Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-572

46 572. országos ülés 1900. május 5-én, szombaton. ilyen dolog, akkor, a mikor a Pesti Hírlap ezt előzetesen bejelentette a szabadelvű pártnak és az egész világnak, hogy ez az akczió készül, és akkor, a mikor a szabadelvű* párt körében ezen pártközi bejelentés megtörtént . . . Rakovszky István: Ez egyszerűen inkorrektség. Polónyi Géza: .... és pedig felszólalás nélkül egyhangúlag fogatatott ez el: erkölcsi és politikai okaink voltak hinni, bizni abban, hogy a szabadelvű párt nevében hozzánk intézett felszólítás értelmében fog a szabadelvű párt eljárni. Megtörténhetik az, hogy valaki ellen van alapos kifogás, miután azonban ezen helyek nem egyes személyek, hanem a pártok számára vannak biztosítva még abban az esetben is, hogyha egy párt jelölne valakit, a ki a többségnek nem kedves, és az illetőt bármi okból nem akarja megválasztani, legális és helyes parlamenti felfogás szerint felszólítandó más jelölésre az a párt, a melynek kebeléből az illető diífikultáltatott. De, hogy itt politikai osztraczizmus gyakoroltassák más párt jelöltjei felett, a mely párt azzal a bizalommal közelített a szabadelvű párthoz, hogy akkor, midőn felkérik, hogy a saját kebeléből maga jelöljön valakit, ez visszavettessék : ez olyan csalódás, a mely sajnálom, hogy Széll Kálmán miniszterelnöksége alatt kellett, hogy bennünket érjen. Ezeket kívántam elmondani, tisztelettel kérem, hogy a fenforgó ezkölcsi és politikai okokra való hivatkozással méltóztassék a két lemondott tag lemondágát elfogadni. (Élénk helyeslés baloldalon.) Elnök. Kivan még valaki szólani? Molnár Antal jegyző: Gajári Ödön! /Gajári Ödön: T. ház! (HalljukíHalljuk!) Más'helyen elfoglalva, nem voltam jelen a mostani egész vita folyamán, ennek következtében nem tudom, milyen allúziók történtek a mai szavazás eredményének taglalása kapcsán. Azonban, ha feltevésem nem csal, hogy tudnillik ezen allúziók oly'természetűek lettek volna, mintha léteznék a szabadelvű párt keretében valamely irányzat, mely ellentétben a párt vezetésével, demonstrálni akart volna a pártvezetősége ellen: ezt részemről, a ki mellesleg, bár ez nem jelentőségteljes a mostani viszonyok között, Ugron Gáborra szavaztam, a leghatározottabban visszautasítom. (Élénk helyeslés. Ügy van! Úgy van! jobbfelől. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Egyáltalában az ellen az eljárás ellen, mely követtetik itt a házban, követtetik leplezetlenül és nyi'tan a sajtóban, s a melylyel egyesek, a kik egész őszinteséggel járultak hozzá Széll Kálmán politikai programmjahoz, folytonosan azzal gyanusíttatnak, mint hogyha ezen hozzájárulásuk nem lett volna teljesen korrekt, nyilt és őszinte, (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) mint hogyha nem birnák megítélni annak az erkölcsileg megítélendő cselekedetnek a súlyát, hogy egy párthoz tartozván, a párton belül bizonyos személyi aspirácziókat támogassanak a mai vezetőség ellenében; mondom, ez ellen én a leghatározottabban tiltakozom. (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Egész politikai életemben én, a ki talán egyike vagyok azoknak, a kik ezen gyanúsítással a leggyakrabban találkoztak, mindig birtam azzal az egyéni bátorsággal, hogy őszintén és nyíltan szembeszálljak még a népszerű áramlatokkal is. Manapság, igaz, reám nézve kényelmetlenebb azon szituáczió mellet, a melyet én ma egyedül helyesnek tartok az ország közérdeke szempontjából, nyíltan síkra szállani, miután ezen szituácziónak az előidézésében semmi részem nem volt, sőt annak megakadályozására minden erőmmel törekedtem; de midőn teljes őszinteséggel és nyíltsággal vallom azt, hogy az ország érdekében levőnek csak azt tartom, hogy a mai szituáczióból merítsük mindannyian a hasznot azon czél érdekében a melyre törekedünk: ezt az irányzatot támogatni erkölcsi kötelességemnek tartom és semmiféle oly eljárást nem helyeslek, a mely ez ellen irányú!. Polónyi Géza: Nem erről van szó! Egészen más térre jut! (Úgy van! Úgy van! a szélső báloldalon. Élénk ellenmondás jobbfelől. Halljuk! Halljuk!) Elnök l Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a felszólalót meghallgatni. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Gajári Ödön,: • . . Valaki azt mondhatná: nem tette Gajári Ödön egyénileg, de előmozdította talán ezt a törekvést; mert hiszen az ilynemű gyanúsítások sem ritkák a közéletben. Én a pártközi konvencziókra nézve azt tartom, hogy azokhoz ragaszkodni kell; és ezt eddig következetesen keresztül is vittem, jóllehet egyénileg velem szemben a t. ellenzék a pártkonvencziót sohasem alkalmazta. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől. Felkiáltások a szélső baloldalon: Ki nem tartotta meg?) Bocsánatot kérek, ez az eset van jelenleg is. Polónyi Géza: Kicsoda nem tartotta meg? Mi nem is szavaztunk! (Nagy zaj és mozgás.) Gajári Ödön: Hiszen daczára annak, hogy a bizottságokba való választás mindig a pártkon vencziókon alapúi, tessék az utóbbi tiz évi választásokat megtekinteni, mindig én voltam Tisza István t. barátommal együtt, a kik abban az obsztraczizmushan részesültünk, hogy a legkisebb számú szavazatot kaptuk. (Felkiáltások a jobboldalon; Igaz! Úgy van!) Ma is úgy történt. És mégis annak daczára, hogy én az osztraczizmus alá estem, mely persze nem érvényestíl, mert a többség nem foglalt állást az osztraczizmus