöl. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ellenben valamivel többet veszek fel a pénzügyigazgatóságok és adóhivatalok szükségleténél 48.000 koronával, mert habár a jövő évre új pénzügyigazgatóság felállítását nem tervezem is, egy pár új adóhivatal költ­sége mégis be van állítva és az adminisztrá­czió javítása érdekéből a tisztviselői állások némi szaporítása is szükséges. Emelkedik a pénzügyőrség kiadása 128.000 koronával, mi­után az új fogyasztási adókra való tekintettel a legénység és a tisztviselők számát is vala­mivel szaporítani kellett. Emelkedik a dohány­jövedék kiadása 543.000 koronával, egyrész­- ről azért, mert a dohány termelési területet jelen­tékenyen kiterjesztettük, s ennélfogva, nagyobb mennyiségű dohány kerül beváltásra, másrész­ről azért, mert a gyárak mind nagyobb és nagyobb tevékenységet fejtenek ki. Igen nagy apadás mutatkozik azonban a, pénzügyi tárcza átmeneti kiadásainál, a hol 21,456.000 koro­nával kevesebbet prelimináltunk egyrészről az ötkoronások veretesének megszüntetése kö­vetkeztében, másrészt azért, mert a párisi világkiállítás költségei a jövő évben már nem fognak előfordulni. T. ház! A pénzügyi tárczával és a valuta­rendezéssel kapcsolatos pénzverésről lévén szó, (Halljuk! Halljuk!) méltóztassék megengedni, hogy felhasználjam ezt az alkalmat arra, hogy beszámoljak azokról az intézkedésekről, a me­lyek a legutóbb alkotott valutatörvények végre­hajtása körűi történtek. (Halljuk! Halljuk!) Isme­retes a t. ház előtt, hogy a valutarendezés czéljából több törvényt alkottunk meg, részint szoros értelemben vett valutatörvényt, részint a bankra vonatkozó törvényt, a melyek mind a folyó év elején léptek életbe. Életbe lép tettetvén tehát a banktörvón}^ és ezzel kapcsolatosan az új bankstatutum, meg kellett tenni mindazokat a változtatásokat, a melyek a bankstatutum szükségszerű folyomá­nyait képezték. Először is megtörtént a fő­funkcziónáriusok kinevezése, azután megtörtén­tek a választások, megalakult a bank főtanácsa, kidolgoztattak ós kiadattak az úgynevezett belkezelési utasítások a főtanács részére, a két igazgatóság részére, a, főtitkár részére és az üzletvezetőség részére. Életbe lépett tehát a banknál az új szervezet, és a mint az eddig szer­zett tapasztalatok folytán állíthatom, az minden nehézség nélkül rendesen funkcziónál. A bank kötelezve lett három év leforgása alatt tíz új fiókot állítani fel. Ebbeli kötelezettségének a bank, úgy látszik, sokkal rövidebb idő alatt fog megfelelni, mint a mennyire az egyezmény szól, a mennyiben már néhány fiók felállíttatott, a többi szervezés alatt van, sőt a bank a saját kezdeményezéséből elhatározta, hogy még egy tizenegyedik fiókot is fog Magyarországban fel­állítani. A bank alaptőkéje az új alapszabá­lyoknak megfelelően rendeztetett, a mennyiben a régi tartalékalap rovására 30 millió koro­nával az alaptőke felemeltetett. Az úgyneve­zett 13Y2 0 / 0-00 árfolyamnyereség pedig szintén a törvény és egyezmény értelmében, átutal­tatott a bank érczalap-készletóbe. Végre ren­deztetett a 80 milliós bankadósság ügye, a mennyiben az osztrák kormány lefizetett a banknál 30 millió forintot aranyérmékben ós ezzel szemben a bank ennyit irt le a maga követeléséből, úgy, hogy ez az adósság az új privilégium kezdetén 30 millió forintot tesz. Mindezek következtében megkötöttem azo­kat az egyezményeket, részben az osztrák kor­mánynyal, részben a bankkal, a melyek meg­kötésére a törvény felhatalmazott. Nevezetesen megkötöttem az egyezményt a még kinnlevő függő államadósság törlesztésére, illetőleg az államjegyek hátralevő részének teljes bevoná­sára, az ötkoronások kiveretesére, a tízkoronás bankjeg}''ek kibocsátására, továbbá azon arany­lefizetésekre nézve, a melyek részint az 1894. évi, részint a folyó évi valutatörvény folyo­mányaként a banknál teljesítendők a két kor­mány által; megköttetett továbbá az egyez­mény a 80 milliós adósságra, a bankfiókokra és a bank ingatlanainak mérlegszerű értéke­lésére nézve. Mindezen egyezmények között a legna­gyobb fontossággal az bir, a mely a függő adósság teljes bevonására vonatkozik. Min­denekelőtt konstatáltuk, hogy az egyezmény megkötése napján még kinnlevő fedezetlen államjegy-mennyiség 135,311.900 forintot fesz ki, a mely összegből 112,000.000 forint olyan, a mely a két állam jótállása alatt van for­galomban és ennélfogva a két kormány közös költségére vonandó be 30 és 70°/o-os arány szerint, 13,311.900 forint ellenben olyan, a mely tisztán Ausztriát terheli, és az osztrák kormány, illetve az ausztriai állam költségére vonandó be egy év leforgása alatt. Miután a törvény úgy intézkedett, hogy a közös költ-

Next

/
Oldalképek
Tartalom