Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-600

600. országos ülés 1900, (Ugy •an! Ugy van! a szélső baloldalon) Ennek következtében hogyha egyezik, ós elő nem terjeszti, akkor a nemzet ezt másnak, mint mellőzésnek és negligálásnak alig tekintheti, ós ezek azok, a melyek sérelemmel járnak reánk nézve s a melyek a nemzet szuvere­nitását, fényét és tekintélyét sértik. (Ugy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mindezek előrebocsátása mellett pártom nevében vagyok bátor a következő indítványt tenni, és a t. háznak szives figyelmébe aján­lani. (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) »Indítvány. A képviselőház nincsen abban a helyzet­ben, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslatot érdemleges tárgyalás alá vegye, mert a tör­vényjavaslat az uralkodóháznak olyan házi törvényére hivatkozik, mely a nemzetnek soha bemutatva nem volt, a melyet tehát a nem­zet el nem is fogadhatott, ós mely, mint kizáró­lagos családi megállapítás, a nemzetre nézve kötelező erővel nem birhat. Ennélfogva uta­sítja a t. ház a kormányt, hogy a hivatkozott házi törvényt alkotmányos tárgyalás és eset­leges beczikkelyezés végett a ház elé terjessze, és amennyiben ez meg nem történnék, a ház általánosságban sem fogadja el a szőnyegen lévő javaslatot«. (Élénk helyeslés a szélső halol­dalon.) Buzáth Ferencz jegyző: Mezőssy Béla! Mezőssy Béla: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Anélkül, hogy a vita anyagát akár szélesíteni, akár pedig kiélesíteni akarnám, a fenforgó törvényjavaslattal szemben nézetei­met leszek bátor lehető röviden ós tárgyilago­- san előadni. A tárgyalás alatt levő törvény­javaslatot nem fogadhatom el, még pedig két nyomós indokból. (Halljuk! Halljuk!) Nem fogad­hatom el először azért, mert közjogunkra nézve sérelmesnek tartom, de nem fogadhatnám el még abban az esetben sem, hogyha annak a rendelkezései a magyar közjogból eredő állásponttal minden tekintetben összeegyez­tethetők lennének is, és hogyha a kettő között a legkisebb ellentét, avagy hajszálnyi különb­ség sem léteznék; nem fogadhatnám el még ebben az esetben sem, mert a törvényjavas­latban foglaltakat én olyanoknak tekintem, a melyek a jövőben esetleg nemcsak a dinasz­tiának a biztonságára, hanem magának a magyar államnak fejlődésére és zavartalan helyzetére is vószthozó kihatással lehetnek. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Közjogi szempontból, eltekintve azoktól, a miket t. pártelnököm Kossuth Ferencz elő­adott, én ennek a javaslatnak a legsórelme­sebb részét abban látom, hogy ez egy nagy kórdóst: a magyar állam önállóságának, a KJIPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXX. KÖTET. 177 magyar állam szuverenitásának kérdését boly­gatja meg. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Alkotmányunknak, — ós ón azt hiszem, hogy e tekintetben a magyar parlamentben vita nem is lehet, — egyik sarkalatos tétele, hogy ez ország törvényhozási joga önálló, korlátlan. és senki mással a magyar királyon kivűl meg nem osztható, (Úgy va ! a szélső baloldalon.) ós így a magyar törvényhozás ezen önállóságá­nak minden legkisebb korlátját, minden meg­szükítésót senki más e világon el nem rendel­heti, csak pusztán ós kizárólag a magyar törvényhozásnak jogszerűen megnyilatkozott akarata. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Sem egy magánszemély, sem egy fejedelem, sem egy idegen állam a mi jogainkat nem szoríthatja meg, ha csak a mi saját akara­tunkkal és beleegyezésünkkel nem. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nincsen a világnak sem olyan császára, sem olyan Hausgesetz-e, a mely természetesen a magyar alkotmány erejének jogán, — mert hi­szen utóvégre a többség és a hatalom önkénye alapján minden lehetséges, — a mag'yar tör­vényhozás szuverenitása felett állana. Már pedig minő helyzetet teremt ez a benjmjtott törvényjavaslat? Olyant, hogjf a Habsburg császári ház Hausgesetz-e, ha, neki úgy tetszik, a magyar törvényhyzás önállóságát a trónörö­kösödés kérdésének szempontjából bármely pil­lanatban korlátozhatja; ki is játszhatja, vagy esetleg egészen meg is semmisítheti; meg­semmisítheti, mert a Habsburg császári ház Hausgesetz-e a magyar törvényhozásnak nem­csak hogy mellé, vagy alárendelve nincsen, hanem e törvényjavaslat szerint határozottan felette áll, (Ugy van! Úgy van! a >szélső bal­oldalon.) és ez az. mit ón alkotmányjogi szem­pontból valósággal szégyenletes állapotnak tar­tok, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) annyival is inkább, mert az eddig hallgatagon tűrt, vagy esetleg szándékosan észre nem A^ett jog­viszony lealázó voltát még azzal is tetézik,hogy törvényjavaslat formájában e felfogást beczikke­lyezvón, önmagunk is elfogadjuk. (Úgy van ! Úgy van! a szélső baloldalon) Ez a törvényjavaslat, t. ház, ugyanis úgy indokoló, mint rendelkező részében is hivatkozik az I. és II. törvény­czikkre, mint oly törvényre, a melynek ren­delkezései értelmében a magyar trónörökösö­dósből ki vannak zárva mindazon sarjai a legitim uralkodónak, a kik nem egyenrangú házasságból születtek. Hát, t. ház, Kossuth Ferencz kimutatta, hogy ennek így és ilyen formában, expressis verbis az idézett törvóny­czikkben semmi nyoma nincs. Es az nagy különbség, hogy valami egy törvényben vilá­gos, és határozott szavakkal van-e benne, vagy 23 október 30-án, kedden.

Next

/
Oldalképek
Tartalom