Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.
Ülésnapok - 1896-594
92 &**• országos Illés 1900. október 13-áii, sssombaton. büntetést szab ki a javaslat, már a sérelem orvosolva lesz, hisz egy jogállamban, vagy a ki jogérzékkel bir, nem fogja, senki elhinni azt, a minek tegnap a legnagyobb sajnálatomra, a t. miniszter úr kifejezést adott és épen azért nem hiszem én, hogy valaki orvoslást lát a 4. §.-ban azért, mert abban elzárási büntetés alkalmaztatott. Nem hiszem, hogy lehetséges lesz az, a mit tegnap a t. igazságügy miniszter úr mondott, hogy azért van elzárási büntetés alkalmazva., mert azt azután mindjárt lehet alkalmazni. Elsősorban a kihágás felett három fórum fog dönteni és kihágási ügyben, hacsak statáriális intézkedés nem fog óletbeléptettetni, nem is szabad mindjárt letartóztatni valakit; annál kevésbbé hiszem, hogy a t. igazságügyminiszter úr oly praxisnak legyen a szószóló] el ; cl mely abból indul ki, hogy minden egyes feljelentettet rendőri szuronynyal fognak börtönbe dobni, ha a panaszos azt szükségesnek látja. Most nem akarok minden részletre kitérni. Kétségtelen, hogy a. mit az igazságügyminiszter úr a magánjogi részre mondott, az bele fog foglaltatni a büntető részbe is. Ezekben elmondván a törvényjavaslat elfogadására indokaimat, a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Elnök: Szólásra senki sincsen felírva. Kérdem a t. házat: kiván-e még valaki általánosságban szólani? (Nem!) A mennyiben nem: a vitát bezárom. Öt perezre pedig az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Tekintettel arra, hogy négy interpelláczió van bejelentve, az idő előrehaladottságánál fogva javaslom, hogy a törvényjavaslat tárgyalását megszakítsuk és annak folytatását a hétfőn délelőtt 10 órakor kezdődő ülésre tegyük át. Elfogadja a ház? (Igen!) Akkor a hétfői ülés napirendje a következő lesz: a törvényjavaslat ma megszakított általános tárgyalásának folytatása és a kitűzött mentelmi bizottsági jelentések. Elfogadja a ház? (Helyeslés.) Ennek alapján határozatilag kimondom, hogy a hétfőn tartandó ülésnek ez a napirendje. Következnek az interpellácziók, Győrffy Gyula! Győrffy Gyula! T. képviselőház! Épen a szőnyegen levő törvényjavaslat foglalkozik egy oly kérdéssel, a mely lényegében érinti a magyar állam ós magyar nemzet fenmaradásának egyik biztosítókát, tudniillik, hogy a magyar gazda- és fogyasztóközönség védelemre leljen, mert hiszen az állami fenmaradás legbiztosabb támasztéka a nép vagyonosodása és az, hogy megoltalmaztassák minden oly támadás ellen, meby őt ettől jogtalanul megfosztaná. Ha ez a kérdés Magyarországon érdekli a törvényhozást, akkor azt hiszem, egész természetes, (Halljuk! Halljuk!) ha egy oly népfajra irányítom a törvényhozás figyelmét, a melynek sorsa az állami életben legalább is oly fontos, mint az az érdek, a melyet most külön törvénynyel óhajtunk szabályozni. Ezer éve, hogy a magyar állam biztonsága ós a nemzet érdekei felett ott a keleti határokon (Halljuk! Halljuk!) egy hív őr áll: a székely nép. (Igaz! Úgy van!) Neki köszönhető, hogy az ország ezen határain ezer Cv alatt a nemzeti védelemnek egy parányát sem vette igénybe soha; (Igás! Úgy van!) pedig, ha méltóztatnak történelmükön ós geográfiai helyzetükön végig tekinteni ós a magyar állam biztonsángának követelményeire tekintetet vetni, akkor nagy szó az, hogy ez a legveszélyeztetettebb határa a nemzetnek nem került soha egy krajezárba sem. (Úgy van!) Azonkívül ezen faj a mellett, hogy ott a határokat őrizte, valahányszor ellenség támadott, tömegesen szállott a harezba és hősi bátorsággal ontotta vérét a haza védelmében mindig ós mindenütt. Ha meggondoljuk, hogy ott, a nemzetiségi tenger kellő közepén, mint a, Lido Velenczót a támadható hullámok és veszélyek ellen, úgy védelmezi ma is a székely a magyar államot; ha mindezeket meggondolja a magyar törvényhozás, azt kérdezem, lehet-e vitatkozni, vagy aggályoskodni azon kórdós felett, hogy vájjon e fajnak fenmaradása, anyagi és szellemi gyarapodása mily fontos érdeke a magyar államnak ós a magyar nemzetnek? és ha ez a faj ott elpusztul, vájjon a magyar államnak állanak ós állhatnak-e hadseregek rendelkezésére, vagy oly erőfeszítés, a mely ennek a fajnak pusztulását ott pótolná? Mindezek daczára kénytelen vagyok konstatálni, hogy a magyar állam ennek a fajnak megélhetésével nem törődött soha. Nem kutatta, hogy rideg hegyei közt, szűk völgyeiben ez a faj miből és hogyan élhet meg. Pedig a lapok napról-napra mindig hozzák a hírt, ós az ország közvéleménye állandóan foglalkozik azzal, hogy ez^ a székely kivándorol, ősi földjét elhagyja. És a magyar állam sohasem gondolt arra, hogy e faj megélhetésének biztosítókairól gondoskodjék, ellenben — ismét szomorúan kell konstatálnom — ennek a fajnak, a mely józanság és takarékosság tekintetében versenyez a világ minden fajával, (Igaz! Úgy van! balfelől.) tönkrejutása
