Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.
Ülésnapok - 1896-595
112 595. országos ülés 1900. október 15-én, hétfőn. megrendelések szabályozásáról szóló intézkedés. Mindenek felett pedig szükséges, hogy a közönség szemét felnyissuk. Meg vagyok róla győződve, és ezt nem frázisból, hanem adatok alapján mondom, hogy ha mi a száz és száz milliónak csak egy részét fordítanék arra, hogy amennyiben minőség ós ár tekintetében a hazai ipar ós kereskedelem — mindkettő, nem választom el — megfelelő árban és minőségben kiszolgálni képes a nagy közönséget, abban az esetben megerősítnők azokat. Ebben nincs semmi ellenszenv, nincs bojkott, nincsen erőszak, még védegyleti dolog sincs. Egyszerűen azért, mert az ilyen dolgokat a, közönségre ráerőszakolni nem lehet és nem is szabad; az ilyen dolgokban a közönség hazafiassága, izlóse és meggyőződése kell, hogy megtalálja e tekintetben a helyes utat, ós én meg vagyok róla győződve, hogy meg is fogja találni. Ennek következtében kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot úgy, mint azt a bizottság ajánlotta, elfogadni. De kijelentem, hogy ez részlet, a melynek sok munka, sok intézkedés, sok becsületes törekvés kell, hogy kiegészítését képezze; akkor fogunk czélt érni, különben nem. Ajánlom a törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés.) Elnök: T. ház! A vita be lóvén zárva, felteszem a kérdést a szavazásra. Elfogadja-e a ház az 1884: XVII. törvényczikk 50. §-ának a megrendelések gyűjtésére vonatkozó rendelkezései módosításáról szóló törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául: igen, vagy nem? (Igen!) Kérem a t. háznak azon tagjait, a kik a törvényjavaslatot elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház a- törvényjavaslatott általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás, még pedig először is a czím. Molnár Antal jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét). Kálmán Károly! Kálmán Károly: T. ház! E törvényjavaslat czíménól, vonatkozólag a t. kereskedelemügyi miniszter úrnak ama megjegyzésére, hogy mily sokan óhajtják e törvényjavaslatnak elfogadását, legyen szabad csak röviden megjegyeznem, hogy az én választókerületemből is többen fordultak hozzám a végből, hogy e törvényjavaslatot támogassam. És én ezt annál készségesebben teszem, minél szembetűnőbb az, hogy a t. kereskedelemügyi miniszter úr e törvényjavaslat által a honi kereskedőknek, a pusztuló iparosoknak, a kisembereknek és egyben a sokszor zaklatott közönségnek rég elhagyatott érdekét A r eszi oltalmába. Ez érdeke a népnek, a honnak is az érdeke, melyet minden igaz magyar ember óhajthat, mint ez az előbbi szavazásnál kitűnt, hisz az egész ház, minden pártkülönbség nélkül elfogadta azt. Thaly Kálmán: De Mezei Mór nem fogadta el! Kálmán Károly: Ám hát egymagában maradt. A részletekben kereshetni ugyan kibúvót, de a javaslat egészében, még a czímében is, mely ugyan nem a legszebb magyarsággal hangzik, de magyar jót czóloz, a miért is az üdvös és a mint a kereskedelmi miniszter úrnak imént elhangzott remek beszédében hallottuk, egy jobb irányzatnak a kezdete. Én tehát ezt az első lépést igen szívesen üdvözlöm és a törvényjavaslatot még a czímében is elfogadom. Elnök: A. czím nem támadtatván meg, az elfogadtatott. Molnár Antal jegyző (olvassa az l. §-t). Lukáts Gyula jegyző: Barabás Béla! Barabás Béla: A t. előadó és a t. kereskedelemügyi miniszter úrnak beszédeire nem reflektálhatok külön, mert hiszen az általam előterjesztendő módosításoknak indokolásában lesz alkalmam ezekről megemlékezni ós egynémely álláspontjukat meggyöngíteni (Halljuk! Halljuk.' a szélső baloldalon. Zaj.) Első alapos kifogásom volt e törvényjavaslat ellen és.ezt itt, az első szakasznál kell érvényesítenem, hogy a t. miniszter úr az ő törvényjavaslatában nem mért hasonló mértékkel, mint a hogy mértek a külföldi államok, külföld alatt Ausztriát is értvén ebben a kérdésben. Mikor a t. miniszter úr itt igen szép szavakkal adta elő azt (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon) és indokolta a többi államok törvényhozási ténykedésével, hogy e veszedelem ellen miképen védekeztek, akor közbekiáltottam azt, hogy hasonló mértékkel kellene itt is ezekkel a veszedelem ékkel szemben védekezni. És a miniszter úr erre azt mondta, hogy igenis, hasonló fegyverekkel és hasonló védekezéssel lép fel. Ez azonban nem felel meg a ténynek, a miniszter úr állítása nem felel meg annak a jelentésnek, a melyet ő maga terjesztett a képviselőház elé. Hiszen a jelentés egészen kétségtelenül, tisztán, fólremagyarázhatlanúl mondja ós a miniszter úr maga is hangoztatta a. házban, hogy Ausztriában sem külföldi ügynöknek, nem kereskedelmi utazónak nem szabad felkeresnie a fogyasztót. (Igaz! a szélső haloldalon.) Miféle hasonló mérték tehát az, hogy itt egy sokkal gyengébb intézkedés, sokkal kevesebbet ad elénk, holott helyeselném és elfogadnám, lm plagizálná azt a törvényjavaslatot és azt az álláspontot, ós itt szintén azt mondaná hasonló erólylyel és hazafias köte-
