Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.
Ülésnapok - 1896-574
72 574. országos ölés 1900. május 10-éu, esiitSrtSkön. Kifogást tesz a képviselő úr az elleu, hogy én a törvényjavaslat indokolásában polemizálok a mezőgazdasági szeszfőzdék azon kívánságával, a mely ebő és fő alapelv gyanánt azt állítja oda, hogy a szeszgyártásnak mezőgazdasági iparágnak kell lenni. Azonban a t. képviselő úr a legűíigyobb mértékben polemizál a szeszgyárakkal és megtagadja tőlük még azt is, a mi őket jogosan megilleti. (Ügy van! jobbfelöl.) A dologban csak egyetlenegy döntő tévedés van. Nem azt diffikultáltam én a törvényjavaslat indokolásában, hogy a mezőgazdák a szeszgyártást mezőgazdasági iparággá akarják tenni, hanem azt, hogy kizárólag mezőgazdasági iparággá akarják tenni. Ez ellen kellett állást foglalni közgazdasági és fináncziális, sőt jogi szempontból is, és miután e tekintetben teljesen egy alapon állunk az én t. képviselőtársammal, igazán nem értem, hogy ő ezen inczidensből miért iutéz ellenem támadást. Azt mondja a képviselő úr, hogy ennek a törvényjavaslatnak diszpozicziói miatt az ipari szeszgyártás maholnap lehetetlenné fog válni. Én épen az ellenkezőről vagyok meggyőződve. Akármit teszünk is, bizonyos áramlatokat megszüntttni, vagy hogy azok ne jelentkezzenek, megakadályozni, képesek nem vagyunk. De ha meghatározzuk a működési kört, úgy az egyik, mint a másik foglalkozás részére, és az elhatárolt kört törvénybe iktatjuk s a törvényt hoszszabb időre léptetjük életbe, azt hiszem, ez az egyedüli mód és eszköz arra, hogy egyrészről a mezőgazdasági szeszfőzdék igényeit kielégítsük a fejlődés lehetővé tétele által, s biztosítsuk egyszersmind az ipari szeszgyártásnak a fenmaradását is és prosperálását abban a körben, a melyet részére kijelölünk. Már pedig ez a törvény nem úgy van kontemplálva, mint a régiek, hogy nincs határidőhöz kötve annak a fenmaradása, hanem a 10. g-ban ki van mondva, hogy most már ez a törvény, ha csak a tönényhozás bölcsesége nem intézkedik időközben máskép, fen fog állani mindaddig, míg az ennek alapját képező törvény, az 1899 : XX. törvényczikk érvényben van. T. képviselőtársam három kívánalmat állít fel e törvényjavaslattal szemben: az egyik az, hogy lehetővé tegyük a mezőgazdasági szeszgyártás fejlődését; másodszor, hogy ott tegyük lehetővé, a hol ez a szeszgyártás csakugyan szükséges; és harmadszor, hogy ne tegyük lehetetlenné az ipari szeszgyárak fennállását. Én azt hiszem, hogy ebbea a törvényjavaslatban épen ezek az alapelvek nyernek megvalósulást és így mind a három irányban teljesíttetik a kívánalom. Mert azt, úgy hiszem, eenkisem fogja kétségbe vonni, hogy a mezőgazdasági szeszgyártás fejlődésének lehetősége e törvényjavaslatban meg vau adva. És senkisem tagadhatja azt, hogy épen azon vidékekre kívánja a mezőgazdasági szeszgyártást szorítani ez a törvény, a melyek helyzetüknél és minőségüknél fogva arra vannak utalva. És végííl harmadszor garancziák vannak benne abban a tekintetben is, hogy az ipari szeszgyártás az adott körben fenmaradhasson és prosperálhasson. Ámde a t. képviselőtársam kifogásolja azt, hogy bár eddig helytelen irányban fejlődött a mezőgazdasági szeszgyártás, oly vidéken is létesültek szeszgyárak, a melyek nincsenek arra ráutalva, a hol azok igen kellemes ajándékot, vagy jövedelmi forrást képeznek a tulajdonosra nézve, de nem elkerülhetetlenül szükségesek a gazdálkodás folytatására; ezt az állapotot a javaslat mégis továbbra is meghag} ? ja és ezért szemrehányást tesz nekem. Hát ha ezen az állapoton változtatni akartunk volna, akkor tényleg létező szeszgyárakat kellett volna bezárnunk és én azt hiszem, hogy az ő jogérzéke elsősorban lázadt volna fel olyan intézkedés ellen, a mely ezt a sérelmet törvényesítette volna. Azt mondja továbbá, hogy ezen törvény alapján lehetetlenné fog válni, hogy szövetkezetek létesüljenek szeszgyártás czéljából. Én egyáltalában nem vagyok képes belátni, miért válnék ez lehetetlenné. Hiszen a törvény erre egyenes felhívást foglal magában. Az 1899 : XX. törvényczikk 5. §-ában, a mely a mezőgazdasági szeszgyárak rendkívüli kedvezményeiről szól, egyenesen ki van mondva, hogy a fentebbi, tudniillik a kedvezményekre vonatkozó határozmányok hasonszeríí alkalmazást nyernek az oly szeszfőzdéknél is, a melyeket valamely szövct.kezet tart üzletben, ha e szövetkezet tagjai mezőgazdaságok tulajdonosai, vagy haszonbérlői, és itt a szövetkezet valamennyi tagjának mezőgazdaságához tartozó szántó, rétek és legelők összes területe beszámítandó. Barta Ödön: De az új javaslatban nincs! (Ügy van! Ügy van! a ssélso haloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Lukács László pénzügyminiszter: Tehát itt a törvényes lehetőség meg vau adva ós így nem vagyok képes belátni, hogy miután az új javaslat semmiben sem változtatja ezt a törvényt, miért válnék lehetetlenné a szövetkezetekre nézve a szeszgyárak létesítése. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj.)^ Barta Ödön: Mert nem egy a tulajdonos! Lukács László pénzügyminiszter: Tudom, mire czéloz a képviseő úr, és épen arra akarok válaszolni. Azt mondja Komjáthy Béla t. képviselő és utána Barta Ödön képviselő ár, hogy a jelen törvényjavaslat második bekezdéséban van egy diszpoziczió, a mely szerint csak oly szeszfőzde igényelhet részeltetést a kontingensben, mely a vele kapcsolatos mezőgazdasággal együtt ugyanazon személy tulajdonát képezi.
