Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-575

78 576. országos filé* 1600. május ll-én, pénteken. hektoliterből a következő négy felosztási időszakban 10—10.000 hektoliter vehető igénybe.« Ezen »a következő négy felosztási időszakban 10—10.000 hektoliter vehető igénybe« szavak képezik az egész törvényjavaslatnak a szukuszät, képezik azt a fordulópontot, a mely körül az egész mozog. A 6. §. ugyanis következőleg szól (olvassa): »Ujonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék számára az 1. §. szerint föntartott 53.941 hektoliterből az első felosztási időszakban igénybevehető 13.941 hektoliter levonásával fenmaradó 40.000 hektoliter mindaddig, míg a még újonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék részeltetésére ama szakasz rendelkezésének megfelelő módon igénybe nem vételik, ideiglenesen az ipari szeszfőzdék között elosztandó.« Tehát, »ha azon szakasz rendelkezésének megfelelő módon igénybe nem vétetnék;« vagyis nem a mezőgazdasági szeszfőzdék igénybevétele volt ezen törvényjavaslat hozatalánál a döntő, hanem a mennyiben kegyesek lesznek a nagyipari szeszfőzdék erről a kedvezményről, a mely ezen pár szóban foglaltatik, a következő négy felosztási időszakban lemondani, vagy le nem mondani. Mondottam, hogy ezen törvények mindig úgy vannak szerkesztve, mindig úgy hozatnak, hogy a mezőgazdasági érdekeknek ártalmára legyenek. T. képviselőház! Én, aki nagyon behatóan foglalkoztam ezzel, csodálkoztam, mikor ez a törvényjavaslat készen volt, és mikor ezek a nagy bajok előtérbe léptek, hogy az illető szakkörök figyelmét miként kerülhette el ezen pár szó, a mely ilyen nagy hátrányt okozott, olyannyira, hogy rövid egynehány hónap múlva a törvényt e miatt meg kellett változtatni, de akkor azután ezt a pontot, ezt a pár szót jőgczímnek tartották, a melynek alapján az ipari szeszfőzdék szertelen, valóban vakmerő követeléseket mertek tenni, másrészt pedig a t. pénzügyi kormány kényszerítve látta magát, ha nem is azon mérvben, a mint e követelések támasztattak, de azok nagy részének mégis eleget tenni. Utána jártam a dolognak, és a következőket hallottam. Egy szakértekezlet hivatott össze. E szakértekezletre mi gazdák a meghívót a törvényjavaslattal együtt csütörtökön este kaptuk meg, s az értekezlet szombaton reggel volt tartandó. Vagyis rendelkezésünkre állott 24 óra a törvény áttanulmányozására. Megjelentünk a pénzügyminisztériumban, s ott találtuk mindazon urakat, a kik a nagyipar nevében beadták ezt a memorandumot, a hazai ipar támogatóit, Berger Dániel és Laub, Blau stb. urakat, az élükön Leipziger Vilmos úrral. És a mikor mi ott a szakértekezleten megjelentünk, egyet vettünk észre: hogy azok az urak a legkisebb minucziózitásig ismerték a törvény minden esinjátbinját, mi pedig, a kik 24 óra előtt kaptuk kézhez ezt a törvényjavaslatot, nem voltunk tájékozva és így ez figyelmünket kikerülte. (Mozgás jobhfelől.) T. miniszter úr! Ezen adatokért, a melyeket itt elmondok, kezeskedem, mert én utána jártam, és nekem is feltűnt, hogy hogyan csúszhat be egy ilyen hiba. Le kell vonni a konzequencziákat, ha egyszer a törvényben szentesítve van ez az úgynevezett jogezím. Át kell térnem most a törvényre magára és azon állásfoglalásra, hogy az a nagy ipar, a mely szóval mindig kész nemzetinek lenni és mindig kész áldozatokat hozni a közjó érdekében, miként vélekedett ezen, még alig egy éve fennálló jogezímmel szemben. T. képviselőház! Az 1888 : XXV. törvényczikk, a mely a kontingens felosztásáról szól, azt mondja, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdék javára apasztassék az ipari szeszfőzdék kontingense. Ez egy igen helyes elv, mert akármit mondanak, a szeszfőzés oly iparág, a mely par exeellence a mezőgazdaságot illeti meg. Igen sok mezőgazdaság volt, a mely egy időben szívesen abban hagyta volna az égetést, ha a mezőgazdaságot fentarthatta volna; de ez lehetetlen volt, úgy, hogy épen a mezőgazdasági üzemnek a folytatása következtében birtokaik passzív mérleget mutattak fel hosszú időn át, míg az ipari szeszfőzdék virágoztak, üzleteket csináltak, és hogy minő üzleteket csináltak, lesz szerencsém később bemutatni Ezen irányzattal szakít a törvény. A törvény az apasztást nem viszi le azon színvonalig, a mely a mezőgazdasági szeszfőzdéket ellátná a kellő kontingenssel, hanem megvonja annak a lehetőségét is, hogy azon szeszkontingens, a mely a mezőgazdaságot illeti,, tovább is annak jusson, azon az alapon, hogy megengedi az ipari szeszfőzdék kontingensének az egyesítését, a mely egyesítés által megszűnik egy forrás, a melyből a mezőgazdasági gyárak kontingenst nyerlek; mert eddig az 1888. évi törvényezikk értelmében, ha egy ipari szeszfőzde megszűnt, ennek a kontingense átszállott a mezőgazdasági szeszfőzdékre. Azt állítják az ipari szeszfőzdék, hogy szertelen nagy követelésekkel léptek fel a mezőgazdasági szeszfőzdék. Én kiszámítottam, a t. miniszter úr által előterjesztett törvényjavaslat alapján, hogy mennyi jut a t. pénzügyminiszter úr által kontemplált felosztásnál a mezőgazdasági szeszfőzdéknek, és ekkor kisölt, hogy idővel 514.000 hektoliter; az országos magyar gazdasági egyesület által előterjesztett kívánalmak pedig 521.861 hektoliterben kívánják a kontingenst megállapíttatni, úgy, hogy ez a szertelen követelés 7861 hektoliterből állana. Én azt hiszem,