Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-574

08 574. országos ülés 1900. ruháztassék, arrél egyátalán ezen törvényben s*ó sincs; és tekintve, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak azon nagy érvényesülési tért, melyet a törvény nekik engedett, elfoglalni nem birták, tekintve, hogy a számukra fentartott kontingenst az egész tíz éven át egyetlenegyszer sem birták feldolgozni, nem nevezhető méltányosnak azon törekvésük, hogy az ipari szeszgyáraktól, melyek — mint már kiemeltetett — ezen tiz év alatt feladatuknak nehéz viszonyok között teljesen megfeleltek, az egész kontingens elvonassék. De nézzük ezek után, milyen helyzet állott be az 1899 iki törvény alkotása alkalmával. A mezőgazdasági szeszfőzdék ezen törvény alkotása előtt panaszaikat és nehézményeiket a következőkben foglalták össze: 1. hogy a magyar korona országaira megállapított szeszkontingens még mindig túlmagas, 2. hogy a mezőgazdasági szeszfőzdéknek adott bonifikáczió nem elégséges, és hogy 3. azon törvényes intézkedés, miszerint a mezőgazdasági szeszgyárak a nekik kiosztott kontingenst nyolcz hó alatt kötelesek kitermelni, fölötte káros, mert a szeszkampagne befejezése után a szeszszel és a hízott állatokkal egyszerre és ugyanazon időben jönnek a piaczra, és ezáltal árdepressziót idéznek elő, de fölötte káros ez azért is, mert a négy havi szünetelés folytán minden évben az üzem újbóli felvétele alkalmával nagy költségekkel járó újabb berendezést eszközölni kénytelenek. Rakovszky István: És ebben igazuk is volt! Keumann Ármin: Nem mondom, hogy nem volt igazuk, hanem épen azt akarom bebizonyítani, hogy az általam jelzett mindezen igényeknek a törvény eleget tett, vagyis, hogy mindezen bajokon segített az 1899-iki törvény. A kisebbik adótétel mellett kitermelhető szeszmennyiséget a lélekszámra alapított szeszkoutingentálás elvének elfogadásával, kétféle módon leszállította; ugyanis, az eddigi 872.542 hektolitert leszállította 853.000 hektoliterre, vagyis 19.542 hektolitert vont le a régi mennyiségből, de miután még akkor is több szesz esett fejenként Magyarországra, mint Ausztriára, tudniillik nálunk fejenként 4.916 liter. Ausztriában pedig 4.254 liter, — az eczetgyártásra és gyógyászati czélokra felhasználható szeszt is belevonta a kontingensbe, úgy, hogy az előbbi állapottal szemben a szeszkontingens sajátképen 85.000 hektoliterrel csökkent; megadta továbbá a mezőgazdasági szeszgyáraknak is a jogot, hogy kontingensüket az egész éven át kitermelhetik; végre az 1899-iki XXIV. törvényczikk a bonifikácziót minden termelt hektoliter után két koronával felemelte, a mi egymagában véve 900.000 koronányi terhet ró évenként a kincstárra, a már biztosított bonifikáczióval együtt pedig négy millió koronába kertíl a kincstárnak. .ájus 10-én, csütörtökSn. A mi pedig a kontingentált szesznek felosztását illeti, újból meg kell jegyeznem, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdék 1888—1899-ig, ide értve az utolsó évet, melyben a legnagyobb termelést tüntetik fel, átlagban 334.000 hektolitert termeltek ki, és ha az utolsó három évet, mely^ ben a legnagyobb emelkedés mutatkozik, veszszük alapúi, akkor 420.000 hektolitert termeltek ki évenként, mégis a törvény a meglevő mezőgazdasági szeszgyáraknak 460.103 hektolitert tartott fenn; a törvény tehát, nemesak a beállott kedve zőbb viszonyokat akarta a mezőgazdasági szeszfőzdék javára értékesíteni, hanem az 1888-iki törvénynyel a kontinuitást is fen akarta tartani, a mennyiben mindazt, a mit a törvény akkor kontemplált, daczára annak, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak tiz éven át a nekik szánt kontingenst felvenni nem birták, újból valósította. Tért engedett új gazdasági szeszgyárak felállításának azzal, hogy azok számára 53.941 hl. tartatott fenn, melyből az első felosztási időszakban 13.941 hl., a következőkben pedig 10.000—10.000 hl. vehető igénybe, de azzal is biztosította azoknak terjeszkedését, hogy az ipari szeszfőzdék egyesítése esetén eszközlendő törvényes levonásokból eredő szeszmennyiségeket a gazdasági szeszfőzdéknek bocsátja rendelkezésre, a mi már eddig is, a javaslathoz I. alatt csatolt kimutatás szerint, 7677 hl. szeszkontingenst képez. Ezen levonások pedig minden kárpótlás nélkül történnek. És mégis ezen törvény ellen indult meg egy nagymérvű agitáczió; megindult elsősorban azok részéről, kik az í899 —1900 íki termelési időszakban új mezőgazdasági szeszgyárakat bejelentettek és azt tapasztalták, hogy a rendelkezésre álló 13.941 hl. kontingensből a részesedési alapnak megfelelő hányad csak nagymérvű levonások után lett volna kiosztható. 85 iíj szeszfőzde jelentkezett, melyből ugyancsak 58 kezdte meg üzemét, de ezeknek is csak átlag 328 hl. jutott volna 960 hl. helyett. Hogy ezeknek igényeit kielégítsék, a kormánynak még 31.450 hl. kontingensre lett volna szüksége, ez a mennyiség pedig nem állott rendelkezésére. Nem akarok, t. ház, azon kérdéssel foglalkozni, vajon alapos-e az érdekeltek azon panasza, hogy nem lettek jó eleve a kiosztás alá kerülő szeszkontingens mennyiségéről tájékoztatva és vájjon nem voltak-e épen az érdekeltek kellő elővigyázat nélkül akkor, midőn ily tájékozás nélkül bocsátkoztak nagyköltségíí építkezésekbe és beruházásokba. Nem akarok mind ezzel foglalkozni, mert ez a beállott tényekkel szemben teljesen meddő volna. A beállott ezen viszonyok folytán pedig a kormány egy épen olyan kényes, mint nehéz feladat előtt állott, a mezőgazdasági szeszfőzdék azt kívánták, hogy as