Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-601

192 COl. országos ülés 1900, október SÍ-én, szerdán. Hiszen, ha a dolog nem így állana, ha ez a nyilatkozat a mi eddigi törvényeinkkel nem ellenkeznék, akkor azt, mint merőben feleslegest, ki sem állították és Ferencz Ferdinánd trónörököst ezen nyilatkozatnak esküvel való megerősítésére nem kényszerítették volna; akkor ő Felsége ezt, az uralkodó család életébe is mólyen belevágó kényes kérdést, minden törvényszerű szükség kényszere nélkül, nem bocsátotta volna a magyar törvényhozás elé és nem tette volna ki vitának és meghurczoltatásnak. Ezen körülmény, továbbá az. hogy ez a nyilatkozat a bécsi Burgnak titkos tanácsosi szobájában, az uralkodónak, a trónörökösnek, a főherczegeknek, egész csomó udvari főméltóságnak, valóságos belső és titkos tanácsosnak, papoknak, az osztrák és magyar minisztereknek jelenlétében nagy ünnepségek között állíttatott ki, Íratott alá és tétetett le arra az eskü; továbbá az, hogy az egész aktusnak minden külsőségeit, minden formáit úgy rendezték, hogy annak nagy történelmi jelentőségét kiemeljék ; végre legfőképen az, hogy maga. az uralkodó annál az aktusnál, az ő előljáró beszédében erősen hangsúlyozta, hogy a teendő nyilatkozat és eskü nemcsak az uralkodó családra, hanem a monarchiára nézve is nagy hatással és fontossággal bir: mindez világos ellentétben áll azzal, a miniszterelnök úr által az igazságügyi bizottságban is fennen hangoztatott magyarázattal, hogy a trónörökös eskütétele csak egyoldalú nyilatkozat ós egyéb semmi. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ellenkezőleg, ón azt gondolom, hogy ebben a dologban nagy, hatalmas ós olyan érdekek szerepelnek, a melyek a magyar nemzeti életnek ós a magyar nemzeti törekvéseknek szféráján kivűl esnek. Miről van itt szó ? Arról, hogy az a bizonyos családi szabály, az a Hausgesetz, mint ránk nézve is kötelező érvényű, örökéletű törvény beczikkelyeztessék; arról van szó, hogy Ferencz Ferdinánd, ha majdan a trónnak minden felségjoga az ő kezébe kerül, ezt a Hausgesetzet meg ne változtathassa, ós arról van szó, hogy jövendő uralkodása hivatásából szivét, lelkét, gyermekei és feleségi; iránti jobb és nemesebb indulatát már eleve kirekeszszék. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezek azonban nálunk Magyarországon úgy erkölcsileg, mint törvényileg is merőben lehetetlen képtelenségek, mert azt az ó-germán eredetű, csonka erkölcsű úgynevezett morganatikus házasságot a mi törvényeink nem ismerik. Ez az intézmény sehol sincs benn a mi Corpus Jurisunkban. Azt az intézményt még a pragmatika szankcziónak elkeresztelt 1723:1. és II. törvényczikkek sem ismerik. (Igaz! Ugy van! a szélső lat oldalon.) A trónörökös morganatikus házasságának Magyarországra való joghatását nem lehet abból következtetni, hogy hiszen már eddig is történtek a Habsburg-családban morganatikus házasságok ós lemondások a nélkül, hogy azok ellen a magyar nemzet csak egyetlen egyszer is tiltakozott volna. Lehet, t. ház; de ezek ellen tiltakozni a magyar nemzetnek nem is kellett soha, mert a magyar törvényhozás azokról a morganatikus házasságokról, azokról a lemondásokról tudomást nem vévén soha, azok a magyar törvényhozásra, a magyar nemzetre nézve nem léteztek és nem léteznek ma sem. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha majdan, az idők folyamán, ez a nemzet szükségét fogja érezni annak, hogy azokat a, lemondásokat megvizsgálja, akkor határozni is fog azok felett (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és határozni jogosítva lesz akkor is, mert a közjogok el nem évülnek soha. (Tetszés a szélső baloldalon.) Jöhet alkalom, születhetik nemzedék, a mely a törvényes örökösöknek jogát ismeri el ós azoknak a jogát követeli. Jó lesz, t. ház, ezekről a dolgokról is gondoskodni, ezeket is megfontolni azoknak, a kik ezt a mai kényes ügyet csinálják. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Lehet, hogy azok az urak erre is gondoltak akkor, a mikor a trónörököst olyan eskü letételére kényszerítették, a melynél fogva ő, ha király lesz, a feleségót királynőnek nem fogja elismerni, magyar királynővé nem fogja megkoronáztatni ós a melynél fogva gyermekeit a trónöröklésből már most is kizárja. Ámde én azt gondolom, hogy azok az urak rosszul számítanak, mert az a nyilatkozat, az a trónörökösi eskületétel, minthogy az más, harmadik személyeknek legszemélyesebb jogairól való lemondását tartalmazza, a mi alkotmányunk és a magyar közjog szempontjából se nem törvényes, se nem érvényes és annak semminemű hatása nincs ós nem is lehet. (Ugy van! a szélső baloldalon) A trónörökös a saját trónöröklés! jogáról lemondhat ugyan, de azokról a Gsaládi és személyi jogokról, a melyeket a törvény a feleség és gyermekek számára biztosít, le nem mondhat, mert azokról lemondani jogosítva nincs, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) le nem mondhat sem esküvel, sem a nélkül, sem semmifélekópen. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Sőt a királynői méltóságról, az avval járó jogokról és kötelezettségekről még maga a királyné sem mondhat le. Mert úgy áll a dolog, hogy miután az uralkodóház tagjainak családi jogára nézve a mi törvényeink semminemű kivételes, különleges intézkedést nem tartalmaznak, az uralkodó család házasságjogára nézve is azok a törvények iráiwadók, a melyek általában a magyar házasságjogot szabályozzák. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen szabályaink