Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-579

579. országos filé* 1900. május 22-én, szerdán. 17E tegnapi beszédének czáfolására, engedje meg a t. ház, hogy mindenekelőtt az egyes szónokok, különösen Barta Ödön, Polónyi Géza és Weisz Berthold képviselő urak által felhozottakra reflek­táljak. A mi a tőzsdeadó behozatalát illeti, Bírta Ödön t. képviselő úr a t. függetlenségi párt javára foglalta le a prioritást. Madarász József: Elsőbbséget! Rakovszky István: Igaz, a t. független­ségi párt az általános és egyenlő adúteherviselés elvének alapján áll, de melyik párt nem áll ezen az elvi alapon? Elvben tehát megegyezünk mind­nyájan, még talán abban is, hogy speczíális tör­vényeket kell erre vonatkozólag behozni, de a t. többség 25 év óta az általános és egyenlő adóteherviselés elve irányában különös felfogá­sokat mutatott, a melyek a tőzsdeadó törvény­javaslatban is híven visszatükröződnek, mert ez a javaslat oly gyöngén sújtja a nagy tőkebir­tokosokat, hogy az ember valóban azt hihetné, hogy csak a látszat kedvéért nyújtották be, hogy úgy tűnjék fel, mintha valamit tettek volna. De ha a t. függetlenségi párt már régen sürgette a tőzsdeadót, (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) ha valóban sürgette ennek a törvénynek az életbeléptetését, miképen lehetséges az, hogy a t. képviselő úr maga is kénytelen volt bevallani, hogy a tőzsdeadó kér­dése a pártban nyilt kérdést képez, és hogy a párt elvi szempontból nem foglalt állást. Barta Ödön: Ezzel a javaslattal szemben! Ez pedig nagy különbség! Rakovszky István: Nos igen, a javaslat­tal szemben. Ha ez elvi alap, akkor nagyon különös, hogy az elvi alapra nézve nem tudtak az urak még saját pártjukban sem megegyezni, és hogy Barta Ödön t. képviselő úr — elisme­rem, — nagy képességgel előadott beszédében kénytelen volt kijelenteni, hogy nem a párt meg­bízásából beszél, nem is úgy, mintha a párt né­zetét híven visszatükröztetné, hanem saját egyéni nézetét mondja el, a mely — elismerem,— nagyon közel jár a mi felfogásunkhoz. Mondom, különös, hogy egy olyan nagy párt, minő a független­ségi, a mely az ellenzéki pártok közt számra a legelső, ily imminens kérdésben, a melyről azt állítja a kormány, hogy szocziálpolitikai háttere van, mely ha helyesen szerkesztetik és helyesen léptetik életbe, a legalsó néprétegek terhein könnyítene, ily kérdésben egyet nem ért; hogy egy ily kérdésben, ha egy igen tehetséges és szakértő férfi lép ki a porondra, az -nincs fel­hatalmazva arra, hogy a párt álláspontját tolmá­csolja, hanem saját egyéni véleményét nyilvá­nítja a ház előtt. Ily körülmények közt azt gon dolom, nem igen alapos a képviselő úrnak az az ellenvetése, midőn a prioritást ebben a kérdésben pártja számára foglalja le, mert én figyelemmel kisértem ezt a mozgalmat, de a függetlenségi párt részéről az utolsó tíz évben a tőzsdeadó behozatalára vonatkozólag egyetlen indítvány sem lett benyújtva, egyetlen határozati javaslat sem lett beadva. Polónyi Géza t. képviselő úrról sziveser. elismerem, hogy ebben a kérdésben határozott állást foglalt el nemcsak itt, de a gazdakon gresz­szuson is. Neki nagy érdeme van abban, hogy a tőzsdeadó irányában oly nézetek, a melyek megközelítik a többi európai államokban dívó nézeteket, kaptak lábra és terjedtek el Magyar­országon is. Barta Ödön t. képviselőtársam, beszédében azt mondja, hogy ez az adó mintegy retorziót képez a tőzsde ellen. Eu erre már közbeszólásként megfeleltem t. képviselőtársamnak, mert ez az adó elméleté­vel és a tudomány álláspontjával is ellenkezik. Mit jelent egy retorzió? A retorzió valamely elkövetett rossz cselekmény büntetése, és czélja, elérni, hogy hasonló cselekmények ne ismételtes­senek. Ha ezt az adó elméletére alkalmazom, akkor annak a cselekménynek, mely ellen az adó^ mint retorzió akar érvényesülni, meg kellene szűnnie és vele együtt meg kellene szűnnie az adónak is; de hiszen az adónak nem az a czélja, hogy megszűnjék, hanem hogy fennálljon és minél többet hozzon. Ez tehát inkább számít arra, hogy valamely cselekmény megtörténjék. Ezen adó nem­csak, hogy nem képez retorziót, hanem inkább kedvezmény, mert oly alacsony az adókulcs, és oly nagyok a hézagok, a melyekre rá fogok utalni a részletes tárgyalás folyamán, hogy való­ban azon nézeten vagyok, hogy a legszerényebb várakozásnak sem fog ez az adó, mint jövedelem, eleget tenni. Á t. képviselő úr további okoskodásában azt mondotta, hogy ez a törvényjavaslat egy am­fibium, mert nem tudjuk, vájjon bélyegilleték-e az, vagy adó s ezt abból következtet', hogy bélyegformában lesz leróva, s hogy minő e tekin­tetben az osztrák-magyar bank viszonya. A mi az osztrák-magyar bank vonatkozó megjegyzését illeti, a mire nézve különben leszek bátor indít­ványt is beterjeszteni, az osztrák-magyar bank ép ezen nyomdokon halad, mint a t. képviselő úr, mikor abból a körülményből, hogy ezt az adót bélyegformában róják le, adómentességet köt ki, noha a 93. §. neki csak a bélyegmentes­séget biztosítja. Ebből tehát arra konkludálni, hogy nem tudjuk, vájjon illeték-e ez, vagy adó: nagyon veszedelmes, különJsen azon szempontból, melyet a t. képviselő úr pártja képvisel, mert ez adja meg a jogczímet az osztrák-magyar banknak, hogy egy őt meg nem illető előnyt kívánjon mi­tőlünk. Weisz Berthold képviselő úr azt mondotta

Next

/
Oldalképek
Tartalom