Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.
Ülésnapok - 1896-578
57S. országos Ülés 1900, !. májas 15-éü, kedden. 163 nálunk már előrehaladottabb nemzetek is megjavították ezt az intézményt azáltal, hogy igenis felállították azt a helyes elméletet, melyet magam is követni akarok. A tőzsde, mint instituezió, hogy úgy fejezzem ki magamat, mint szubstitucziója a vásárintézményének, működésében áldásos lehet és helytelen felfogás volna azt hinni, hogy a tőzsde, mint ilyen, egy nem tudómén micsoda »vau-vau«, mely ellen minden ellenzéki embernek akarva, nem akarva, homlokot kell ütni. Erről nincsen szó. Én soha más álláspontot nem foglaltaméi, mint azt: a legmesszebb menő határig kímélni és megvédeni a valóságos árú- és értékforgalmat s a kíméletlenségig messze menve kipusztítani mindent, a mi színleges ügylet, mindent, a mi álügyletet, mindent, a mi mesterséges áremelkedésre vagy árcsökkenésre birhat. (Helyeslés a baloldalon.) Ez az, a minek kardinális orvossága a tőzsdei lajstromkényszer és a tőzsdei kötjegykényszer. Addig, a míg leplezetten lehet a tőzsdén játszani ; addig, a míg megvonúlhat szégyenével a férj a felesége előtt és ugyanazon családban eltitkolhatja a nő a férje előtt, hogy a börzén vesztette el azt, a mit férje gyermekeik számára adott: a börze ellen semmiféle óvszer nem elégséges. A kötjegykényszer alatt nem értem csupán az adókényszert vagy a bélyegkényszert. A kötjegykényszer az egyedül lehetséges orvosság. Szívesen hozzájárulok ahhoz, t. pénzügyminiszter úr, hogy adótörvényekkel nem lehet börzét reformálni, de a börzereformnak egy lánczszeme, egy alkotó eleme kell, hogy legyen, a kötjegykényszer épen azért, hogy az úgynevezett »in sich« és a soha meg nem kötött hamis ügyletekkel, az úgynevezett »breitékkel« ne lehessen dolgozni. Nem tudom, érti-e a t. pénzügyminiszter úr ezt a kifejezést, hogy »breite« ? (A péniügzminisster tagadólag int.) Rakovszky István: Micsoda tolvajnyelv ez? (Nagy zaj.) Polónyi Géza: Dicséretére válik a t. pénzügyminiszter úrnak és köszönettel nyugtázom, hogy nem érti. Hát kérem, mi az a »bieite?« (Halljuk! Halljuk 1 ) Ha a t. pénzügyminiszter úr egyszer, a mikor plenumban lesz a szabadelvű párt, elkiáltja magát, hogy: »breite!« majd meg fogja látni, hogy hány ember jelentkezik, a ki tudja, hogy mi az. (Élénk derültség.) Fájdalom, megértik ezt az ellenzéken is. (Derültség.) A »breite« az, mikor a börzén a kornmisszionáriusnak a neki adott megbízások lebonyolításánál a reggeltől délig, és a délutáni tőzsdén kettőtől négyig előfordult variácziók állanak rendelkezésére. Barta Ödön: Szabad lopás! Polónyi Géza: Mondjuk szabad lopásnak. (Derültség.) Egy papir, a melynél nagy a fluktuáczió, azon a napon sokféle áron kel el a tőzsdén, és így azt, hogy a tőzsde-ágens, illetőleg kommisszionárius milyen áron köti meg az ügyletet, a komroittens sohasem ellenőrizheti. (Mozgás.) Molnár Jenő. Ez csak a lajstromkényszer útján lehetséges. (Zaj.) Polónyi Géza: A kommisszionáriusH tehát könyvében a neki tetsző és reá nézve legkedvezőbb árfolyamon könyveli el az ügyletet. Ezt nevezzük »breitó«-nek. Ez pedig röviden szólva csalás. (Derültség.) Ez napirenden lévő dolog. Ezeket a dolgokat csak kötjegykényszerrel, az ellenkötlevél kiadására vonatkozó kényszerrel és annak kimondásával lehet parírozni, hogy tőzsdei ügyleteket csak az köthet meg, a ki magát belajstromoztatja, és hogy a ki pedig perelni akar a tőzsdén, ezt csak lebélyegzett kötjegygyel teheti. (Helyeslés a baloldalon.) De nem akarom tovább részletekkel untatni a t. képviselőházat és nem akarom nagyon messzemenő példákkal illusztrálni azt, hogy hányan kötnek naponként a budapesti tőzsdén ügyleteket, a kik azt hiszik, hogy tényleg játszottak a tőzsdén, pedig szó sincs róla, (Derültség.) csak a kommisszionáriusok könyvében játszottak. A kommisszionárius ugyanis beírja, mintha megkötötte volna a tőzsdén azt az ügyletet, pedig szó sincs róla; mert egyszerűen zsebrevágja a províziót meg a differeneziát, és elhiteti a kommittenssel, hogy a tőzsdén játszott, pedig esze ágában sem volt. Ezek ellen az üzelmek ellen irányúit és irányúi a mi akcziónk. És én Weisz Berthold t. képviselőtársamat és mindazokat, a kik a tőzsdén bíráskodnak, segítségül hivom fel ebben a mozgalomban, mert én azt hiszem, hogy a tőzsde tisztességének használok vele és tekintélyét emelem akkor, ha megtisztítom azon salaktól és azon parazitáktól, a melyek embertársaiknak vagyonán élősködnek munka nélkül és csalárd úton szerzik meg azt a vagyont, a melyet más ember becsületes munkájával és szorgalmával gyűjt magának össze. (Helyeslés.) Ez az, a mi ellen mi harczot folytattunk, folytatunk és folytatni fogunk mindaddig, míg meg nem védelmezik Magyarországon azt a régi helyes közgazdasági elvet, hogy a termékenyítő munkának minden dicsőség, minden jutalom, a munkanélküli meggazdagodásnak pedig minden ostorozás ós minden büntetés, a mely azt utolérheti. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Nagyon messze mennék, ha a részletekbe egészen belebocsátkoznám. Én csak arra akartam a részletes vita során a t. pénzügyminiszter úrnak szíves figyelmét felhívni, — majd a részleteknél inkább több időt veszek igénybe, — hogy azok a módosítások, a melyek a pénzügyi bizottságban történtek, bennem sok tekintetben aggodalmat keltettek. De azonkívül a törvénynek magának 21*
