Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-598

136 59S. országos ülés 1900. október 25-én, csütörtökön. ülése január 22-én azt mutatja, hogy a dolog teljesen úgy történt, a mint én mondottam. Az első szónok akkor Polónyi Géza képviselő úr volt, s ő határozati javaslatot is adott be. (Helyeslés. Úgy van!) Van-e valaki szólásra feljegj^ezve ? Lukáts Gyula jegyző: Komjáthy Béla! Komjáthy Béla: T. képviselőház! Elsősorban is kötelességet teljesítek, midőn kijelentem és elismerem, hogy ón tévedtem. A tévedésnek oka az, hogy a pénzügyi bizottságnak a quóta arányának meghatározására vonatkozó egyik jelentése volt itt előttem és elnéztem annak a dátumát. Vészi József: A tavalyi kalendáriumot nézte! Komjáthy Béla: Ez magyarázza meg azt, hogy tévedtem és ezt egész ünnepélyesen be is ismerem és ha a tavalyi kalendárium szerint néztem is, ez csak azt mutatja, hogy érdeklődöm a kérdés iránt. Áttérek tehát, t. képviselőház, ezen jelentéssel szemben azon megjegyzésekre, a melyeknek megtételét a magam részéről, de pártom megbízásából is, kötelességemnek tartom. (Halljuk! Halljuk!) Már ez évi január 18. és 22-én, én és még többen kifejtettük és bebizonyítottuk azt, hogy a velünk akkor közölt királyi döntést, a mely a közös ügyekhez való hozzájárulás arányát az 1900. év második felére megállapította, mi törvénybe ütközőnek ós törvénytelennek tartjuk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Akkor, a mikor ezeket itt fejtegettük, s véleményem és hitem szerint be is bizonyítottuk, az igen tisztelt miniszterelnök úr szintén elmondta a maga nézeteit és pedig a csalhatatlanságot mutató azon a hangon, a melyhez rendesen joga van azoknak, a kik azt tudják, mert nagy szerepet is játszik az ily kérdésben az, hogy a ki így gondolkozhatik: mondhatok én akármit, ellentótben lehet az a nemzet jogaival, törvényeivel, igazságával: az a hatalom, mely felettünk áll, az a hatalom, mely engem szintén részesített a hatalomban, az én ily irányú felszólalásomat és nézetemet csak elismeréssel, csak kegygyei fogja viszonozni. De használhatta ezt a hangot a miniszterelnök úr, mert olyan biztos abban, hogy azok, a kik a kormány ellenőrzésére volnának hivatva, a kiket azért küldött ide a nemzet, hogy a kormánynak eljárását és működésót ellenőrizzók, minden körülmények között azt fogják elismerni jognak, a mit a miniszterelnök hirdet, azt tekintik igazságnak, a mit a miniszterelnök úr annak tart és azon törvények előtt hajolnak meg, a melyeknek magyarázatát az igen tisztelt miniszterelnök úr magára vállalja. Mert annyi bizonyos, hogy ha nem is ebben az esetben, a midőn az a szokásos túlhajtott lojalitás, a mely Magyarországot annjdra jellemzi, talán még a miniszterelnök úrral szemben is arra az elhatározásra hangolná a többséget, hogy úgy gondolkozzék és úgy szavazzon, a mint azt ott fönn óhajtják, de minden más esetben meg vagyok győződve arról, hogy a t, túloldal, ha ma eszébe jut a t. miniszterelnök úrnak jognak mondani azt, a mit tegnap jogtalannak, törvényesnek azt, a mit tegnap törvénytelennek, vagy igazságosnak azt, a mit tegnap igazságtalannak tartott: Önök, t. uraim, ott a túloldalon, — ne vegyék rossz néven — ahhoz szavazatukkal egyszerűen hozzájárulnának. (Mozgás a baloldalon.) Komjáthy Béla (Ivánka Oszkárhoz): Kérem, tessék hangosan beszélni, nem félek tőle, várom is! (Zaj.) Ivánka Oszkár: Vakmerő állítás! Komjáthy Béla: Ivánka Oszkár igen tisztelt képviselő úr azt mondja, hogy ezen állításom vakmerő. Én hiszem, hogy ő azt nem ismeri el, de, engedje meg nekem, hogy meggyőződésem szerint beszéljek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! A miniszterelnök úr, a midőn az akkor általam és társaim által felhozott érvekkel szemben az ő nézeteit ez év január 22-én elmondotta, bár tudta, hogy mi lesz a többség nézete, mégis szükségesnek látta, nem érdemi szempontból, mert azzal tisztában volt, de szépsógi szempontból, az ő akkor megerősített táborkarának egyik jeles jogászkapaczitását is mozgósítani, hogy itt az ő nézeteinek védelmére siessen, hogy jogászi szempontból is bebizonyítsa azt, hogy az általam és mások által akkor elfoglalt álláspont tarthatatlan. Jól választotta meg, az bizonyos, az igen tisztelt miniszterelnök úr akkori védőjét, mert az illető az óta is tanúbizonyságát adta annak a legutolsó igazságügyi bizottsági tárgyalások alkalmával, hogy a közjogi téren vannak sokan, a kik nagj^on kömryen tudják a törvényeket akképen értelmezni, a mint az a felsőbb intenczióknak megfelel. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Ez év január20 mikor ezt a kérdést tárgyaltuk, igazán megdöbbentő theória dobatott ide. Az volt az értelme, hogy az 1867 : XII. törvónyczikknek a királyi döntésre vonatkozó részének intencziója, rácziója ós czélja az, hogy a quótakórdósnek megállapítása minden körülmények között, és mindenesetre biztosítva legyen, úgy, hogy ezen költségek fedezése tekintetében soha fennakadás ne történhessék. Mikor ezt a theóriát a királyi döntés ügyében hallottuk, meggyőződtünk