Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-600

Jgg 600. országos ülés 1900, szóban forgó nyilatkozat, a magyar közjog sérelme nélkül az ország törvényei közé iktatható ; de a szóban forgó nyilatkozatnak a beczikkelyezóse Magyarország közjogi függetlenségét ós államiságát dokumentálja, nemcsak, de az ország közjogi helyzetét erősíti is; minthogy a nyilatkozat beczikkelyezóse azonfelól a trónöröklés rendjét, és a trónöröklési sorrend közösségét is félremagyarázhatlanúl biztosítja : minthogy végre e ténynyel amorganatikus házasság Magyarországon nincs behozva, sem közjogi, sem magánjogi érvényességgel : az igazságügyi bizottság nevében tisztelettel kérem a t. házat, hogy a napirendre tűzött törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbról.) Kossuth Ferencz: T. ház! (Halljuk! Hall juh!) Megvallom, hogy az igen tisztelt előadó úrnak beszédét nagyon kevéssé hallottam, (Zaj (s felkiáltások a szélső baloldalon: Senkisem hallotta!) tehát nehezen vállalkozhatom arra, hogy neki részletesen válaszoljak. Minthogy azonban azt hiszem, hogy előre lehet látni azt, hogy ő milyen érveket hozott fel a maga szempontja támogatására, valószínűnek tartom, hog}

7 beszédemben az ő érveire is meg fogja találni az előadó úr a kellő választ. (Halljuk! Halljuk!) Egy bevégzett ténynyel állunk szemben. A trónörökös aláirt egy nyilatkozatot, melylyel törvényes hitvestársát és esetleges gyermekeit magával nem egyenrangúnak nyilvánítja, s ebből azt következteti, hogy neje nem lehet királyné, gyermekei pedig nem örökölhetik a trónt. Továbbá szavával kötelezte önmagát, nejét és gyermekeit arra, hogy e nyilatkozatot soha vissza nem vonják, s annak kötelező erejét gyöngíteni, vagy megszüntetni nem fogják; még egy másik része is van a nyilatkozatnak, mely nagy horderővel bír, az, hogy a Habsburg-Lotharingiai házi törvényt s ennek határozatait magára nézve mindenben kötelezőnek jelenti ki. Azt kívánják tőlünk, hogy egy ilyen nyilatkozatot iktassunk törvénybe. (Zaj a szélső baloldalon.) E nyilatkozat vagy nem képez újítást, s akkor szükségtelen volt és szükségtelen a beczikkelyezés is. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Vagy újítást képez, s akkor így inczidentaliter nem lehet megváltoztatni a nemzet és a királyi ház közt fennálló szerződést. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Pártom meggyőződése az, hogy a nyilatkozat újítást képez, s a magyar közjogot, alkotmányt és magánjogot sérti, tehát nem czikkelyezhető be. (Élénk helyeslés a szélső baloU dalon.) október 80-án, kedden. E meggyőződóst én is osztom; és beható vizsgálódás után képződött e meggyőződésem, (Élénk éljenzés a szélső baloldalon.) mert első beiryomásom az volt, hogy csak a hitvestárs jogaira nézve közjogsórtő a nyilatkozat. (Tetszés a szélső baloldalon.) Mielőtt érveimet előadnám, konstatálom, hogy bár a nyilatkozat elárulja azt, hogy az uralkodó egyenes akaratára tétetett, semmi alkotmányossági szempont nem tiltja azt, hogy e felett szigorú bírálatot mondjunk. (Úi/y van! a ssé'söbalodalon.) Mert az uralkodó akaratát nem mint az állam legfőbb orgánuma érvényesítette, hanem mint családfő; (Úgy van! a szélső baloldalon.) ós nem alkotmányos jogaiból kifolyólag, hanem a családi törvényekből kifolyólag. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A kettő közt nagy a különbség; mert a magyar közjog eddig soha nem" ismerte el az uralkodóház családi törvényét. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Vannak, akik azt állítják, hogy 1723-ban inczidentaliter elismerte a magyar országgyűlés a Károly király által kiadott családi törvényt, midőn az 1723 :

1. törvényczik 3. és az ugyanez év II. törvónyczikk 7. pontjában hivatkozott az örökös tartományokban III. Károly által megállapított örökösödési rendre. A kik ezt állítják, kótségenkivűl tévednek; mert az említett hivatkozás expressis verbis az örökös tartományokban megállapított első szülöttségi rendre vonatkozott ós semmi másra. (ügy van! a szélső baloldalon.) Példákkal lehet kimutatni, hogy a magyar közjog rendelkezéseiben nem vette figyelembe a Habsburg családi törvényt. Egy példát fel is hozok. (Halljuk! Holljuk!) A házi törvény szerint a kiskorú fejedelem gyámsága legközelebbi atyai rokonát • illette; míg ellenben a magyar közjog szerint, illetőleg az 1681: I., az 1715: V, az 1741: XI. és az 1790. törvényczikkek szerint, Magyarországon a kiskorú fejedelem gyámja a nádor volt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Minthogy a házi törvénynek jól ismert rendelkezéseit sem fogadta el a magyar törvény, — mint a felhozott példa is bizonyítja — még kevósbbé fogadott és fogadhatott el teljesen ismeretlen és minden nap megváltozható törvényeket. (Úgy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) A magyar közjog csak olyan törvényeket ismer, a melyeket az országgyűlés hozott a az uralkodó szentesített, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) olyanokat pedig nem ismer, a melyeket egyoldalúlag, az uralkodóház saját kebelében hoz. (Úgy van! a szélső baloldalon.)