Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-579

579. országos ülés 1900. május 16-án, szerdán. 179 ha egy pártnak a népben nincs gyökere, Í>Z itteni felszólalások azt meg nem csinálják — azt, ha van, — legföljebb csak megerősíthetik. A t. képviselő úr tehát téved; (Halljuk!) azt is megmondom, hogy lényegesen téved, mert a legközelebbi múltban találhatta volna meg eklatáns megnyilatkozását annak a pártnak, a melyről azt állítottam, hogy sokkal régebben sürgette már a tőzsdeadó behozatalát, mintsem a néppárt mint ilyen egyáltalában létezett volna. És ha ezt mondottam, erre egyelőre az ido rövidsége miatt csak egy bizonyítékkal szolgálok: már az 1896-iki feliratban ennek, mint ismétlésnek találhatja nyomát, de meg fogom mutatni a korábbiakat is, ha beszédem folyamán az általam kért adatokat megkaphatom. Az 1896-iki országgyűlés megnyíltakor a függetlenségi párt által benyújtott felirat elég fontos okmány arra, hogy rá hivatkozni lehessen. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ebben szokták a pártok dokumentálni minden óhajtásukat, hogy azok illetékes helyre terjesztessenek föl. E feliratunknak egy passzusa így hangzik. (Halljuk! Olvassa); »Mezőgazdasági helyzetünk javítása, nemzeti jólétünk életkérdése. Örömmel üdvözí)]jük-e azon javaslatokat,amelyeket Felséged, mint a kormány által előtérj esztendőket felemlíteni kegyes volt. (Halljuk! Halljuk !) Ezek azonban — meggyőződésünk szerint — csak kevéssé fogják a mezőgazdaság javítását előmozdítani.« Azt hiszem ebben egyetértünk (olvassa): »Mélyrehatóbb intézkedéseket látunk szükségesnek. Ilyenek: tarifajogunk szabad használata mellett hazai nyerstermékeiknek a legszélesebb mérvben való szállítási kedvezményezése; hazai nyerstermékeinknek hazánk területén a külföldi versenytől való sikeres (Halljuk! Halljuk! Mozgás jobbfelöl,) megóvása; Elnök „(csenget); Csendet kérek! Barta Ödön (olvassa): »s ezzel kapcsolatban tengeri- és belvízi hajózásunknak akként berendezése, hogy idegen versenytől megóva legyünk; a földadó tetemes leszállítása s az ekként előállandó netáni hiánynak megfelelő fokozatos távolléti és tőzsdeadó behozatalával való pótlása.* Azt hiszem, t. ház, hogy ennél eklatánsabb módon nem lehet bizonyítani azt, hogy ez a párt igenis, elvi álláspontját hangoztatja a tőzsdeadó behozatala körűi, és igy az, a mit én tegnap állítottam, nem volt harcz az apaságért és a kezdeményezés dicsőségeért, hanem tiszta történeti tény, (Úgy van! a szélső baloldalén.) a melyet megmásítani, megváltoztatni senkinek nem áll jogában, de nem áll módjában sem. Ez itt van a ház irattárában, s itt mindenki által megtalálható. Rakovszky István t. képviselőtársam, a ki a fraoczia irodalomból is tud argumentumokat találni, a midőn azokra szüksége van, megtalálhatta volna a ház irattárában a bizonyítékokat arra nézve, a miket elmondottam. De, t. ház, ezen nyilatkozatom összefügg azon állásponttal, a melyet mi elfoglaltunk ; és bárha én egyénileg így fejtettem ki a párt hangulatát, — mert nem pártmegbizásból beszéltem és nem ékeskedtem azon tollakkal, a melyeket egyes lapok jónak láttak reám ruházni, hogy tudniillik pártmegbizásból beszéltem, — habár, mondom, egyéni nézeteimet tolmácsoltam is, de e mellett jogom és kötelességem volt a támadások ellen pártomat megvédeni; mert az, a mit a jelen törvényjavaslat czéloz, nem tőzsdeadó, mi pedig — ez benne van programmunkban, — a tőzsdeadót kívánjuk behozatni és ebben egyetértünk Rakovszky István t. képviselőtársammal, mert hiszen az általa benyújtott határozati javaslatok egész Összeségükben mind erre hivatkoznak. Ez volt és ez marad az én elvi álláspontom. Rakovszky István képviselő úr többi megjegyzéseire bátor leszek később reflektálni, ha módom lesz rá. Most áttérek felszólalásom tulajdonképeni tárgyára, tudniillik arra, hogy a t.. pénzügyminiszter úr tegnap — a mint ma jellemezték, — mindenre kiterjedő és meggyőző beszédében jóuak látta csekély személyemmel is foglalkozni, jónak látta pedig ezt olyan alakban tenni, a melyet egy szakszerű javaslatnak szakszerit bírálatával szemben egyáltalában nem tartok sem indokoltnak, sem jogosultnak. Távol állott tőlem mindig az, hogy a t. pénzügyminiszter úrral szemben a vita bármely részében, még a leghevesebb viták idején is szem elől téveszszem azt a tiszteletet, a melylyel neki nem mint miniszternek, hanem mint kiváló szakembernek, minden szakember és a szakember tudását becsülni tudó ember adózni tartozik. Argumentumait tárgyilagos szempontból bíráltam mindig. Ezt tettem tegnap is. A t. pénzügyminiszter úr nagy tévedésbe esett, midőn azt igyekezett előtérbe tolni, a mi az argumentum súlyát csak egyoldalúkig veszi el; tudniillik a helyett, hogy az argumentumokat czáfolni igyekezett volna, egy igen könnyen előidézhető derültséget iparkodott kelteni azzal, hogy logikámat támadta meg. A mélyen tisztelt pénzügyminiszter úr hivatott bírája az itt felhangzó argumentumoknak szakszerűség, közérdek, törvényalkotási technika tekintetében és sok más tekintetben; de engedjen meg nekem a t. pénzügyminiszter úr, azon határtalan tisztelet mellett is, a melylyel iránta egyénileg viseltetem, két dologban nem fogadom el őt biróúl: (Halljuk! Halljuk!) Magyarországnak Ausztriával szemben fennálló viszonya dolgában, ez az egyik, és a logika dolgában, ez a másik. Az elsőnél azért nem, mert elvi álláspont választ el bennünket egy33*