Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-581

581. országos ülés 1900. május 18-án, pénteken. 207 jelen esetben a törvényhatóság a mérki evangélikus református hitközség részéről a község ellen támasztott követelésnek jogosságát teljesen beigazolva látja, úgy a fentebb adott útbaigazításnak megfelelő eljárást kell követnie. Miről a vármegye közönségét a múlt évi augusztus hó 31-én 21.772 szám alatt kelt alispáni jelentés csatolmányainak beküldése mellett, továbbá megfelelő eljárás végett értesítem. Budapesten, 1900. évi márczius hó 30-án, a miniszter helyett Széll sajátkezűieg államtitkár.« >JeIen másolat hiteléül: Nagy-Károly, 1900 április hó 30-án, Domahidy főszolgabíró.« Ennek az igazságnak ellenére, a melyet a t. képviselőház is elismer, és a melynek ime immár a második tanú is kifejezést ad, mi történt Mérken? Az odavaló plébános a következőket irja nekem (olvassa): »Folyó évi márczius 23-án hirtelen más fordulat történt ezen építkezési ügyben. Domahidy Elemér járási főszolgabíró ugyanis, — majd akkorra, a mikorra megígértem, meg fogok emlékezni ennek a főszolgabíró úrnak viselt, hajmeresztő dolgairól, (Nagy zaj és mozgás jobb felöl.) igenis, hajmeresztő, meg fogják az urak hallani, ha majd előtárom itt azokat az eseteket, — noha jól ismerte az egész ügy történetét, mert épen ő volt a reformátusok kérelmének előterjesztője a vármegyei bizottságban, s jóllehet azt is tudta, hogy a belügyminisztérium még nem döntött, elébe vágott a belügyminisztériumnak, és a reformátusoknak, előbb velük gyűlésezvén, Mérken nemcsak építkezési engedélyt adott, hanem a kért területet is a község törvényes vagyonából nekik ajándékozta, mitöbb, nehogy a községi elöljáróság, vagy a képviselőtestület adakozását meghiúsítsa, csendőrt mozgósított, s így karhatalommal, erőszakosan, foglalta el a község tulajdonát képező területet a reformátusok részére. E mellett az építkezési és ajándékozó engedélyben a képviselőtestületet birtokon kivííl helyezte, hogy ne felebbezhessen törvénytelen intézkedése ellen. A plébános azonban, jóllehet, csupán óriási küzdelem után, márczius hó 25-én éjfélután félegyre kapta meg a főszolgabíró úr engedélyét, mint közvetlen szomszéd, rögtön felebbezte azt az egyház hívei és saját nevében úgy a vármegyei alispán, mint a magyar királyi belügyminisztériumhoz, s kérte a törvénytelen engedély azonnali betiltását és megsemmisítését. Az evangélikus reformátusok ellenben felhasználták a főszolgabíró úr törvénytelen engedélyét, a nélkül, hogy a községi elöljáróságnak jelentették volna, lázas sietséggel fogtak hozzá az építéshez a csendőrök asszisztentácziája mellett. Ez alatt az alispán hallgatott, de a belügyminisztérium rendeletileg betiltotta az építkezést. Ámde a reformátusok a főszolgabíró utasítása nyomán nem is hederítettek a belügyminiszteri tilalomra, sőt annál nagyobb erővel folytatták az építkezést. A plébános ismételt kérelmére és jelentésére a belügyminiszteri államtitkár úr április hó 6-án újra betiltotta az építkezést. Másfél napig szünetelt a munka; de már április hó 8-án, úgy látszik, előre kicsinált terv szerint, avármegyeí alispán sietett a kelepczébe került főszolgabíró segítségére, a mennyiben a plébánost felehbezése mellett értesítette volna, hogy a főszolgabíró törvénytelen építkezési engedélyét még törvénytelenebbííl megerősítette, a reformátusoknak megengedte az erőszakosan elfoglalt területen a további építkezést, daczára, — ismétlem, — a belügyminiszteri kettős tiltó rendeletnek. Megkerítve sok lótás-futás után az alispán törvénytelen másodfokú ítéletét, azonnal megfelebbezte a plébános azt, s másolatban el is küldötte a magyar királyi belügyminisztériumnak sürgős intézkedés végett. Ezenkívül, — minthogy a reformátusok meg nem elégedtek azzal, hogy az építkezést ismét roppant erővet kezdették meg és intézték, — ezenfelül kétízben, április 5-én és 9-én, felháborító démonstrácziót rendeztek az összes római katholikus hívek ellen; így úton útfélen megtámadtak és inzultáltak minden katholikus embert; az iskolából kijövő római katholikus gyermekeket tégladarabokkal dobálták anynyira, hogy a kerteken menekültek haza; a járókelő, vagy a szent gyóuásra menő római katholikus híveket gúnyolták, becstelen kifejezésekkel illették; a plébánost templomba menés és templomból jövetele alkalmával éktelen lármával inzultálták és tégladarabokkal dobálták meg ; az isteni tisztelet alatt, valamint a gyónáskor is, bekiabáltak a templomba, s oly bőgést vittek véghez, hogy alig-alig volt képes a szent misét elvégezni, és hívei gyónását kihallgatni, sőt megveresse! fenyegették ; egyik hívem kocsijába, a mint az utczán hajtott, egy ásót dobtak, ma is Őrzi a »korpus delikti-t.« A felebbezésen kivul még az itt előadottakat is megírta magának a miniszterelnök és belügyminiszter úrnak még április 10-én; a miniszter nem reflektált, csupán folyó évi május 6-án kaptuk az a) alatt jelzett és mellékelt döntést. A kálvinisták pedig zavartalanul folytatják az imaház és torony építését azon a területen, a melynek elajándékozására a belügytniniszteri döntés szerint sem lehet a községet kényszeríteni, egy lépéssel továbbmentek és most nyíltan hirdetik, hogy még körül is fogják keríteni az elkobzott helyet, mert erre is engedélyük van. Azt szeretném tehát most tudni, honnan van az illetőknek engedélyük és kiadta, ha csakugyan van, mert a plébános, illetőleg a község semmit sem tud más rendeletről, mint azon határozatról, a melyet felolvastam, és a mely kathegóricze eltiltja a reformátusokat az ottani templom építé-