Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-598

598, országos ülés 1900, október 2ő-éu, csütörtökön. |4] szetök, hogy már megalkotásukkor is magukban hordják az új elógületlenségek csiráját. Az új elógületlenségek csirája tehát benne volt a kiegyezésben még mielőtt törvónynyó emelkedett volna. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Szent Isten, mennyi áldozatot hoztunk, hogy ezt a kiegyezést életbeléptessük, és mennyi és mennyi áldozatot hoztunk, hogy ezt fentartsuk. Feláldoztuk önállóságunkat, közjogunk minden csonkításába beleegyeztünk, legszentebb aspiráczióinktól meg váltunk, magunkra vállaltunk oly terheket, a melyekre sem isteni, sem emberi törvény szerint kötelezve nem valánk, elfeledtük a múltak összes szenvedéseit, és mindezt miért, mert azt hittük, hogy állami önállóságunk fejlesztésére meg van adva az út, anyagi gyarapodásuk elől el vannak hárítva az akadályok és kölcsönös érdekeink megvédése mellett jó barátságban lehetünk az osztrák népekkel; az uralkodó pedig azt hitte, hogy megszerezte a nagyhatalmi állást. A mit a merev czentralizáczió nem adott meg, azt megadja majd a dualisztikus rendszer: a nagyhatalmi állást. Csalódtunk. Rettenetesen csalódott a nemzet is, a király is. Alkotmányunkat sem fejleszteni, sem biztosítani képesek nem valánk, sőt még azok a jogok is, a melyeket a kiegyezés megadott, papíron maradtak. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Az életbe átvinni azokat nem voltunk képesek. Közjogunk ellenálló képessége tökéletesen megszűnt; politikai eletünk erkölcse teljesen megromlott. Anyagi bajainkról, közgazdasági viszonyainkról beszólni is felesleges. A mindennapi tapasztalat ezer ós ezer ajakkal kiáltja felénk, hogy mindjobban közeledik az elógületlenség, mindjobban közeledik, a nyomor és a nemzet elszegényedése. És mit értünk el az osztrák népeknél a: kiegyezés által ? Kölcsönös védelem helyett lett kölcsönös gyűlölet. Nincs Ausztriában egy nemzet sem, a mely barátunk volna. Az erők tömörülése helyett lett gyengeség, és ezer szerencse, hogy 33 óv óta a nagyhatalmi állást valamely európai bonyodalom próbára nem tette, mert kiderült volna a szörnyű valóság, hogy oly politika rendszer mellett, a mely mindenfelé csak elégedetlenséget ós gyűlöletet terjeszt, de megelégedettséget senkinek sem ad, a népek nem lelkesednek, ós a hol a népek nem lelkesednek, ott nincs nagyhatalmi állás. Ha tehát sem a magyar nemzet, sem az osztrák nép, sem az uralkodó nem találja meg a kiegyezésben azt, a mit keresett, mi következik ebből ? Az, hogy meg kell változtatni ezt a kiegyezést. Hisz a törvények megváltoztatása, ha azt a viszonyok kívánják, szükséges, de természetes dolog is. Az állami élet fejlődése a törvények folytonos változtatásában van. 1723-ban megváltoztattuk gyökeresen a királyválasztásra vonatkozó törvényeket, mert a nemzet azt gondolta, hogy a szabad királyválasztás kevésbbé van érdekében, mint a trónöröklés. 1848-ban megváltoztattuk gyökeresen az előbbi törvényeinket, mert a nemzet szabadelvű fejlődése volt kívánatos. 1867-ben gyökeresen megváltoztattuk az 1848-iki törvényeket, mert az osztrák népek alkotmányt nyertek és a kiegyezés megalkotói ezt összhangzásba akarták hozni a mi alkotmányos életünkkel ós mert a nagyhatalmi állást az 1867-iki kiegyezésben így vólték megerősíteni. A tapasztalás azonban bebizonyította, hogy mindez nem sikerült, a kiegyezkedéshez csatolt várakozások nem teljesültek. Mi következik tehát ebből? Az, hogy tessék az 1867-iki törvényeket megváltoztatni, új politikai rendszert behozni és új közjogra helyezni a népek életét. Az új rendszer pedig nem lehetne más, mint Magyarország teljes állami önállóságának ós függetlenségének helyreállítása, ? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) Ausztriában pedig mindazon nemzeteknek, a melyek történeti, múlttal bimak és melyeknek állami egyéniségük van, meg kell adni a teljes önkormányzatot. Ennek be kell következni. Ha mi ennek a két birodalomnak összeomlását és szétzüllósót megakarjuk akadályozni, — ennek be kell következni. Meg kell adni a nemzeteknek az őket megillető szabadságot, minden nemzet boldoguljon saját törvénye, alkotmánya és szokásai szerint. E nélkül a népeket kielégíteni nem lehet. A népek kielégítése nélkül pedig nincs nagyhatalmi állás. Ennek tehát be kell következni. A cseheket újra elaltatni nem lehet. Hiba, hogy a csehek oly későn ébredtek fel, de felébredtek. Visszaemlékeznek és gondolkoznak nagy nemzeti múltjukról és dicsőségükről és amely nemzetnek pedig nagy történelmi múltja van ós egy szer el kezd gondolkozni és visszaemlékezni, azt többé elaltatni nem lehet. A magyar nemzet jiedig nem fog elállni függetlenségi törekvéseitől soha, semmi körülmények között. Ezer év, ezer év szenvedése ós emléke, az ősök példája, az önfentartási ösztön, a múltak hagyománya,, a magyar nemzet természete, szokása, véralkata, mind mind azt mondja, hogy a magyar nemzet függetlenségi törekvéseiről le nem mond soha. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) Jöhetnek idők, lehet, hogy ez a mai kor is olyan, midőn nagy nemzeti kérdések igazságainak megértésére a kedélyek nincsenek megérve. Jöhetnek idők, lehet ez a mai is olyan, midőn nagy nemzeti kérdésekkel foglalkozni és azokat megoldani a lelkekben