Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-598

158 598< országos ülés ríKX). i B.Fejérváry Gézahon védelmiminiszter: Azt nem mondtam! Csak azt mondottam, hogy ezt az esetet az ellenzék sem veszi talán nagyon komolyan. Tóth János: Épen ilyen joggal mondhatnám a t. miniszter úrnak, hogy a t. miniszter úr nem veszi komolyan a hivatását, a mi épen helytelen dolog volna tőlem, mint megfordítva a t. miniszter úrtól, ha egy pártot, ha mindjárt egyetlenegy kérdésben is, ilyen váddal illet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én a t. miniszter úrral szemben megkövetelhetem, mint törvényhozó azt, hogyha felállók a, törvényhozásnak termében, ne mondja nekem, hogy én nem komolyan fogtam fel azon hivatást, a melyre vállalkoztam. Én. t' ház, a függetlenségi 48-as párt nevében szólaltam fel és visszautasítom a t. miniszter úrnak azt az állítását, hogy nem komolyan fogtam fel hivatásomat. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : T. ház! Ne legyen félreértés köztünk. Azt én sohasem mondtam, hogy az ellenzék nem veszi komolyan hivatását, de a kérdés természeténél fogva, igenis azt hiszem, hogy talán ezt a kérdést nem veszi olyan komolyan, hogy abból halálos bűnt rójjon a kormányra. Ez volt az értelme annak, a mit mondtam. Ha. komolyan veszik a t. képviselő urak, helyesen ós jól teszik; ón pedig a magam részéről azt mondom, hogyha ezen kérdés felett sokat vitatkoznánk, akkor erre csak azt lehetne mondani, hogy diffioile est satyram non scribere (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. A kérdés az, tudomásul veszi-e a ház a honvédelmi miniszter úr jelentését: igen, vagy nem. (Igen! Nem!) A kik tudomásul venni kívánják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik) A ház a jelentést tudomásul veszi ós hasonló czólból a főrendiházzal közli. Mielőtt áttérnénk Molnár János képviselő urnak az ülés elején általam a ház tudomására hozott interpelláeziójára, a háznak a legközelebbi ülést illetőleg óhajtanék előterjesztést tenni. Javaslatom oda irányúi, hogy a ház legközelebbi ülését holnap délelőtt 10 órakor tartsa, annak azonban egyéb tárgya nem lenne, mint bizottsági jelentések átvétele és a későbbi napirend iránt való megállapodás. Hozzájárul ehhez a ház? (Igen!) Ha igen, ezt a ház határozataként kijelentem. Most pedig következik Molnár János képviselő úr interpellácziója. Molnár János: T. képviselőház! (Zaj és mozgás.) Elnök (csenget); Csendet kérek. Szíveskedjenek helyökre menni, képviselő urak! tófoer 25-én, csütörtökön. Molnár János: Midőn az igen tisztelt miniszterelnök úr kormányra lépett, általános örömmel és lelkesedéssel fogadta őt a t. képviselőház. Én magam is valóban szivem mélyéből üdvözöltem az ő becses személyét. És vájjon miért? Talán azért, mert azt gondoltuk, hogy kedvezni fog a néppártnak? Koránt sem. Mi ezt sem nem kértük, sem nem reméltük tőle. Hanem üdvözöltük őt azért, mert azt vártuk, hogy a törvénj", jog ós igazság uralmát, a melyet hangoztatott, meg is valósítja. Ezen illúziónk azonban, fájdalom, kezd már nagyon oszladozni és foszladozni, mert azt látjuk, sőt magunkon tapasztaljuk, hogy a törvény, jog ós igazság uralma még mindig csak pium desiderium, ós hogy az alatta talán valóra sohasem is válik. Hogy a törvény, jog ós igazság mint révedezik és ingadozik országszerte más tekintetekben is, arról majd a költségvetési vitánál fogok szólni, most csak egy-két lapot szakítok ki a visszaélések ós törvénytelenségek vaskos kötetéből, tudniillik csak a szabadszólásnak és a gyülekezés szabadságának terén felmerülő jelenségek közül hozok ide egy-két esetet, mert azokban az általános képviselőválasztásoknak igért, remélt, úgynevezett tisztasága már-már előre veti árnyékát. Mindennapos dolog, hogy, ha valaki a csendes tóba követ dob, ez kis gyűrűt, karikát idéz elő a felszínen; de az a gyűrű nem oszlik el nyomtalanul, hanem végiggyűrűzik, végigkarikázik a viznek egész tükrén, és pedig annál szélesebb kerülettel, mennél inkább közeledik a perifériához. így vagyunk a hatalommal is. A hatalmasok ajkáról, a hatalom kezelését illetőleg, elesett vagy ellesett, vagy nem egyszer szándékosan elröpített szó egy-egy kő az alantasok keblének tavára, a mely aztán ott egy kört, egy karikát alkot, a mely mindig jobban és jobban terjed, annál szélesebbé válik, úgy, hogy mire a perifériákhoz jut, a hatalom nem egyszer hatalmaskodássá, az uralom önkénynyé fejlődik. Így van ez a tkeoriában; lássuk már most, hogy miképen van a praxisban. A Pester Lloyd tanúsága szerint nem régen a t. belügyminiszter úr egy konkrét eset alkalmából kimondotta, hogy a képviselőválasztások feletti bíráskodásról szóló törvény 167. §-a csak annyit czéloz, hogy a köztisztviselők a hivatali hatalommal való esetleges visszaélés elkerülése végett távol tartsák magukat a képviselőválasztások és a pártpolitikai élet küzdelmeitől, nevezetesen ezeknek vezetésétől; azonban ez az intézkedés nem tiltja meg, hogy eg}? köztisztviselő ne lehessen tagja