Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.
Ülésnapok - 1896-579
190 ^79. országos ölés 1900. május 16-án, azerd&n. lehet biztosan tudni, de körülbelül úgy áll, mint egy a 80-hoz. Még egy körülményt akarok felemlíteni. 200 korona érték erejéig a magyar törvény mentesíti a a kötéseket az adó alól. De ez oly csekély rész, mely az egy nyolczvanadból alig képvisel valamit. Ezek voltak az indokok, a miért én azt proponáltam, hogy szállíttassák le a 10 fillér 8 fillérre, fentartván a 10 fillérnyi tételt az állampapírokra, a közkölcsönökre és a záloglevelekre. Erre jött az argumentum, hogy ez nehéz számítást okoz. Miben áll ez a nehéz számítás? Hogy 5, 6, 8 fillér fog előfordulni a sokszorozásnál 10 helyett. Ennek következtében jött az az indít"ány, hogy vegyünk tehát egységes tételt 8 fillérben, így került a 8 filléres tétel a javaslatba. A ház bölcsessége fog határozni a felett, hogy a 8 filléres, vagy a 10 filléres tételt fogadja-e el, de nekem kötelességem volt megmagyarázni, hogy az állampapírok, a közkölcsönök és záloglevelek a 10 fillérrel magasabb adó alá esnek Magyarországon, mint Ausztriában. De hogy ez szüksé ges-e, az más kérdés. (Helyeslés jobifelöl.) Perczel Béni jegyző: Sághy Gyulai [Sághy Gyula: T. ház! A javaslat ellen akarok szólni, és Rakovszky István és Lévay Lajos képviselő urak egyesített indítványa mellett. A t. pénzügyminiszter úrnak eredeti javaslata, mely a 10 filléres tételt állapította meg, még mindig nagyon mögötte marad más államok törvényhozása által megállapított adóegységnek; Francziaországbau 1000 frank után 10 czentime van megállapítva, tehát kétszerese a jelen javaslatban foglalt tételnek, és Németországban Í000 márka után 20 fillér, tehát négyszerese az ezen javaslatban megállapított adóegységtételnek. Azt hiszem, a t. miniszter úr e javaslatnál abból indult ki, hogy lehetőleg arányban akart maradni az osztrák adózási tétellel, és miut indokolása sában kézzelfoghatólag ki is mutatja, ezen tétellel arányban állapította meg a 10 filléres adókulcsot. Nem áll tehát, hogy az eredeti javaslatban kontemplált adótétel súlyosabban adóztatná meg a börzeforgalmat, mintsem az osztrák törvény. Kimutatta már előttem szólott t. képviselőtársam, Lévai Lajos s ki van mutatva az eredeti javaslatnak indokolásában is, hogy tulajdonkép a kisebb forgalomnál, a melynél a könnyítés méltán kívánatosnak mutatkozik, igenis olcsóbb még az adótétel, csak 6000 forintos ügyletnél, 12.000 koronánál ér el az osztrákokéval egyenlő magasságot, azon túl, a hol az osztrákoknál állandóan 50 fillér, nálunk 40—50 fillér közt ingadozik. Azt megengedem, hogy a nem osztalékos papiroknál, mint Matlekovits Sándor a t képviselőtársam említette, valami csekélységgel magasabb, a legnagyobb differenczia gyanánt azonban, azt is csak esetleg, legfeljebb 20 fillért volt képes kihozni, a melylyel itt magasabb a tétel. De, bocsánatot kérek, ez a kis differenczia nem lehet öly súlyos, hogy az bármi tekintetben a budapesti tőzsdéről a forgalmat a bécsi tőzsdére terelné, mert maga az egész 10 filléres adótétel mellett is még csak 2 millió koronás kötésre esik 100 koronás adótétel. Már most 100 koronás ídótételnél 20 korona differenczia miatt senkisem fog Bécsbe menni kötést csinálni. Hogy így áll a dolog, igazolja az, hogy 1892-ben hozták be Ausztriában a börzeadót dű nem tapasztaltuk, hogy a börzeforgalom Budapestre húzódott volna az adó miatt. Sőt tovább megyek, azt sem tapasztaltuk, bár a berlini adótétel az osztrákkal szemben négyszerte nagyobb differenczia, mondom, nem tapasztaltuk, hogy a berlini börzéről a kötések a bécsi börzére vonódtak volna. Meg vagyok győződve, hogy abszolúte nem kell tartanunk attól, hogy e tétel miatt a börzeforgalom a budapesti tőzsdéről a bécsi tőzsdére fog áttereltetni. Hiszen nézzünk csak más forgalmi ágakat. Nem fogok az ingatlanok forgalmával foglalkozni; tegnap Polónyi Géza t. képviselőtársam foglalkozott azzal, hogy az ingatlan forgalom mily arányban van ezzel szemben megterhelve, mégis felhozok egy példát, a mely féligmeddig szintén az ingatlanok körébe tartozik. A haszon bérszerződésről szólok. Ha valaki haszonbérszerződést köt évi 5000 forintnyi, tehát 10.000 korona haszonbér mellett, 10 évre, ezután a 4'7°/o-os illeték alapján 9400 korona fizetendő. Már most szembeállítva ezzel egy 10.000 koronás börzekötést, a miniszteri javaslat szerint 30 fillér, Matlekovits Sándor szerint 24 fillér fizetendő. Mondjuk, hogy 10 évi haszonbérszerződést veszünk fel; ezzel szemben igaz, mondhatnák, hogy 10 évre egyszer s mindenkorra kell ezen illetéket fizetni, a börzénél azonban a forgalom gyakoriabb, hónapról-hónapra a tétel mint új ügylet szerepelhet. Vegyük hát ezt az összehasonlítások alapjául. Ha minden hónapb m újulna meg a tétel, a mi nem valószínű, de mondjuk, hogy évenként 12-szer mint új ügylet szerepel, akkor ez a 10.000 koronás tétel egy évben 3 korona 60 fillért fizet, az egész 10 év alatt 36 koronát. Ily arányok mellett attól félni, hogy a forgalom eltereltetnék a bécsi börzére, kisszerű és tévedésből származó dolog. Azért a börzekörök maguk sem tettek kifogást a 10 filléres adótétel ellen, az erre nézve tartott ankéten. Hiszen ha valamit diffikultálni lehet, inkább lehetne diffikultálni az alacsony adótételt, mert oly kereseti forrás, amely eddig mintegy privilégiummal kivonta magát a megadóztatás alól, vonatik most az egyenlő teherviselés elve alapján, adóztatás alá, de még mindig oly csekélytétellel, hogy az még mindig privilégiumnak
